2007 októberében jelent meg Olaszországban (és máshol azóta sem) Luciano Moggi “Un calcio nel cuore” (fordítsuk szépirodalmian “Szerelmem, a labdarúgás”-ra) c. önéletrajzi könyve. A Juventus egykori átigazolási guruja rengeteg érdekes sztorit mesél el - Del Piero könyve nyomán a közösségi oldalunkon azt a fejezetet is felelevenítettük, amikor Moggi gyakorlatilag bevetődve akadályozta meg, hogy Alex a Parmához szerződjön. Eddig sem a napi hírek töltötték ki blogunkat, és ezután sem ezek fogják - hozunk helyette más érdekességeket: mondjuk szemelvényeket Luciano Moggi könyvéből.
2007 októberében jelent meg Olaszországban (és máshol azóta sem) Luciano Moggi “Un calcio nel cuore” (fordítsuk szépirodalmian “Szerelmem, a labdarúgás”-ra) c. önéletrajzi könyve. A Juventus egykori átigazolási guruja rengeteg érdekes sztorit mesél el - Del Piero könyve nyomán a közösségi oldalunkon azt a fejezetet is felelevenítettük, amikor Moggi gyakorlatilag bevetődve akadályozta meg, hogy Alex a Parmához szerződjön. Eddig sem a napi hírek töltötték ki blogunkat, és ezután sem ezek fogják - hozunk helyette más érdekességeket: mondjuk szemelvényeket Luciano Moggi könyvéből.
“Bevallom, hogy sokáig azt sem tudtam, hogy ki az a Zinedine Zidane. 1996-ot írtunk, amikor a Bordeaux a Milan ellen játszott az UEFA Kupában. A rossonerók kiestek, és mindenki Dugarry, esetleg más francia játékosok nevét visszhangozta - de senki nem említette meg Zidane-t. Számomra azonban ő tűnt a Milan kiütésében a kulcsszereplőnek. Talán kiegyensúlyozatlan volt, talán lassította a játékot, de a labdával azt csinált, amit akart. Figyelni kezdtem őt, és egyre inkább meggyőződtem arról, hogy egy klasszist látok magam előtt. Beszéltem róla Lippivel, és elkezdtünk gondolkodni a leigazolásán. Érdeklődni kezdtem a menedzserénél, és közel volt a megegyezés, amikor eljött az 1996-os Európa-bajnokság. Zidane katasztrofálisan focizott, de szinte senki sem tudta, hogy a torna előtt nem sokkal autóbalesetet szenvedett: ugyan nem sérült meg, de sokkot kapott. Továbbra is bíztam benne. Az EB után - a teljesítménye miatt - lement az ára, én pedig úgy döntöttem, hogy megveszem. Hétmilliárd líráért költözött Torinóba, holott még abban az állapotában is minimum a dupláját érte. Öt évvel később, 31 évesen 150 milliárd líráért adtuk tovább a Real Madridnak - igazán jó befektetésnek bizonyult. De nem a pénz miatt váltunk meg tőle. Zidane játéka túl finomkodóvá, túl selymessé vált, és Ancelotti Juventusának végül ez lett a veszte. Nehezen szabadult a labdától, a kétségtelen eleganciája pedig csak arra volt jó, hogy a hiányosságait palástolja vele. Elbűvölően, de egyre haszontalanabbul játszott. A Juventus legkiszámíthatóbb pontjává lett, és visszafogta a csapatot is. Kevés gólt szerzett, egyre ritkábban ért fel a támadásokhoz. Nem építhettünk a fizikumára, a gyorsaságára és az erejére. Ha valaki más el akarta volna vinni tőlünk, az körülbelül a későbbi eladási ár kevesebb mint feléért megtehette volna. Jött azonban Florentino Perez, és széles mosolyt csalt az arcomra…
A meglepetések elkerülése végett a nápolyi házamban találkoztunk. Madridból Nápolyba repült, majd onnan taxival érkezett meg hozzám, Posillipóba. A feleségem a vacsorát készítette, miközben mi beszélgettünk. Máskor is nálam tartottuk ezeket a tárgyalásokat, de a torinói házamban. Most azonban különösen óvatos voltam, ugyanis egy szemfüles újságíró és a cikke mindent elronthatott volna. A licit végén eljutottunk 150 milliárd líráig - ezt én sem hittem volna. Rögtön, még azon az estén telefonáltam Giraudónak, Lippinek és Bettegának, hogy másnap délutánra leszervezzek velük egy találkozót. Minél hamarabb. Nem szerettem volna, ha Perez meggondolja magát. Mindenki igent mondott az ajánlatra. Sok sikert kívántunk neki Zidane-nak: azon túl, hogy, remek focistának tartottam, emberileg is jól kijöttünk egymással.
Nedved, aki a helyére érkezett, sokkal mozgékonyabb volt, több gólpasszt adott és több gólt lőtt. Ráadásul gyengítettük az egyik riválisunkat, mert a Lazióval megvívott összecsapásainkon Nedved szinte mindig betalált ellenünk: mintha a Juve elleni meccsek előtt gólszérumot vett volna be.”
(Luciano Moggi: Un calcio nel cuore, 235-236. oldal, 2007, Tealibri)
