A Juventus-szurkolók szomorú sorsa, hogy megnyugvásért, reményért, vagy csak egy halvány mosolyfoszlányért vagy a múltba, vagy a jövőbe tekintenek. Mi, itt a Bianconerin igazi profik vagyunk, hiszen ezért kapjuk a súlyos milliókat, ezért most felöltjük a szürke mackónadrágunkat, igyekszünk tanulni a hibáinkból, és csak a következő szezonra koncentrálunk. Az öt veretlen meccs – a két dominánsan nyeretlen meccs érződik inkább – ellenére a szezon kudarc, és akkor is égszakadás-földindulásnak kell következnie a nyáron, ha valami csoda folytán elindul a BL-ben a Juventus. Mi ennek megyünk elejbe, és megnézzük, a potenciális edzők közül kinek milyen játékosokra, és mennyi pénzre lenne szüksége ahhoz, hogy a kedvenc taktikai variációját ráhúzhassa a csapatára. A játékosok árát a hitelesnek (vagy konzekvensen hiteltelennek) elfogadott transfermarkt oldalról szemezgetjük ki. Hajtás után Juventus 2011/12.
A Juventus-szurkolók szomorú sorsa, hogy megnyugvásért, reményért, vagy csak egy halvány mosolyfoszlányért vagy a múltba, vagy a jövőbe tekintenek. Mi, itt a Bianconerin igazi profik vagyunk, hiszen ezért kapjuk a súlyos milliókat, ezért most felöltjük a szürke mackónadrágunkat, igyekszünk tanulni a hibáinkból, és csak a következő szezonra koncentrálunk. Az öt veretlen meccs – a két dominánsan nyeretlen meccs érződik inkább – ellenére a szezon kudarc, és akkor is égszakadás-földindulásnak kell következnie a nyáron, ha valami csoda folytán elindul a BL-ben a Juventus. Mi ennek megyünk elejbe, és megnézzük, a potenciális edzők közül kinek milyen játékosokra, és mennyi pénzre lenne szüksége ahhoz, hogy a kedvenc taktikai variációját ráhúzhassa a csapatára. A játékosok árát a hitelesnek (vagy konzekvensen hiteltelennek) elfogadott transfermarkt oldalról szemezgetjük ki. Hajtás után Juventus 2011/12.
Az alábbiakban eltapsolunk néhány eurót, úgyhogy a hitelesség végett vegyük sorra, hogy milyen forrásokból várható bevétel, amivel enyhíteni lehet a komoly kiadások okozta sokkot. Először is, a csodálatos testfelépítésű Darti, és az igézően férfias Tyli kiszámolták a listán, hogy ha a rengeteg ballaszttól sikerült megszabadulni, csak a béreken évi 40 millió eurót spóról a Juventus, ami már magában jelentős összeg. Ebben benne van az is, hogy a kiadási oldalt komolyan terhelő Buffont értékesítjük, az érte kapott összeget hozzácsapjuk az Amauriért, Giovincóért, Tiagóért (brrr...), és a további esetleg távozókért kapott zsugához, és máris van miből költenünk. Nincs más hátra, mint a hipnodeális transz (= vásárlási láz)
Bájbáj, Bufi!
Mielőtt költekezni kezdenénk, van itt még valami, amivel sajnos számolnunk kell: a jelenlegi keret idén igazolt tagjai jobbára kölcsönben vannak Torinóban, azaz az ő végleges megszerzésükért további komoly áldozatokra van szükség. Én azon a véleményen vagyok, hogy Aquilanit még egy évre kölcsön kellene venni, hogy bizonyítson (12 milliót semmilyen körülmények között nem ér), viszont nincs mit tenni Matri 15,5 milliós, és Quagliarella 10,5 millió eurós árával, ezeket ki kell fizetnünk. Tehát a poszt részeiben feltüntetett összegek a két játékos 26 millió eurós megvétele fölött értendők. Ehhez jöhet még Pepe cirka 9 milliós vételára, ami egy kicsit meredek, hiszen mi is csak csereként számítanánk rá, de ha újra kölcsön lehet venni, akkor mindenképpen ragaszkodnánk hozzá.
Bár taktikailag egy beekizett Pintér Attila szintjén van, azért adjuk meg Delnerinek, hogy egy igen mély válságból – ha csak egy időre is – vezette ki a Juventust. Viszont kiderült, hogy kizárólag a 4-4-2-ben képes gondolkodni, és a kezdeti sikerek inkább a kiváló formában kezdő Kraszicsnak és Aquilaninak, valamint természetesen Quagliarellának voltak köszönhetőek. Amint elöl megszűnt az élet, nagyobb lett a nyomás középen, és így hátul, ezt pedig képtelen volt elviselni a néhol bántóan kutyaszar védelem. De előfordulhat, hogy valami csoda odasegíti a csapatával a negyedik helyre – ne feledjük, tavaly ez már megtörtént a Durcás Patkány rajzfilmfigurát tökéletesen megformáló mesterrel – és ezzel megmenti a seggét. Hát legyen akkor 4-4-2.
