Világjáró barátunk, jackie_d a roppant népszerű és vitán felül zseniális beszámolója után újra megörvendeztet minket egy csodás road movie-val. Dőljetek hátra, készítsétek a pattogatott kukoricát, a tortillát sajtos vagy chilis dippel, a gyöngyöző rizlinget, meg persze a rekeszizmokat: hajtás után útra kelünk.
Világjáró barátunk, jackie_d a roppant népszerű és vitán felül zseniális beszámolója után újra megörvendeztet minket egy csodás road movie-val. Dőljetek hátra, készítsétek a pattogatott kukoricát, a tortillát sajtos vagy chilis dippel, a gyöngyöző rizlinget, meg persze a rekeszizmokat: hajtás után útra kelünk.
Mivel a múltkori vendégposztért kapott tiszteletdíjból még mindig maradt néhány kiló arany, ezért az idén egy hazai és egy idegenbeli Juve meccs megtekintése is belefér a büdzsébe. A hazaihoz kapóra jött a Lazio elleni meccs szombat esti időpontra helyezése, míg az idegenbelinek a május 24-i lisszaboni meccs megteszi majd. Ez a poszt alapvetően a Lazio elleni meccs beszámolója de a másikról is szó lesz benne, így ha azon majd izgulni akarsz akkor most ne olvass tovább! SPOILERVESZÉLY!
Hol is kezdjem? Ja igen, igazából eszembe sem jutott volna beszámolót írni, ha a blog vezetősége az utazásról értesülve gyűjtésbe nem kezd. A szerkesztők, az iraki árvák és az etióp éhezők adományaiból közel végtelen nagyságú tiszteletdíjat tudtak felajánlani, így hát nem mondhattam nemet. Nem szeretnék csalódást okozni az árváknak.
A megegyezést követően rögtön kidolgoztam a poszt vázát, ami azzal a furcsa következménnyel járt, hogy később magát az utazást kellett a szöveghez igazítani, mert hát ugye a franc sem írja újra. Így hát bármennyire is ragaszkodott hozzá, de lemondtam Agnelli vacsorameghívását és a milánói repülőtéren testüregmotozást kértem a stadionban cukorral ittam a kávét.
Na de ennyi technikai kitérő után jöjjön a lényeg. Az éves Juventus Membership tagságunk lejárt és természetesen azt idén, a kiváló új rendszerben sem lehetett megújítani. Hm, déjà vu. Mivel nagyon akartuk a (jó) jegyeket (amihez még mindig kell a tagság), ezért hosszas levelezésbe kezdtem a klubbal. Ennek eredményeképp nagy nehezen kitettek egy "Renew" gombot a webes felületre, amiről engem egy külön email-ben értesítettek. Én ezt persze a szokásos dubai sítábor miatt megint csak egy hét késéssel olvastam, de végül még sikerült időben megnyomnom a gombot. Ha már megnyomtam rögtön jelentkeztem is a nyereményjátékokra és hihetetlen, de idén nem nyertünk semmit. Hm, jamais vu.
Így hát készülhettünk az első olyan utunkra az új stadionba, amit nem a csapat fizetett. Péntek esti érkezéssel és vasárnap reggeli indulással terveztünk, hogy legyen egy teljes napunk Torinóban (inter szurkolóknak: a Szombat). Furcsa mód kifelé nem a közvetlen járat, hanem egy Zürichen keresztüli csatlakozás volt a legkedvezőbb opció, viszont hazafelé már átszállás nélkül jöttünk. A repülőút teljesen hétköznapi volt, az utasok egyik fele felszálláskor másik fele leszálláskor sikítozott, míg a levegőben mindenki alvást színlelt.
A reptéri autókölcsönzőben egy elképesztően szűkszavú ügyfélszolgálatos szolgált ki, aki a "Karcmentes az autó?" kérdésre adandó "Igazából szanaszét van karcolva, de neked ez úgyis mindegy, mert teljes körű biztosításod van, szóval akár össze is törheted" választ képes volt egyetlen "Igen"-be sűríteni. A kocsi úgy nézett ki mintha Farkas az X-men-ből állt volna rajta bosszút, így természetesen visszatértem az irodába megkérdezni egészen pontosan mit is értenek az "Igen" alatt. Miután ezt húsz perc alatt kifejtették és visszakutyagoltunk a parkolóházba, végre útnak indulhattunk a villanyborotva-motorral hajtott Renault Clióval. Hát mit mondjak, nem egy Veyron. Két lábbal kellett neki nyomni a gázt így a jobb farpofám teljesen lezsibbadt mire Torinóba értünk. A Veyronban a bal farpofám szokott zsibbadni.
