Felipe Melo annyira megosztó személyiség, hogy még harmonikus blogközösségünk csillámló csodatavacskájába is képes volt egy irdatlan nagy zsák szart hajítani. A hullámok máig nem csillapodtak, és nem csak mi nem tudjuk eldönteni magunk között, hogy kár-e érte, de úgy látjuk, a komplett szurkolótábort is megosztja a brazil verőember.
Valószínűleg őszintén még a saját rokonai sem kedvelik, de hogy haszontalan lenne – és még inkább első számú felelőse az utóbbi két szezon horrorisztikus vesszőfutásának – azt talán senki nem gondolja komolyan. Elsőként azok nevében szólunk, akiknek hiányozni fog. És nem másért, mint egy új, komoly sikert ígérő taktika ígéretéért. Ha te, kedves olvasó, rühellted, mint a szart, akkor is kattints a továbbra.
Felipe Melo annyira megosztó személyiség, hogy még harmonikus blogközösségünk csillámló csodatavacskájába is képes volt egy irdatlan nagy zsák szart hajítani. A hullámok máig nem csillapodtak, és nem csak mi nem tudjuk eldönteni magunk között, hogy kár-e érte, de úgy látjuk, a komplett szurkolótábort is megosztja a brazil verőember.
Valószínűleg őszintén még a saját rokonai sem kedvelik, de hogy haszontalan lenne – és még inkább első számú felelőse az utóbbi két szezon horrorisztikus vesszőfutásának – azt talán senki nem gondolja komolyan. Elsőként azok nevében szólunk, akiknek hiányozni fog. És nem másért, mint egy új, komoly sikert ígérő taktika ígéretéért. Ha te, kedves olvasó, rühellted, mint a szart, akkor is kattints a továbbra.
A Juventusnak jelen pillanatban ha nem is bombasztikus, de meglehetősen sokoldalú kerete van. Abban az értelemben feltétlenül, hogy nagyjából az összes létező formációban képes felállni, mi több, működőképes egységet tud alkotni. Vidal érkezésével egy olyan belső középpályással gazdagodott a keret, aki támadásban és védekezésben is használható (a Bayern nem szűrőnek vitte volna például), mégis butaság lenne azt állítani, hogy az ő megszerzésével Felipe Melo feleslegessé vált volna.
Hogy csak a legelemibb eshetőséget említsük, mi van, ha Vidal a szép torinói hagyományoknak megfelelően első edzésén egy vinovói göcsörtön elszakít mindent a térdében. Akkor ki fog szűrni a pálya közepén? Marchisio, aki sprintelés közben úgy néz ki, mint aki egy lekváros bödönben fut? Vagy Pazienza, aki a két védekező középpályással felálló Napoli fedezetsorába sem fért be? Sissoko Párizsba igazolását a napokban bejelentik, és egyébként sem lehet vele mit kezdeni, mert csípőből eladja az összes labdát, amit megszerez.
Felipe Melo két szezont húzott le Torinóban. Ebből az első botrányosan rosszra sikerült, nem is akarjuk megvédeni, mert egyrészt nem szolgált rá, másrészt lehetetlen. Viszont tény, hogy nem abban a szerepkörben játszatta Ferrara, amit ő el tud látni. Fel kellett volna vinnie a labdákat, amihez képzetlen. Passzolnia kellett volna, amihez tufa. Tavaly viszont már azt játszatták vele, amit tud: ütközik, megszerzi, továbbadja. És sokunknak nem is okozott csalódást: hasznos volt a jelenléte a pályán, sokkal kevesebb alattomos szabálytalansága volt, mindössze egy (igaz, nagyon fájó) kiállítása volt, nyolc sárga lapja kacagtatóan kevés tudva, hogy jobbára végigjátszotta az idényt.
Ami baja tavaly a csapatnak volt (akadt bőven), annak nem ő volt az oka, sokkal inkább elszenvedője volt (képzeljük el, hogy meccsenként 132-szer kell egy az egyben felvennünk egy labdást a pálya közepén húzódó 40 méteres sávban), sokan mégis vele azonosítják a futballtörténelem legrosszabb Juventusát. Többek között ezért is kellett mennie. De én azt állítom, Melo elengedése egy bazinagy kihagyott ziccer, hiszen közben olyan keret alakult ki Torinóban, amivel egy Olaszországban szokatlan formáció állhatott volna össze.
A 4-3-3-as felállás nem menő a calcióban. Mourinho is oltári nagyot bukott vele először, pedig azt hitte, Mancinivel és Quaresmával meg tudja csinálni. (Végül összehozta, de ehhez egy zseniális Eto'o-Milito kettősre, és mögöttük egy isteni Sneijderre volt szüksége). Egyébként nem jellemző, a Napoli és az Udinese 3-5-2-vel ért el sikereket, másoknál a 4-2-3-1 van kőbe vésve, és sokan használnak a mai napig trequartistát a csatárok mögött. Az angol gyökerű formációt tavaly Allegri vette elő, és alkalmazta óriási sikerrel, márpedig ha valami bajnoki címet hoz, arra mindenképpen érdemes egy pillantást vetnünk.
A pragmatikus angol futballban úgy tartják, a működőképes háromtagú középpálya három játékosa a Passer (passzoló), a Creator (alkotó), és a Destroyer (romboló). Allegrinek megvoltak ehhez a játékosai – még úgy is, hogy Pirlo az idény nagy részt kihagyta –, és nagy sikerrel alkalmazta a taktikát. Ha a Seedorf-Flamini-Boateng hármas olasz bajnoki címet tudott szerezni, akkor végképp nem értjük, miért kellett elhajtani azt a Felipe Melót, akivel összeállhatott volna a Juventus középső triója. Egy olyan, ami a fenti milánói fedezetsort lenyeli keresztbe.
Nyilván Pirlo a passer, mert azt még tud, nem is akárhogyan. És energiája is maradna rá, mert a futás nyűgjét levenné a válláról a trojka másik két tagja. Felipe Melo maga a destroyer szótári alakja, és meggyőződésem, hogy ficánkolna ebben a szerepkörben. Vidal pedig egy creator, hiszen tudja, mit kezdjen a labdával az ellenfél térfelén, rengeteget képes futni, és már helyezkedésével is képes lenne a Pirlo előtt álló variációs lehetőségek megsokszorozására. Ez a középpálya nem csak azért lenne hatékony Olaszországban, mert kevés csapat játszik ilyesmit, hanem azért is, mert a szisztémához tökéletesen alkalmas játékosok alkotják. Egyiküktől sem kellene olyat kérni, amit nem tud megcsinálni, mégis egyszerre szavatolná a biztonságos védekezést, és a támadásokba való gördülékeny átmenetet.
Felipe Melo távozása nem csak a játékos kudarca, hanem azoké is, akik nem tudták kihozni belőle, ami benne volt. Ez a ziccer most már kimaradt, és – bár még nagyon keveset láttunk csak Contéból – nem is biztos, hogy egyáltalán megpróbálkozott volna ilyesmivel, hiszen az edzőmeccsek az edző 4-4-2-be vetett hitét igazolják. Melo elküldésével minden szem Vidalra szegeződik, óriási nyomás lesz a fiatal chilein, akinek egyszerre kell Rombolónak és Alkotónak lennie egy olyan csapatban, ami története legsötétebb időszakából igyekszik kifelé.
