Meccsre kéne menni
A sorsolás után elkapja az embert a láz, az új idény közeledtével elragadja a lelkesedés, és tervezi az utat, nézi a párosításokat. Aztán van, hogy ír nekünk üzenetet – nem tudni, hogy milyen megfontolásból. A meccsrejárás az egyik legújabb turistacsalogató iparág: és mint minden, hatalmas lehúzás. Semmi sincs ingyen, de azért jó tudni, hogy meddig lehet úgy elmenni, hogy az ne tűnjön pofátlanságnak.
A mai posztot egy Facebook-on érkező üzenet generálta: az egyik olvasónk megkérdezte tőlünk, hogy hogyan juthatna el egy meccsre. Kapott tippet, olyat, amelyet jó szívvel tudtunk neki ajánlani. De már most szeretnénk jelezni, hogy mi nem szervezünk utakat. Ha mi utazunk, akkor egyénileg szoktunk (van, hogy teljesen egyedül). Elég nagy a rutinunk ebben, jómagam 1997-ben voltam először olaszországi bajnokin, volt idény, hogy sűrűbben, volt, hogy ritkán jártam: nem tartom elsődleges fontosságúnak ezt dolgot. Viszont posztot írni meg kéne belőle, mert nagyon sokan teljes homályban vergődnek a téma kapcsán.
Külföldre meccsre járni komoly anyagi áldozat. Anélkül is az volna, hogy a különböző kezeken átfutó jegyek végül dupla áron jutnak el az emberekhez. Mi mondjuk szerencsések vagyunk, a hivatalos jegybeszerzést szeretjük, de tudjuk, hogy mennyi embert átdobtak már a palánkon. A feketepiac úgy változott meg, hogy nem jegyüzérek vannak, hanem a csoportok, amelyek hivatalos úton elintézik a jegyeket – aztán feláron adják tovább. Van, hogy ebbe a láncba beékelődik egy hazai szereplő is, aki szintén rárakja a maga hasznát – ezzel sincs gond, csak az, hogy teljesen illegális a dolog. Nem jár semmi ingyen, az is erőfeszítés, ha valaki néha e-maileket ír az olasz kontaktnak – csak ezt nem kell emberbaráti szeretetből fakadó tettként értékelni. Jómagam szurkoló-, sőt, ultrabarát vagyok, szurkolók között érzem jól magam, de azért az elég poénos, hogy a Donyeck elleni meccsen a magas jegyárak miatt azok tiltakoznak, akik iszonyatos felárakért húznak le turistákat. Mondom: lehet, de akkor ne beszéljünk elvekről, mert hülyén jön ki. Hiszen az a helyzet, hogy ez egy tökéletesen illegális rendszer így.
Beni már megírta a Celtic elleni meccs kapcsán a posztját, és néhol túl enyhén fogalmazott. Támadni ezúttal sem fogunk senkit, de azért jó, ha felhívjuk bizonyos dolgokra a figyelmet.
Akkor hát mi legyen? Az olasz jegyelosztási rendszer bonyolult: van, hogy kiemelt kockázatúvá nyilvánítanak bizonyos találkozókat, amelye aztán csak szurkolói kártyával, lakcímigazolással, vagy egyéb más dokumentummal lehet bejutni. Nekünk pár éve van már szurkolói kártyánk (és egy Rómától nem messze lévő csoport regisztrált tagjai vagyunk), de még így is bajos néha a jegyszerzés. Szerencsére a klub észlelte, hogy a külföldi drukkerek felé is kellene nyitni: létezik már az International Membership, amely szintén egy egyfajta szurkolói kártya (itt lehet igényelni). Ha nem vagyunk magatehetetlenek, és egy picit utánanézünk a dolgoknak, kevesebb az esély arra, hogy átverjenek bennünket. A Szuperkupa-döntőre már 20 eurós jegyeket is lehetett vásárolni a kártyával a Curva Sud-ba, a Juve táborába (kíváncsian várjuk, hogy milyen jegyárakkal lehet majd találkozni a meccs kapcsán…).
De még egyszer mondjuk: van annál fontosabb, minthogy meccsre járjunk. Idő- és pénzenergia, ráadásul az ember eljut egy olyan életszakaszba, hogy a felelősségi viszonyai megváltoznak, és örül, ha egyáltalán vasárnap délután le tud ülni a tévé elé, hogy megnézze az aktuális bajnokit. Tehát tönkre ne tegyük magunkat emiatt. És gondolkodjunk. Menni fog ez.