A hotelbe érve egy gyors vacsora után lepihentünk, még az sem zavart, hogy a tavaly óta az ablak alá épített török kebabosnál még mindig a ramadán végét ünnepelték (egész éjjel). Mondjuk reggel azért a csendre ébredtem fel... A konyha összesen egy(!) fő személyzettel üzemelt, egészen kifogástalanul. Az azért egy kicsit fura volt amikor bement a konyhába megkérdezni (saját magát), hogy el lehet-e készíteni egy az étlapon nem szereplő fogást.
Másnap délelőtt a stadionnál lévő Juventus múzeumot terveztük megtekinteni, nyitás előtt fél órával értünk oda. A kiszemelt parkolóhely mellett álló kisebb csoportban a Juventus Club Hungary tagjait véltem felfedezni, akik árgus szemekkel figyelték ahogy tankönyvbe illő módon betolatok. A vicc kedvéért (és a teljes körű biztosítás tudatában) azért megpróbáltam néhányat halálra gázolni közülük, de túl fürgék voltak. Kiszállás után rögtön a "Tiéd az autó?" kérdéssel nyitottak, amitől én teljesen beparáztam. Vazze - gondoltam - most akartam elütni őket ráadásul biztosan emlékeznek még a Branescu-s gatyámra is. Ezek most addig fognak itt kínozni, amíg nekik nem adom! Szerencsére hamar kiderült, hogy csak a karcok keltették fel a érdeklődésüket és így idén sem bántottak. Tényleg rendes arcok.
A fél óra puffer amúgy elég volt, hogy elsők legyünk a sorban, de ahhoz hogy nyitásig azok is maradjunk még pogózni is kellett egy kicsit. Szóval ez nem a londoni metró, az angol emigránsok otthon készüljenek mielőtt belevágnak az útba. A múzeum maga egy kb. kézilabdapálya méretű girbe-gurba falakkal érdekesebbé tett terem, amely úgy 9 fő részre osztható:
1. Trófeaterem
A csapat által eddig nyert (eredeti) trófeák egy kis kör alakú terem falán vannak kiállítva, a terem közepén a tavalyi terméssel. Ezt egy kordon és egy mosolygós steward választja el a tapogatóktól. Nyilván süket is, másképp a két perces periódussal ismétlődő hangjátékot nem tudná egész nap elviselni. Az elhalványuló fényeffektek viszont zseniálisak, nem is illik más szín egy ilyen helyhez mint a fekete és a fehér.
2. Alapítás
Itt az alapításhoz kapcsolódó tárgyak láthatók, ha jól láttam magával az alapító okirattal együtt, de lehet csak egy eb oltási napló volt.
3. Időkapszulák
10-20 éves időszakokat átölelő dobozok, bennük az adott korra jellemző újságokkal és felszereléssel. Dinóparadicsom.
4. Mezfal
Korábbi sztárok mezei vannak kiállítva üveglapok között, némelyek dedikálva némelyek nem. A régebbi mezek közül több is felmosórongy-anyagból készültnek tűnik, valószínűleg nem találták meg őket és gyorsan pótolni kellett. Amúgy még mindig a Kappa mezek a legszebbek...
5. Hőseink
Az aranylabdát és VB-t nyert Juve játékosoknak van egy külön kis része, ahol akár még Nedved aranylabdáját is megcsodálhatjuk. Nincs kiírva hogy nem az eredeti.
6. Infópult
Nagy, vízszintes érintőképernyőkön lehet korábbi játékosok, edzők és videók között keresgélni, ez akár egész napos elfoglaltságot adhat. Mellette Lippi és Trapattoni kivetített mása osztja az észt válaszható témában. Úgy néznek ki, mint akik eggyé váltak az erővel.
