Tavaly belekóstoltunk a viccbéli kutyaszarba: nem sikerült megverni sem a dánokat, sem azt a Sahtart, akivel akkor még úgy tűnt, a második helyért fogunk harcolni. Ráadásul az ukránok pontozással simán bevették a stadionunkat, csak szerencsével sikerült ikszre menteni a meccset. Egyedül a Chelsea elleni, idegenbeli döntetlennek lehetett örülni, bár ott a két elkerülhető gól és Q kapufája miatt maradhatott hiányérzetünk. Szóval belekóstoltunk, de végül nem léptünk bele: a visszavágókat kapott gól nélkül, a szezon legjobb sorozatával hoztuk.
A két héttel ezelőtti oslói döntetlennel a gusztálás már idén is megvolt. Most annyiban más a helyzet, hogy a Galata az első körben hazai pályán ronda verést kapott a Realtól, ezért kevéssé reális a tavalyi forgatókönyv: az első kalapost nem nagyon fogja kiejteni a papíron két gyengébbik csapat. Spanyolviasz alert: hacsak ki nem mozdítjuk a világot a sarkából azzal, hogy oda-vissza verjük a Realt, a törökök ellen fog eldőlni, a spanyolok mellett ki megy tovább a nyolcaddöntőbe.
Tavaly belekóstoltunk a viccbéli kutyaszarba: nem sikerült megverni sem a dánokat, sem azt a Sahtart, akivel akkor még úgy tűnt, a második helyért fogunk harcolni. Ráadásul az ukránok pontozással simán bevették a stadionunkat, csak szerencsével sikerült ikszre menteni a meccset. Egyedül a Chelsea elleni, idegenbeli döntetlennek lehetett örülni, bár ott a két elkerülhető gól és Q kapufája miatt maradhatott hiányérzetünk. Szóval belekóstoltunk, de végül nem léptünk bele: a visszavágókat kapott gól nélkül, a szezon legjobb sorozatával hoztuk.
A két héttel ezelőtti oslói döntetlennel a gusztálás már idén is megvolt. Most annyiban más a helyzet, hogy a Galata az első körben hazai pályán ronda verést kapott a Realtól, ezért kevéssé reális a tavalyi forgatókönyv: az első kalapost nem nagyon fogja kiejteni a papíron két gyengébbik csapat. Spanyolviasz alert: hacsak ki nem mozdítjuk a világot a sarkából azzal, hogy oda-vissza verjük a Realt, a törökök ellen fog eldőlni, a spanyolok mellett ki megy tovább a nyolcaddöntőbe.
Szolgálati közlemény: bővebb múltidézőre a szabolcsi bűnözési hullám miatt Dr. Vercottinak nem marad ideje, viszont aki követ minket a facebookon, nap közben számos érdekességet tudhat meg az eddigi párharcokkal kapcsolatban; itt az első morzsa, lesz még több is. Zaklatott egyetemi éveim miatt (értsd: az első félidőben már tisztességesen bekarmoltunk) csak halványan emlékszem a Galata elleni két korábbi párharcra, ami Inzaghi ollózásán, Sanyi szép lapos kapáslövésén és Hakan Sükür torinói gólján kívül megmaradt, az a szenvedés. Rágós, kellemetlen, iszonyatosan erőszakos volt a '98-as és a 2003-as ellenfél is, ráadásul minden meccsen be tudtak találni, ami az akkori Juventus védekezését ismerve nem volt hétköznapi. Most sem számíthatunk másra. Aki látta két hete a törököket, tudja, hogy az első félidőben törte a Real hátát a háló, csak a két kapus tartotta meccsben a Madridot, és csak a második kontragól után szakadtak össze a hazaiak. Ugyan a védekezésük nem sokkal jobb, mint a Reykjavíké, ellenben a támadójátékukkal. Tavaly a csoportkörben még kispályáztak, mind a 7 góljukat Yilmaz szerezte, de a télen bevásároltak: megszerezték a Pekingből menekülő, velünk is szóba hozott Drogbát (végül nekünk ugyanonnan Anelka jutott...) és az Izénél kegyvesztett Sneijdert, akik a Real elleni nyolcaddöntőben be is találtak. 4-3-1-2-es formációt játszanak, a Sneijder - Yilmaz, Drogba támadó hármast nem szabad letegezni.
Egyébként a Ranieri-éra legjobb meccsét (Juve-Chelsea 2:2) eldöntő Drogbán és az Izében a világ tetejére érő hollandon kívül is tele van ismerősökkel az ellen. A kapusuk, Muslera jó kabala lehet: a Lazio ex-portása eddig hat meccset játszott ellenünk, és mindegyiken kapott legalább egy dugót. A mostani keretből Caceres, Pepe és Chiellini is betalált már neki. A padra frissen kinevezett Mancini ellen viszont negatív a mérleg (5-8-6), igaz, 4 korábbi csapata (Fior, Lazio, Izé, City) közül kettővel is nyeretlen maradt ellenünk. Nemzetközi kupameccseken fentiekből csak a Cityvel találkoztunk, Delneri vezetésével oda-vissza 1:1-et játszottunk. A kedvenc ismerősünk viszont mind közül Felipe Melo.
Az agyalágyult brazil a poszt-calciopoli időszak egyik legellentmondásosabb igazolása. Van, aki szerint elsősorban miatta kaptuk sorozatban a gólokat a közelmúlt legkilátástalanabb időszakában. Van, aki szerint rossz pozícióban és rossz feladatkörrel játszatták Ferraráék, egyébként egy Vidal veszett el benne, és hiba volt elengedni. Van, aki szerint végtelenül szerethető figura, és van, akit irritál a szélsőségessége. Most viszont nem hiányzik senkinek.
