Nem írtunk mercato-értékelős posztot, mert pénzt, energiát és téntát nem kímélve bemutatttuk az összes érkezőt. Viszont a távozókról kevesebb szó esett, egyedül a Jediénél is jelentősebb visszatérést produkáló Tyler emlékezett meg Márti eladásáról. Mivel a Juventus Tevez kivételével gyakorlatilag nem igazolt kezdőjátékost, érdemes beszélnünk egy kicsit a mercato másik oldaláról: azokról, akik nem mentek.

Itt van nekünk Isla, Quagliarella, De Ceglie, Caceres és más aspektusból ugyan, de Pogba is. Róluk fogunk beszélni mindjárt.

Nem írtunk mercato-értékelős posztot, mert pénzt, energiát és téntát nem kímélve bemutatttuk az összes érkezőt. Viszont a távozókról kevesebb szó esett, egyedül a Jediénél is jelentősebb visszatérést produkáló Tyler emlékezett meg Márti eladásáról. Mivel a Juventus Tevez kivételével gyakorlatilag nem igazolt kezdőjátékost, érdemes beszélnünk egy kicsit a mercato másik oldaláról: azokról, akik nem mentek.

Itt van nekünk Isla, Quagliarella, De Ceglie, Caceres és más aspektusból ugyan, de Pogba is. Róluk fogunk beszélni mindjárt.

Essünk túl rajta: Marotta természetesen nem volt akkora idióta, hogy egyáltalán meghallgasson bármiféle ajánlatot Pogbáért, Vidal körül is elhessegette a bögölyöket, és ezekkel a lépéseivel szavatolta, hogy Conte se rúgja rá az ajtót vérben forgó szemekkel, a felmondólevelével a kezében. Mindez persze magától értetődő, csak azért jegyezzük meg, mert elég jó érzés, hogy jelenleg több olyan játékosunk is van, akik kvázi bármelyik európai topcsapatba beférnének. No, de lássuk a lényeget.

Augusztus közepén úgy álltunk az Úr színe előtt, hogy Tevez és Llorente mellett volt még Vucsinics, Giovinco, Matri, Quagliarella is, kézenfekvőnek tűnt, hogy legalább két csatárt elengedünk. A hat teljesen felesleges, de szerintem az öt is sok, hiszen két csatárnál többet nem fogunk egyszerre a pályára tenni (a háromcsatáros játékhoz meg lassan felépül Pepinho), de őszintén szólva, ha egy távozó csatárt kell megneveznem, biztosan nem Matrit mondtam volna elsőnek augusztus végén. Hanem a blogon belül is vegyes megítélésű Quagliarellát, aki az emlékezetes beszólás óta egyrészt kegyvesztett, másrészt hiába van jelentős nemzetközi tapasztalata, Conte szemmel láthatóan nem szánt neki nagy szerepet.

Q végül egy komoly fosorkán közepén találta magát. A Juve megegyezett a Romával és a Lazióval is, így a csatár választhatott, hol akarja folytatni, csakhogy közben a klub inkább a Roma felé terelte volna (mert akkor Tottiék elengedik Borist Genovába, a Juve pedig rámozdulhat Gilardinóra), Q pedig inkább a Lazióba ment volna, csak nem akart addig igent mondani, míg ki nem derül, leigazolják-e Yilmazt. A török végül maradt a Galatánál, de mégsem emiatt nem lett római Quagliarellából, hanem azért, mert Conte – ekkor már túl Matri elvesztésén – megtorpedózta a transzfert.

"Itt maradsz, kis cigó!"

Így Q marad a Juventus ötödik számú csatára, azaz elkezdheti böngészni a kupameccsek sorsolását, pedig hát nem akárkiről beszélünk: nagy és fontos, hazai és nemzetközi gólok szerzőjéről, aki egy rossz lépése ellenére már ott tart, hogy néhol már a szurkolók is a fejét követelik (lehet, hogy van valami a háttérben, amiről nem tudok). A helyzet csak rosszabb lesz, ha a visszatérő Marchisiót úgy passzintja be a csapatba Conte, hogy levesz egy csatárt, és felteszi egy 3-5-1-1-es felállás secunda puntájának. Nagy lesz itt a nyomás, egy-két meccs alatt ki lehet kerülni a kezdőből, ami egyrészt jó, másrészt elég sok elégedetlenkedést vetít előre. Nem mintha ezeket Conte ne tudta volna kezelni eddig.