A Juventus 4-4-2-je két dolog miatt nem működik. Az egyik, hogy nincs rendes balszélső, aki megosztaná a figyelmet Kraszics és a bal oldal között, a másik, hogy nincsenek felfutó szélsőhátvédek, akik elől középre húzódhat a két szélső. A pálya közepe úgy-ahogy rendben van, de ez akkor is három játékost jelent, vagy mondjuk kettőt akkor, ha Ashton Kutcher ott folytatja, ahol a Milan ellen abbahagyta. 
A jobbhátvédre mindenképpen érdemes sokat költeni, hiszen egyrészt kulcsfigura ebben a rendszerben, másrészt a Juvénál különösen az, hiszen Krasziccsal csak sűrűbben vagyunk hátul, ha egyáltalán visszaeszi a rosseb. A javaslatunk a Chelsea jobb bunkója, Jose Bosingwa (17 millió euró), aki képes igen magas szinten ellátni a teendőit mind elöl, mind hátul. Ellene szól, hogy valószínűleg kurva drága, de drastic circumstances call for drastic actions, ahogy a mondás tartja. A balhátvéd helyére a komoly költekezés miatt nem veszünk senkit, a De Ceglie, Traoré, Chiellini, abszurdum Grosso megoldja a posztot, főleg, ha megfelelő embert találunk eléjük. Csak a játék kedvéért dobjunk azért be egy nevet: Maxwellt a Barca is 2,5 millióért vette, nekünk sem kerülne többe. Eléjük olyan arc kell, aki képes segíteni a védőknek, de támadásban is használható, esetleg még távolról is jól lő. Meglátásunk szerint ilyen Michel Bastos, a Lyon szelője, aki potom 15,5 millió euróért elhozható.
4-4-2: Storari – Bosingwa, Bonucci, Chiellini, Maxwell – Kraszics, Melo, Aquilani, Bastos – Quagliarella, Matri (befektetés: 35 millió euró)
Egy másik komoly jelölttel ugyanaz a gond, mint a tavalyi Delnerivel: egy óriási szezont futó középcsapattal elért sikere valószínűleg sokkal szebbnek láttatja, mint amilyen. Személy szerint becsülöm Mazzarit, és nagyon tetszik, amit a Napolival csinál, de például ő is rettenetesen függ a sztárjaitól, nélkülük néha igen hitványak a nápolyiak. Mazzari a 3-5-2-ben hisz, ami egyébként talán a legjobb formációja lehet egy megfelelően megerősített Juventusnak. Igen, mi is emlékszünk az idióta Zaccheroni időszakára, ezért most kiemeljük feketével a megfelelően megerősített jelzős szerkezetet.
Úgyis túl szép a csapatunk jelenleg
A védelem közepét megoldja a jelenlegi garnitúra, Giorgio gond nélkül húzódik a baloldal felé, Sörensen is közelebb játszana ahhoz a poszthoz, amit el tud látni (a mostanit sajnos nem), Bonucci pedig küzdjön meg a helyéért Barzaglival. A középpályára kell két wingback, olyan arcok, mint a mostani Napoliban Maggio és Dossena, és ezt nem ússza meg a Juve, mert most egy ilyenje sincs. A balszélre a javaslatunk Taye Taiwo (8,5 millió euró), a Marseille nigériai szelője, aki egyrészt rohadt gyors, másrészt lő, mint a mozsárágyú, harmadrészt megbízható hátul is. A jobbszélre igazából egy Kuyt-szerű arcra lenne szükség, de őt nem adná a Liverpool, úgyhogy egy faluval arrébb vonulunk, és kivetjük a hálónkat Pak Dzsi-Szungra (12 millió). Bár papíron támadó középpályás, de ezt a feladatot mintha rá öntötték volna, gyors, és a kapu előtt is használható, viszont már 30 éves, egészen szimpatikus összegért elhozható lenne. A többi rendben van, a középső ötös elején, Melo és Aquilani előtt játszhat Quagliarella, akinek elég annyit visszajönnie védekezni, mint most Hamsiknak, előttük pedig az ellenféltől függően a két torony (lenne beadás bőven), vagy Alex és még valaki. Tehát:
3-5-2: Storari – Sörensen, Bonucci, Chiellini – Pak, Felipe Melo, Aquilani, Quagliarella, Taiwo – Del Piero, Matri (befektetés: 20,5 millió euró)
Sajnos tartja magát a pletyka, hogy esetleg Mancini lehet a befutó, ebben az esetben javasoljuk Messi, C. Ronaldo, Rooney, Zidane és Platini leigazolását, különben óriási bajba kerülünk. Az Internél is próbálkozott 4-3-3-mal, a Citeh-nél is csinál ilyesmit, jogosan gondolhatjuk, hogy a Juventusnál is megpróbálkozna ezzel a rendszerrel. Nem is beszélve Didier Deschamps-ról, aki a Marseille-nél szinte csak ebben a formációban játszik, és nemcsak Juvés kötődése miatt emlegetik sokan. Ehhez a rendszerhez tulajdonképpen még plusz egy játékos kell a két szélsőhátvéd mellé, akik mondjuk Bosingwa és Maxwell lesznek, hogy maradjon pénzünk ennek a formációnak a legfontosabb hiányzó elemére.
