Nyájas olvasóink már jól tudják, mi az, amit a zebra nem tud, bár próbálkozik vele. Ezért most – szigorúan szolgáltató jelleggel – egy új oldaláról mutatjuk be ezt a kedves, afrikai növényevőt: megmutatjuk, mit lehet belőle főzni. Aki most a szívéhez kapott, és azonnal megpróbálja visszavonni a jobb hasábban látható örökbefogadási donációját, azt megnyugtatjuk, eszünk ágában sincs megenni a jámbor patást, csak olyan mértékig frusztráltak vagyunk a Juventus idei teljesítményét látva, hogy nem szeretnénk mindenféle taktikai elemzéssel elébe menni a következő pofonnak. Hajtás után zebrasteak és zebrapörkölt, és néhány zebratrivia.
Nyájas olvasóink már jól tudják, mi az, amit a zebra nem tud, bár próbálkozik vele. Ezért most – szigorúan szolgáltató jelleggel – egy új oldaláról mutatjuk be ezt a kedves, afrikai növényevőt: megmutatjuk, mit lehet belőle főzni. Aki most a szívéhez kapott, és azonnal megpróbálja visszavonni a jobb hasábban látható örökbefogadási donációját, azt megnyugtatjuk, eszünk ágában sincs megenni a jámbor patást, csak olyan mértékig frusztráltak vagyunk a Juventus idei teljesítményét látva, hogy nem szeretnénk mindenféle taktikai elemzéssel elébe menni a következő pofonnak. Hajtás után zebrasteak és zebrapörkölt, és néhány zebratrivia.
Tudtad-e? A zebra csíkjai a rejtőzködést segítik elő, ami elsőre marhaságnak hangzik, pedig nem az, mert elsődleges ragadozója, az oroszlán színvak, így a fű színe és az állat színe közti különbség irreleváns.
A következőben a legelterjedtebb alfajjal, az egyszerű alföldi zebrával (Equus quagga) foglalkozunk, amely a gerinchúrosok törzsébe, az emlősök osztályába, a páratlanujjú patások rendjébe, és a lófélék családjába tartozik. Az ember által megszelídített alfajhoz hasonlóan roppant izmos állat, ennek ellenére a húsa nem túl inas, kifejezetten finom, és bár kevesen tudják, nemcsak szép szőréért, de húsáért is vadásszák.
Tudtad-e? A zebra tökéletes háziasításra Afrikában, mert immunis a cecelégy csípésére.
Mivel Dél-, és Kelet-Afrika teljes területén megtalálható (kivéve az Equus Quagga Quagga alfajt, ami valószínűleg túl finom volt, ezért kihalásig zabálták), nem meglepetés, hogy rengeteg dolgot készítenek belőle az egyes tájegységeken. Kezdjük akkor a zebrasteakkel, ami például Szomáliában helyi specialitásnak számít. A szakácskönyvek úgy tartják, bár kiváló alapanyagot szolgáltat, a zebrasteaket – még a bélszínt is – meg kell főzni egy kicsit, mielőtt az ember nekiesne parázson. Bár vörös hús, meglepően könnyű, ugyanakkor mivel vadon élő állatról beszélünk, igen ízletes is a húsa. A steaket az állat hátszínéből készítsük, a combja inkább pörköltnek való (lásd később).
Tudtad-e? A zebráknak a legjobb a látása a lófélék közül, bár ezt még nem sikerült bebizonyítani, állítólag színesben látnak, és ha nem is olyan jól, mint a macskaféle ragadozók, éjszakai látásuk is kifejlettnek mondható.
A zebrasteak-et NEM forrásban levő, só nélküli tiszta vízbe kell tenni. A húshoz ne nyúljunk villával, mert kifolyik a szaftja, és egyrészt ízetlen lesz, másrészt sütéskor gyorsan kiszárad. A vízbe babérlevelet, tarragont, és ízlés szerint kiwit tegyünk – ez utóbbinak nem az ízére, hanem húspuhító hatására van szükségünk, ezért ügyeljünk 
az adagolásra. A steaket nem szabad túlfőzni, maximum medium, de inkább medium-rare főzés után azonnal vegyük ki, és továbbra is ügyeljünk rá, hogy ne érjünk hozzá villával. Fedjük le, és hagyjuk pihenni a szétroncsolt rostokat 20 percig. Ezt az időt arra használjuk fel, hogy parazsat csinálunk a kerti sütőben, mert faszénen fogjuk elkészíteni a fenséges zebrahúst (ügyeljünk, hogy a hús ne kerüljön túl közel a parázshoz, mert megég, az ideális távolság a rács és a parázs között 6-8 centiméter).
Tudtad-e? A zebra társas lény, háremnek nevezett kisebb csoportokban él, amiket egy csődör, és 6-8 kanca alkot. A nagyobb csoportok több ilyen kisebb egységből állnak, és azt célozzák, hogy ragadozók támadása esetén nehezebb legyen közülük célpontot választani.
A szomáliai recept szerint a zebrasteaknél a sóval továbbra is óvatosan kell bánnunk, ajánlott borssal, köménnyel és egy kis paprikával elkeverni, mielőtt megfürdetjük benne az állatunkat. A két fő fűszer, amiknek domináns íze lesz a steakünkben, a mustármag és a gyömbér. Innentől minden ízlés szerint történik, a húst lapáttal forgatva néhány perc alatt készre sütjük. Ajánlott mellé az erdei gombaszósz, de bármilyen salátával fogyasztható, mert nem száraz, hanem szaftos, omlós főételt kaptunk.
Pörköltet már nehezebb készíteni belőle, de igazából csak egy fontos dologban különbözik a mi hagyományos pörinktől. A felkockázott zebrahúst lisztben kell forgatnunk, és úgy kell betennünk a hagymás, szalonnás pörköltalapba. Első körben csak nagyon kevés folyadékot használjunk, és ne ijedjünk meg, amikor a liszt elkezd rásülni kicsit a zebralábszárra. Amint ez megtörtént, gyorsan adjunk hozzá harmadolt, kimagozott paradicsomot, mert ennek a levében kell főznünk egy darabig. Amikor ez is elfőtt, állítólag nagyon rondán néz ki az egész, de ne essünk kétségbe: mehet rá a paprika (nehogy megégjen, mert keserű lesz), aztán vizet rá, és két óráig felé sem kell néznünk.
A pörköltet egy óriási trükkel fogjuk csodálatossá varázsolni. Fogunk 3-4 fej hagymát, és feltesszük fűszeres vízben főni. Ne kíméljük, főzzük addig, míg a hagyma már magától szét nem foszlik, akkor lesz jó, ha már úgy néz ki, mint egy hagymaleves. Ha ezzel készen vagyunk, és letelt a két óra, zúzzuk pépessé a hagymákat, és zúdítsuk bele az egész cuccot a bugyborékoló pöribe. Egy kicsit rottyantsuk össze, és már csak egy apróság maradt hátra: egy kis mustár, hogy a szaftja összeálljon. Jó étvágyat.
Tudtad-e? A zebra nősténye már 3 éves korában nemzőképes, míg a hím csak 6 évesen képes utódokat nemzeni. A zebra egy évig vemhes, és egyetlen utódot hoz a világra.
Kedves olvasók, ne feledjétek a zebra-örökbefogadási missziónkat, amihez a jobb hasábban tudtok csatlakozni! Ha nem küldtök elég pénzt, szerintünk egy idő után valamelyik puccos Liszt Ferenc téri étterem a poszt hatására ellopja, és megfőzi az örökbe fogadni szándékozott zebránkat!
