Leszögezném, szerintem egy második kalapból megindított sorsolásnál a harmadik kalapból érkező ellenfél a legfontosabb. Persze nem hátrány, ha az elsőből valami hihetetlen mázlival kicsípünk valami lazábbat (Benfica, Arsenal), de mivel a BL-ben valójában a továbbjutás számít csak, az erre potenciálisan veszélyt jelentő ellenfelet jobbára a harmadik kalapból várhatjuk.
Máris vezetünk
Leszögezném, szerintem egy második kalapból megindított sorsolásnál a harmadik kalapból érkező ellenfél a legfontosabb. Persze nem hátrány, ha az elsőből valami hihetetlen mázlival kicsípünk valami lazábbat (Benfica, Arsenal), de mivel a BL-ben valójában a továbbjutás számít csak, az erre potenciálisan veszélyt jelentő ellenfelet jobbára a harmadik kalapból várhatjuk.
Máris vezetünk
Tehát az szinte mindegy is, hogy az elsőből kicsíptük a Real Madridot, sőt, igazából ennek a történelmi hagyományok és az utóbbi évek összecsapásai mellett azért is örülhetünk, mert régen ütköztünk meg ilyen kaliberű csapattal. Amire tehát nagyon kell majd figyelni, az a Galatasaray, vagy még inkább fogalmazzunk úgy, az első két meccs.
Úgy kezdünk, hogy Copenhagen idegenben, aztán Galata itthon, és közben brutálisnak mondható hazai párosításaink is lesznek. Az október eleje úgy néz ki, hogy Toro-Galata-Milan-Fiorentina-Real Madrid, és lesz két válogatott forduló is, ahol erősen érintettek a játékosaink. Ez a sorozat, ezt a sorsolás ismeretében kimondhatjuk, alapjaiban határozza majd meg az őszünket.
A dán bajnokról nem sokat tudunk azon kívül, hogy tavaly a dán bajnoknál hagytunk két (akkor) nagyon fájdalmas pontot. Ez idén nem ismétlődhet meg, főleg akkor nem, ha a dánok pontot szippantanak valamelyik ellenfelünktől. A Real az Real, két parádés ütközetre van kilátás az Ancelotti alatt még nem tudjuk, merre induló spanyolokkal. Nem is akarunk esélyt latolgatni, mert egyelőre egyik csapatról sem tudunk sokat, de az biztos, hogy ha meg akarjuk nyerni a csoportot, egyszer el kell kapnunk őket.
Kedvenc képem a tavalyi BL-szezonból
Az nyilvánvaló, hogy a csapatunk minimális célja a továbbjutás, ehhez pedig elsősorban az kell, hogy a Galatát megcibáljuk. Hazai pályán csak a győzelem elfogadható, idegenben egy taktikus iksz is elég lehet, és közben persze bíznunk kell abban is, hogy alaposan keresztbeverik egymást a csoport tagjai. A törökök valószínűleg fossák a pénzt, annyi van nekik, és a Chedjou-Felipe Melo-Sneijder-Drogba tengelyük elég pofásnak tűnik. Ott van még a Lazio által (hasztalan) hajkurászott Yilmaz, és Melo mellett a pálya közepén Selcuk Inan, valamint a valaha volt legfaszább nevű balhátvéd, Hakan Balta (trivia: a balta törökül is baltát jelent). A Galata nehéz ellenfél, ezt leszögezhetjük, és ezzel már azt is elmondtuk, hogy igazából elég nehéz a csoportunk. Férfias feladat lesz a továbbjutás, a csoportelsőség pedig kifejezett bravúr.
Sajnos nekünk nem jött össze, ami a Milannak igen (két jó, két semmilyen csapat), de közben megúsztuk azt is, hogy a harmadik kalapból a Dortmundot, vagy a ManCityt kapjuk magunk mellé – igaz, a Galata pont a harmadik legerősebb ebből a csoportból. A klasszikus közhelyt citálva lehetett volna jobb is, rosszabb is.
Ugye senki nem gondolta komolyan, hogy ezt a videót most nem tesszük ide?
