Az ember egy picit a rég elvesztett fiatalságát is búcsúztatta tavaly májusban, amikor az Atalanta elleni ünnepen, majd a római kupadöntőn Alessandro Del Piero elbúcsúzott a szurkolóktól. Tizenkilenc év alatt felnő egy generáció, megöregszik egy középkorú ember, kiszárad egy tó, elolvad millió tonnányi északi jég. Ez a búcsú letargikus volt, elég csak a stadionban zokogó szurkolókra gondolni - és nem könnyítette meg a helyzetet az sem, hogy a beavatkozást előkészítették: ennek egyik markáns jele volt a 2012 áprilisában megjelent, és azóta már sokadik utánnyomást megélő könyv, amely Alex addig felgyülemlett gondolatait forrasztotta egybe - és amely gondolatok immár magyarul is olvashatók szeptember 16-ától. Háttér, Alexék nagyvonalú bólintása és (talán) jogos büszkeség. Játsszunk még!
Az ember egy picit a rég elvesztett fiatalságát is búcsúztatta tavaly májusban, amikor az Atalanta elleni ünnepen, majd a római kupadöntőn Alessandro Del Piero elbúcsúzott a szurkolóktól. Tizenkilenc év alatt felnő egy generáció, megöregszik egy középkorú ember, kiszárad egy tó, elolvad millió tonnányi északi jég. Ez a búcsú letargikus volt, elég csak a stadionban zokogó szurkolókra gondolni - és nem könnyítette meg a helyzetet az sem, hogy a beavatkozást előkészítették: ennek egyik markáns jele volt a 2012 áprilisában megjelent, és azóta már sokadik utánnyomást megélő könyv, amely Alex addig felgyülemlett gondolatait forrasztotta egybe - és amely gondolatok immár magyarul is olvashatók szeptember 16-ától. Háttér, Alexék nagyvonalú bólintása és (talán) jogos büszkeség. Játsszunk még!
Az olaszországi megjelenéssel szinkronban vehettem én is kézbe Alessandro Del Piero - saját megfogalmazása szerint - “nem életrajzi könyv”-ét. Az az első sorok olvasása közben kiderült, hogy ez más lesz, mint a hasonló jellegű írások. A búcsút övező hangulat okozta lelkiállapotba tökéletesen belesimultak Alex gondolatai - merthogy a szerző nem bulvárkodik, nem árul el óriási kulisszákat: egyszerűen csak leírja, hogy hogyan élte meg az életét, ő hogyan látta azt, amit mi is láttunk, olyan módon, hogy az időnként okot ad az elérzékenyülésre. Az ötlet - hogy ezt itthon is meg kellene jelentetni - innen indult, másfél évvel ezelőtt.
Tavaly nyáron aztán - egy rövid, balatoni találkozón - kiböktem benitónak is, hogy “én ezt nagyon szívesen megcsinálnám, de lövésem sincs az irányról”. Ő meg irányba állított: egyenesen a sporttémájú művek iránt az utóbbi időben egyre élénkebben érdeklődő Akadémiai Kiadó felé. A nyitottság megvolt, de egy ilyen folyamat van annyira hosszú, hogy ez ember elveszítse a kezdeti lelkesedését. Idén februárban aztán váratlanul jött egy telefon, hogy a kiadó felelős döntéshozói rábólintottak a projektre, így indulhat a munka, szeptemberi megjelenéssel. Tehát még a tavasszal le kell adni a kéziratot.
Az érdekes rész nem ez, hanem az a folyamat, ahogy az Alex bátyja, Stefano Del Piero által vezetett menedzsmenten szép lassan sikerült átpréselni az ötleteket: a jogdíjak kérdése gazdasági természetű, és teljesen általánosnak mondható egyeztetéseken került megállapításra, viszont a kézirat elkészülte után még mindig ott álltunk, hogy nem volt meg a végleges bólintás az olasz részről. A külföldi dalok magyar feldolgozásaival kapcsolatban hallhattunk már olyan sztorikat, hogy az eredeti előadó attól tette függővé az engedélyt, hogy mennyire tetszett neki a munka: jószerivel itt is ez történt. Stefanóék első körben azt kérték, hogy (olaszul, mert magyarul nem tudnak - még) írjuk egy bemutatkozást. Ebbe csempésztük bele azokat, az olvasóink előtt talán már megismert sorokat is (meg még sok mást), amelyek eldöntötték a kérdést.
De volt még valami, amelyhez bizonytalanul álltak hozzá: mi nagyon szerettünk volna előszót, ők pedig annyira nem. Végül az lett a megegyezés, hogy a megírt anyagból (amely egy az egyben benito munkája) készítsünk egy olasz nyelvű rezümét, küldjük meg nekik, aztán meglátják. Meglátták. A rezümé elküldése után pár órával már landolt nálunk a válasz: engedélyezik az előszónkat! Ez valami olyan rendkívüli élményt jelentett, amelyet eddig csak Tyler élhetett át közülünk, amikor egymás után sokadjára is a világ legokosabb emberének választották.
Alex a nyáron hazalátogatott Olaszországba. A visszatérése után pár nappal érkezett egy e-mail, amelyben az előszó újbóli megerősítését kaptuk meg, illetve apró, szinte jelentéktelen módosítási javaslatot. Nem írták, de tudtuk: Alessandro Del Piero kérte. Elolvasott bennünket.
Csak ezt szerettük volna elmondani.