7. Videofal
4 darab plazmatévével és ügyesen elhelyezett tükrökkel teremt olyan hangulatot a sötétben, mintha egy óriás plazmatévékből álló gömb mellett állnál. Igazából nincs benne semmi extra, de jól néz ki.
8. Mai hősök
Fényképek és némi szöveg a Conte korszakról, a stadionavatót és a tavalyi bajnoki ünneplést is beleértve. Pogbának itt máris külön helye van. Raiola jól dolgozott...
9. Videoshow
A kijárat előtt lévő kör alakú terem a falra vetített körpanorámás, 5 percenként ismétlődő Spirito Juve videóval. Baromi jó, vannak benne olyan részek amikor úgy érzed, mintha a kezdőkörben állnál.
A múzeumbelépő mellé a délután egykor kezdődő stadiontúrára is vettünk jegyet, az addig hátralévő időben a JuveStore-ban mulattunk. Elsőként a "beviszünk ketten egyszerre négy egyforma mezt ugyanabba a próbafülkébe, majd egy percenként kettesével hozzuk ki őket" játékot játszottuk, amit a biztonsági őrök nagyon élveztek. Utána "a ki tud több apró ajándéktárgyat közvetlenül a pénztárnál való sorra kerülés előtt a helyére visszatenni?" feladat következett, amit én nyertem. Úgy láttam az őrök is nekem szurkoltak . De a legjobb a cipőpróbálósdi volt. Kezdésnek kérsz egy kettő számmal nagyobb cipőt és belelépsz. Addig dugod bele a lábad, hogy amikor az eladó megnyomja a nagylábujjad (hogy megnézze meddig ér a cipőben) épphogy csak nagynak tűnjön. Ekkor kérsz egy fél számmal kisebbet (vagy másik modellt) és kezded elölről. Az nyer, aki több cipőt tud felpróbálni mielőtt az őrök is beszállnak a játékba. Nekünk hetet(!) sikerült, igaz az utolsót már meg kellett vennünk. Szerencsére pont jó volt.
A stadiontúra szinte ugyanolyan volt, mint amit tavaly a "One day with Juve" játékon nyertünk, úgyhogy most csak a különbségeket írom le. Ég és föld, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Mivel erre jóval a meccs előtt került sor, nem volt meg a "backstage" fíling, inkább olyan volt mint nyári szünetben belógni az iskolába.
A VIP bejárat tavaly óta nem változott, a scudettoszámláló növekedésétől eltekintve. Persze belül most minden üres volt, a VIP Store zárva, hostessek helyett csak villanyszerelők lézengtek a hallban. De legalább ők is cukik voltak. Innen nyílik a Club Agnelli, ahol a Bildenberg csoport tagjai vacsorázhatnak a meccs előtt, már ha nem felejtik el ezt előre beleírni a beszámolójuk vázába. A meccset egy kis körbetujázott részről nézhetik ha akarják, de gyanítom sokuk csak pózolni jár ide. Ezután a nézőtéren keresztül lesétáltunk a pálya szélére, majd be a regenerációs szobába. Itt találhatók a gyúrópadok, a jacuzzi és az a jégfürdő, amiben tavaly Contét megfürdették a játékosok.
Az amúgy innen nyíló öltözőbe most nem mehettünk be (bár az ajtó nyitva volt), sőt még csak be sem fényképezhettünk! Egy srác titokban megpróbálta, őt a túra további részében nem láttuk. Az öltöző úgy nézett ki, mintha egy másnapos papucsszörny telehányta volna, kb. száz pár papucs volt szanaszét szórva a padlón. Én kiszúrtam egy pár Adidast, lehet pont ezt keresték és emiatt nem lehetett fotózni. A papucsoktól eltekintve az öltöző üres volt, se mezek, se csukák és még a plazmatévék is ki voltak kapcsolva.
Az öltöző után az interjúszobák, majd az újságírók terme következett, mely Európában a legnagyobb. Ha jól emlékszem, 140 újságíró dolgozhat itt egyszerre, mindegyikük saját telefonvonalat és nagy sebességű vezetékes internetet használva. Wifi hálózatból kettő is van, egy az újságíróknak és egy a fotósoknak (jelszavak: merdainter és nopornplease). Innen visszamentünk a pálya szélére, majd az egyik kapu mögött körbesétálva a másik oldalon távoztunk. Ezzel nagyjából véget is ért a túra.
