1933. június 11.: az olasz bajnokság 32 fordulójában járunk, amikor a Juventus a Milant fogadja. A Juve előnye 6 pont az Ambrosiana (ez a csapat jelenleg Internazionale néven játszik a Serie A-ban) előtt, így, ha győz, akkor biztosan bajnok. Rövid, de csodálatos időutazás abba az időbe, amikor még nem mozgott 400 kamera a pályákon, így szinte csak az írás maradt meg. A heti gyűlölködés engem nem érint meg, jóképűségem és kedvességem összeegyezthetetlen a benito- és darti-féle destruktivitással.
1933. június 11.: az olasz bajnokság 32 fordulójában járunk, amikor a Juventus a Milant fogadja. A Juve előnye 6 pont az Ambrosiana (ez a csapat jelenleg Internazionale néven játszik a Serie A-ban) előtt, így, ha győz, akkor biztosan bajnok. Rövid, de csodálatos időutazás abba az időbe, amikor még nem mozgott 400 kamera a pályákon, így szinte csak az írás maradt meg. A heti gyűlölködés engem nem érint meg, jóképűségem és kedvességem összeegyezthetetlen a benito- és darti-féle destruktivitással.
Óriási ünneplésre készülnek a nézők a torinói Benito Mussolini stadionban 1933. június 11-én: hajszálra van a Juventus újabb, zsinórban harmadik, összesen ötödik bajnoki címe. A Milan számára már nincs komolyabb tét, mindenképpen a középmezőnyben végeznek. A korabeli beszámolók szerint a körülmények nem ideálisak, "a 16-oson belül kifejezetten sáros, a többi részen pedig nyálkás, csúszós a pálya" - írja a Juve-meccsek akkori állandó tudósítója, Vittorio Pozzo.
Az összeállítások:
Juventus: Combi - Rosetta, Caligaris - Varglien I, Monti, Bertolini - Sernagiotto, Varglien II, Borel II, Ferrari, Orsi.
Milan: Compiani - Perversi, Schienoni - Moroni, Cattaneo, Cresta - Arcari, Moretti, Romani, Magnozzi, Kossovel.
A meccset a római Dattilo vezeti.
Felső sor (balról-jobbra): Combi, Varglien I, Orsi, Borel II, Ferrari, Varglien II, Rosetta, Monti, Caligaris. Alsó sor: Sernagiotto, Hugo Orsi (Raimundo Orsi kisfia), Bertolini.
A meccset a Juventus kezdi határozottabban, mégis a Milan alakítja ki az első gólhelyzetet: Kossovel néhány méterről a felsőlécet találja el. A 16. percben megszerzi a vezetést a Juventus: bal szélről száll be a labda, Ferrari elé került, aki Borel II-höz passzol, ő pedig kilövi a bal alsó sarkot (1-0). A Juve továbbra is támadásban marad, hol Compiani, hol a kapufa akadályozza meg az előny növelését. A Milan sem játszik reménytelenül, a mezőnyben kifejezetten jók, de túlvariálják az akcióikat, így sokszor még a lövésig sem sikerül eljutniuk.
Az 58. percben Orsi végezhet el szögletet, a hosszú sarokra berobban a nem túl magas Sernagiotto, és besodorja a labdát a kapuba. Pontosabban, Compiani ezúttal is véd, de a lendülettől - labdával együtt - bezuhan a kapuba (2-0). A 66. percben a meccs és a bajnokság is eldől: Orsi két Milan-védőt is leráz magáról, kisodródott helyzetből rálövi, Compiani véd ugyan, de a labda Borel II elé kerül, aki néhány lépésről az üres kapuba passzol (3-0).
"Siamo noi, siamo noi..."
A meccs lefújása után a szurkolók a pályára özönlenek, és óriási ünneplés veszi kezdetét. A híres "Quinquennio d'Oro" ("ötéves aranykor") harmadik éve így zárul, hogy aztán Edoardo Agnelli 1935-ös halálával véget érjen a klub első nagy sikerkorszaka.
Varglien II a tömeg tetején
