A 90-es évek közepére a Juventus és a Lazio egymás közötti meccsei klasszikussá váltak: ezek a találkozók többnyire gólgazdagsággal jártak, a két csapat ok nélkül pofozta egymást halálra. Csak néhány eredmény ezekből az időkből: 1994 májusában Juventus-Lazio 6-1. Fél évre rá Lazio-Juventus 3-4. 1995 áprilisában Juve-Lazio 0-3, majd Lazio-Juve 4-0. Ilyen előzmények után fordultak rá az 1995-1996-os szezon tavaszi meccsére a csapatok: az egyik legemlékezetesebb összecsapása lett ez állandó küzdelmeiknek. 1996. március 10-ig szökkenünk vissza az időben.

A 90-es évek közepére a Juventus és a Lazio egymás közötti meccsei klasszikussá váltak: ezek a találkozók többnyire gólgazdagsággal jártak, a két csapat ok nélkül pofozta egymást halálra. Csak néhány eredmény ezekből az időkből: 1994 májusában Juventus-Lazio 6-1. Fél évre rá Lazio-Juventus 3-4. 1995 áprilisában Juve-Lazio 0-3, majd Lazio-Juve 4-0. Ilyen előzmények után fordultak rá az 1995-1996-os szezon tavaszi meccsére a csapatok: az egyik legemlékezetesebb összecsapása lett ez állandó küzdelmeiknek. 1996. március 10-ig szökkenünk vissza az időben.

A bajnokit megelőző szerdán a Juventus a Real Madridtól kapott könyöradományt azzal, hogy a spanyolok csak 1-0-ra győzték le őket a Bernabeuban a BL-negyeddöntő első meccsén (a visszavágóról itt lehet olvasni). A Milan ekkor már elszökött a mezőnytől, a Juventus igazából csak a második helyben reménykedhetett, de először is: vissza akart vágni a csúfos római délutánért.

A csapatok így álltak fel:

Juventus: Peruzzi - Torricelli, Ferrara, Vierchowod, Pessotto - Di Livio, Deschamps, Conte, Jugovics - Del Piero, Ravanelli.

Lazio: Marchegiani - Negro, Bergodi, Chamot, Favalli - Fuser, Di Matteo, Winter, Rambaudi - Signori, Casiraghi.

A Juventus - immár nem először az idényben - pocsékul kezdte a meccset, a Lazio úgy játszott a hazaiakkal, mint kutya a lábtörlővel. Favalli (3. perc) és Casiraghi (18. perc) hamar kihasználta a látványosan gyengén működő Juve-védelem hibáit. Ekkor olyan történt, amely ritkán van: Lippi - hogy megelőzze a még nagyobb bajt - a ténfergő Torricellit már a 24. percben lekapta a pályáról - ő volt ugyanis a rómaiak 12. embere. Az asztalosból lett védő Madridban a csapat egyik legjobbjaként játszott, ezúttal viszont ő lett a kerékkötő. A Juve a hiba nélkül védő Peruzzinak köszönhette, hogy egyáltalán meccsben maradhatott. De még nagyobb köszönet járt Marchegianinak, aki röhejes módon próbált elősöprögetni, lyukat rúgott, Deschamps pedig az üres kapuba gurított. Ezzel lett a 35. percben 1-2: a semmiből megkezdte a visszamászást a Juventus.

A szünetben Lippi lehozta Di Liviót, és Padovanót küldte be. Óriási húzás volt, a Juve támadójátéka - amelyet Del Piero és Ravanelli (begipszelt kézzel játszott, mert a meccs előtt egy torinói benzinkúton Toro-drukkerekkel akadt nézeteltérése) szinte csak lassított - felpörgött. Az újabb fordulat akkor következett be, amikor a 62. percben Casiraghi kidumált magának egy piros lapot Messina játékvezetőtől. Lippi ekkor újra lépett, Vierchowod helyére becserélte Lombardót, a Juventus így már négy csatárral támadott. A nyomás nem bírta a Lazio: Chamot öngóljával 2-2 lett. A védő egyébként öngólokat járt lőni a Delle Alpiba, hiszen hat évvel később - már a Milan játékosaként - szintén saját kapujába talált. Innentől kezdve nem volt megállás: a mezőny egyik legjobbja, Conte kilőtte a hosszút (3-2), majd az engergiabomba, Michele Padovano egy klasszikus lefordulás után beállította a végeredményt (4-2).

Chamot betalál kedvenc kapujába. Conte is ott lebzsel a környéken

Örjöngő lazialék

A vendégek teljesen maguk alá kerültek: Zeman nem nyilatkozott, azonban voltak, akik nem tartották magukban a véleményüket. Signori például ezt mondta: "A mai meccs is megmutatta, hogy nem vagyunk nagycsapat. Senki más nem tudott volna így kikapni, mint ahogy mi tettük ma. Innentől kezdve nagyon nehéz lesz megszereznünk az UEFA Kupás-helyet: ha ez nem jön össze, akkor totális kudarc az idényünk. A vereségünkre nem magyarázat a kiállítás. Mondja már meg nekem valaki: miért kell a Laziónak - és csak a Laziónak - állandóan gólparádét bemutatni, ha nyerni akar?" Az utóbbi mondat célzás volt Zeman irányában, akit taktikailag kiütéssel megvert Lippi.

A Juventus köszönetet mond a Laziónak

Agnelli sem örült

Umberto Agnelli a félidőben keményen bírálta a Juventust, és a végén sem változott sokat a véleménye: "Győztünk ugyan, de az nem létezik, hogy mindig csak 45 percet focizunk tisztességesen." Lippi a közönséget dícsérte: "0-2-nél is hajtottak minket, köszönet nekik. A szünetben mondtam a játékosoknak, hogy meg fogjuk nyerni a meccset. Megérdemeltük a sikert."

Végül a jelenlegi mester, Conte meccs utáni szavait idézzük: "A mai napnak legfőbb tanulsága: sosem szabad feladni." "Non mollare mai" - egyesek erről szoktak énekelni.