Hasonló helyzetben volt a nyáron Isla, aki tavaly egyetlen percre sem tudta megmutatni, milyen jó játékos egyébként. Conte viszont úgy gondolta, ha a térdszalagszakadás egy évet még olyan nagy játékosoktól is elvesz, mint például Del Piero, akkor Isla is kaphat még egy esélyt – kivált, hogy Lichtinek nincs is igazi helyettese rajta kívül. Isla helyzete annyival rosszabb, hogy a szurkolók szeme előtt még semmit nem tett le az asztalra, így némileg érthetetlen Conte ragaszkodása. A Juve kicsi buktával kiszállhatott volna a kockázatos igazolásból, hiszen az Izé 7 milliót kínált érte, amit a klub el is fogadott, de Conte nem engedte el. Az óvatosság érthető, hiszen Lichti nem fog 50-55 meccset lejátszani egy szezonban, és úgy tűnik, Conte Islát tartja az első számú helyettesnek – és nem Cacerest.

Nem is olyan régen mi magunk is könyörögtünk az Indiánnak, hogy ne hagyjon itt minket, mostanra viszont már ott tartunk, hogy tökéletesen megértenénk, ha elhúzna a bánatba. Felfoghatatlan, mi tartja még Torinóban, hiszen az összes szóba jöhető posztján (pedig van neki néhány, a keservit!) legalább ketten állnak előtte a rotationben. Biztosan várta, hogy ha esetleg Islán túlad a klub, akkor több lehetőséget kap Lichti első cseréjeként, így viszont nem lennénk meglepve, ha már a télen távozna, ami csak azért gond, mert szemben Islával őt már láttuk jól játszani a Juventusban. Nem kérdőjelezhetjük meg Conte döntését, ha szerinte Isla a jobb játékos, biztosan igaza van, de egyelőre ott tartunk, hogy az uruguayi szívtipróhoz képest az aszott prérikutya-arcú chilei indokolatlan mennyiségű bizalmat kap (Padoin, Borriello, Bendtner), és csak nem akaródzik neki élni vele.

De Ceglie szerintem abból az egyszerű okból maradt, hogy saját nevelésű, torinói kötődésű csávó, és ez jól jön, ha egyszer elkezdi komolyan venni saját szabályozását az UEFA. Játéklehetőséghez nem nagyon fog jutni, hiszen Peluso még a kőszar Asamoah-t sem tudja kiszorítani, viszont 4,5 millióért egészen biztosan előrébb van a rosterben, mint Ashton Kutcher. Kár érte, a veretlen idényben volt egy nagyon jó időszaka, akkor elhittük, hogy bolondos mozgással is lehet futballozni, de tévedtünk.

És végül Marrone. Engem kevésbé ragadott magával a fiatal mindenes körül kialakult hype, hiszen láttam tőle ígéretes megmozdulásokat, és jól lehozott meccseket, de több komoly hibájára és végigalibizett meccsére emlékszem. Ettől független én is sokra tartom, és örülök, hogy nem kótyavetyélte el a klub, de számomra az ígéretes fiatal Pogba, és nem Marrone. Az el/kölcsönadása nagyon fontos húzás volt, mert a benne rejlő potenciálnak mostanában kell kijönnie belőle, és ez csak akkor fog megtörténni, ha játszik. A Juventusba tiszta sor, hogy nem fér be (ja, azt nem mondtam, hogy szerintem ő nem védő, hanem középpályás), ezért olyan helyet kellett keresni neki, ahol játszhat, és nem a védelemben, hanem saját posztján, a védelem előtt egy (fél) sorral ügyködve. Nem lennék meglepve, ha ezekkel a prekoncepciókkal kerestek volna csapatot Paraticiék is.

Marronének most játszania kell, ez a legfontosabb, nem az, hogy most nem a bajnoki címért, hanem a bennmaradásért fog harcolni aktuális csapatával. Legszebb reményeinkben azt látjuk magunk előtt, hogy mire Pirlo kikopik, Marrone már készen áll majd, hogy átvegye a helyét – még ha ez egy kicsit álomszerűnek is tűnik az eddig látottak alapján.

Minden összevetve a mercato nagyszerűen sikerült, hiszen nemcsak erősebb, olcsóbb is lett a keret (cca 10 millióval csökkent a bérköltség), miközben a létszám, és az egy posztra jutó potenciális játékosok száma is növekedett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a legerősebb kezdőcsapatunk mögé a hátországból ki tudunk állítani egy Storari - Caceres, Ogbonna, Peluso – Isla, Padoin, Marchisio, De Ceglie – Pepe, Giovinco – Llorente csapatot. Egy ezüstöt ezek is nyernének. Nyilván a Juve A mögött.