nagyon fekete-fehér
A három csatár posztja elkelt (Kraszics-Matri-Quagliarella), viszont mögéjük masszívan megerősített fal kell, hogy egyrészt elbírja az ide rendelt Aquilani védelmi kihágásait, másrészt ne Melónak kelljen négy lábat növesztenie, amivel szétrúghatja a szembejövőket. Egy ütközőember kell, aki lehetőség szerint képes passzolni is, nem úgy, mint például Sissoko. Mi Lassana Diarrába (18 millió) vetnénk a bizalmunkat, a Realban úgysem Mourinho első számú választottja, viszont Melóval olyan párt alkotnának, akiknek lépte alatt megremeg a föld. Csodálatos lenne a lemészárolt ellenfelek csontjai fölött győzelmi tort ülni!
4-3-3: Storari – Bosingwa, Barzagli, Chiellini, Maxwell – Felipe Melo, Aquilani, Diarra – Kraszics, Matri, Quagliarella (befektetés: 36 millió euró)
Marcello Lippi taktikailag a legfelkészültebb a szóba jöhető szakemberek közül, neki nincs kedvenc taktikája, mindig a csapatmunkában hitt. A kerethez alakította a formációt, a győzedelmes Juventus gyakran játszott 3-4-1-2-ben, az világbajnok olasz válogatott meg variált a 4-4-1-1 és a 4-3-2-1 között, de láttunk tőle 4-2-3-1-es felállást is. Az biztos, hogy bármelyiket választja is, a másfél szélsőhátvéd megvásárlását nem ússza meg ő sem, de ezen kívül Lippinek inkább egy olyan emberre lenne szüksége, mint a 10 évvel ezelőtti Del Piero, vagy még inkább Pavel Nedved. Egy meghosszabbított kézre, ami a pályán rendet rak helyette, a társai felnéznek rá, ő pedig örömmel áll az élükre, hogy mutassa a helyes irányt. Ez a poszt gyakorlatilag nem létezik, ide csak embereket tudunk mondani, de az a helyzet, hogy vagy iszonyúan elszállunk, és elkezdünk rettenetes számokkal dobálózni, vagy óriási kockázatot vállalunk, és belemegyünk valami olyanba, aminek lehet eső, lehet sár is a vége. 
A posztra a legjobb választás Frank Lampard lenne, akit valószínűleg nem kapnánk meg a transferkmarkt által jelzett 25 millió euróért, és az sem esélyes, hogy ő pont a Juventusba vágyna, de ha sikerülne telebeszélni a fejét azzal, hogy
- megújulhat Torinóban
- új kihívást találna
- vezére lehet egy nagy múltú, feltörekvő csapatnak
- Lippivel dolgozhatna
- az olasz adórendszer sokkal kedvezőbb az angolnál
nem is lenne annyira elképzelhetetlen a dolog. Lampard egyébként a világ egyik legintelligensebb játékosa, ha egy rendszerben megtalálják a helyét, képes úgy mozgatni a csapatot, ahogy nagyon kevesen. A játéka egyszerre lenne hasznos, és látványos, ráadásul a legtöbb jó tulajdonságával Olaszországban nagyon kevesen rendelkeznek. És láss csodát:
4-3-2-1: Storari – Bosingwa, Barzagli, Chiellini, De Ceglie – Felipe Melo, Lampard, Marchisio – Kraszics, Quagliarella – Matri (befektetés: 42 millió euró)
Kicsit rángassuk vissza magunkat a földre, és pihegjünk egy sort. Stadiont épít a klub, ráadásul a befektetői problémák mellett jelenleg egyáltalán nem vonzó célpont egy sztárnak a Juventusban játszani. Sokkal valószínűbb a fentieknél, hogy egy sima edzőcserével orvosolják a gondokat, és senkire nem költ majd sokat a nyáron a klub. Érkezik az öt éve makacsul fostalicska, már 25 évesen kiégettnek tűnő Pirlo, megtartjuk a fingfogásban élen járó Aquilanit, és talán elhozzuk az Arsenaltól a gyors, de tökéletesen agyatlan Clichyt.
De hátha mégsem.