Az ebédet a stadionhoz tartozó Area12 bevásárlóközpont egyik éttermében terveztük elkölteni. A választék meglepő: amerikai steakhouse, japán futószalagos sushi-bár és egy bécsi(szelet) étterem... Mi a globalizmus jegyében egy pár debrecenit ettünk a bécsi étteremben majd délutáni szunyókálásra a hotelbe hajtottunk. A kezdés előtt másfél órával értünk vissza a stadionba, ami pont elég volt egy kis nézelődésre és egy kávéra (két cukorral).
A meccset most sem elemezném bővebben, inkább csak néhány dolgot emelnék ki. Kezdjük mondjuk Tevezzel. Hihetetlen szeretet árad a faszi felé, a kapufája után egy percig(!) szólt a vastaps és már az egész stadion szurkolt, hogy betaláljon. Be is talált, anyám de még hogyan! Amúgy máris rengeteg sárga tízes mezt látni, már majdnem olyan Beckham-Madrid szaga van a dolognak. A balhémentesség szerintem még nem garantált, Lichtivel is volt egy kisebb vitája, mert az nem passzolta be neki a labdát két védő közé. Nem volt vészes, de nálunk ritkán látni ilyet.
Mirko pont az ellentéte, (itthon) szinte mindenki gyűlöli, pedig rettentő hasznos, pl. most is mind a négy gólban kulcsszerepe volt. Rengeteget mozog labda nélkül, csak ez gyakran nem látszik a képernyőn, de még élőben sem igazán. A helyes módszer a megfigyelésére a kaméleon-technika, amikor az egyik szemedet mindig rajta, a másikat pedig a labdás játékoson tartod. A sikerhez azért némi gyakorlás és erős gyomor kell, de én már kibírok egy félidőt két hányással. Ha már belejöttél akkor viszont nehéz abbahagyni, ezért a félidőben inkább fülkébe menj, ne a piszoárokhoz állj!
Végül néhány szó a hattyútáncát járó Buffonról: nem csak engem idegesített, hanem szinte mindenkit! A kapott gól után volt egy hosszú időszak, amikor minden fogható labdát öklözött. Na ekkor a nézők már úgy morogtak rá, mint a helyi sztár helyett becserélt első meccses ifistára szokás: "Fogjá' má' meg valamit hülyegyerek!", "Ki ez a pöcs?", "Így még én is védek!" meg ilyesmik. Amikor meg egy guruló labdát megfogott gúnyosan megtapsolták...
Ja, a beígért spoiler még mielőtt elfelejtem:
SPOILER ON --- SPOILER ON --- SPOILER ON
Mindegy, hogy ki lesz az ellenfél Lisszabonban ugyanis idén mindenkit megbaszunk!!!
SPOILER OFF --- SPOILER OFF --- SPOILER OFF
A meccs után rögtön a hotelbe hajtottunk, hogy a korai kelés előtt kipihenjük magunkat, de a kebabost ez sajnos most sem érdekelte. A visszaút teljesen eseménytelen volt egy váratlan, a milánói reptéren elvégzett testüregmotozástól eltekintve. Nem tudom, miért volt rá szükség, talán a JuveStore-os táskák miatt lehetett...
Zárszóként még annyit, hogy imádom a 21. századot. Miután mindent kifizettem, otthon kinyomtattam a repjegyeket, a beszállókártyákat, a hotelfoglalást, az autófoglalást, sőt, magukat a meccsjegyeket is! Még néhány év, és meccsre sem kell menni. Elutalod a lét, majd egy 3D nyomtatón kinyomtatod magadnak az egészet, játékosostul, stadionostul, olyan eredménnyel amit szeretnél. De persze csak ha meg tudod újítani előtte a Juventus Membership tagságod...
(Jackie több tucatnyi remek képet osztott meg velünk, ráadásul a legtöbbhöz képaláírást is készített, így rendhagyó módon egy komplett slideshow-t is kaptok az arcotokba. A fotók nagyobb méretben elérhetőek itt.)
