A blog fennállása során számtalanszor elmondtuk, hogy ez nem egy szakmai blog. Nem cikkeket írunk, hanem bejegyzések készülnek. Nem elemzünk, hanem véleményt formálunk. Nem kinyilatkoztatunk, hanem... Illetve a francokat nem: kinyilatkoztatunk. Most is hasonló következik: okosabbak leszünk mindenkinél, ráadásul utólag. Köcsögség a köbön, tudjuk. Ahogy a klub hivatalos honlapján is megjelent, a Juventus kifizette az Atalantát, Federico Peluso 2017-ig a miénk. Ez egyrészt jó hír, mert Pelus szép férfi és hiányposzton játszik, másrészt viszont a fiú kilója 600 ezer euró, és... Lapozzatok, kifejtjük.
A blog fennállása során számtalanszor elmondtuk, hogy ez nem egy szakmai blog. Nem cikkeket írunk, hanem bejegyzések készülnek. Nem elemzünk, hanem véleményt formálunk. Nem kinyilatkoztatunk, hanem... Illetve a francokat nem: kinyilatkoztatunk. Most is hasonló következik: okosabbak leszünk mindenkinél, ráadásul utólag. Köcsögség a köbön, tudjuk. Ahogy a klub hivatalos honlapján is megjelent, a Juventus kifizette az Atalantát, Federico Peluso 2017-ig a miénk. Ez egyrészt jó hír, mert Pelus szép férfi és hiányposzton játszik, másrészt viszont a fiú kilója 600 ezer euró, és... Lapozzatok, kifejtjük.
Drága testvérünk, Tyler nagy örömünkre gyakran benéz a levlistára, és nem csak szexi képeket posztol az általa elfogyasztott férfiprostikról, hanem lényegi észrevételekkel is gazdagítja felbecsülhetetlen szellemi tőkénket. Peluso leigazolásával kapcsolatban az alábbiakat fogalmazta meg:
"Csak szólok, hogy az ilyen hulladékok miatt nincs pénz normális csatárra. Pelusért 4,8 millió majdnem olyan lehúzás, mint Meloért vagy Amauriért volt a 25 millió."
A Juventus átigazolási politikáját és annak tetszőleges hangnemű, jellemzően otromba, leegyszerűsítő és túlzó minősítését a köznép hajlamos egy személyben Marottával összekötni. Tartózkodnánk attól, hogy lehúzzuk a keresztvizet a Kobráról (főleg, hogy Pelus kifejezetten Conte kölke), ezért a puszta tényekre hagyatkozva, felelős, pláne bűnbak keresése nélkül vegyük sorba, hogy a balfogásokkal vastagon tűzdelt Secco-éra után milyen igazolásokkal kerültünk távolabb attól, hogy egy tisztességes csatárt vadásszunk.
A jelenlegi stáb munkája nagyjából 2010 nyarán kezdődött: májusban Agnelli ült az elnöki székbe, júniusban érkezett Marotta és Paratici, majd a kezdeti nehézségek után két bajnoki címet nyert a csapat. Viszont eközben is akadtak mellényúlások. A pár százezer eurós kölcsönügyleteket (Traoré, Estigarribia, Rinaudo) hagyjuk, egyik sem rengette meg a klub költségvetését vagy az öltöző egyensúlyát. Viszont ott volt Marco Motta, aki akkoriban hiányposztra érkezett: az Udinesének 1,25 millió eurót fizettünk egy éves szolgálataiért. A fiú annak ellenére, hogy a poszton egyetlen vetélytársa Grygera volt, nem vált be. Már az első fél éve után látszott rajta, hogy csak ballaszt a keretben: az akkori félévértékelő bejegyzésben a stáb fele őt jelölte legnagyobb csalódásként, és a hozzászólóinknál is ő nyert. Ez, sőt, Motta tavaszi teljesítménye sem volt elég figyelmeztetés, a Juve a szezon végén élt opciós jogával, és további 3,75 milliót fizetett érte. A gyász az, hogy a palit azelőtt vette meg a klub, mielőtt az új edző megérkezett volna - Conte viszont látta, hogy semmire sem menne Mottával, így fél év után el is engedtük. Pénzt azóta sem láttunk belőle, és tartunk tőle, ez így is marad: 2015. júniusáig szerződés köti ide, hülye lenne lemondani a 800 ezres fizetéséről, amit továbbra is a klub fizet. Tehát eddig mínusz öt millió, plusz Motta fizetése. Az olasz adózási szabályok szerint a nettó bér cirka kétszerese terheli a munkáltatót. Motta első éveiben 1,5 milliót, majd állítólag 800 ezret keresett, ami a teljes ittléte alatt összesen kb. 11 millió körül áll majd meg.
Keresd meg a hibát a képen!
Marottáék leghúzósabb mellényúlása kétségtelenül Jorge Martinez. Nem vak a kobra, csak bátor - mondhatták azok, akik a Catania gyors, jól cselező, passzolni is képes szélsőjének átigazolásánál nem fogták kapásból a fejüket. Martinez 1-2 jó cselen kívül 2 vödörnyi langyos taknyot tett hozzá a csapat életéhez. A Cataniában csöppet sem reménytelen, korábbi uruguayi válogatott spíler azóta sem a tükörsimán kieső Cesenában, sem a Kolozsvár csapatában nem tudott gyökeret ereszteni, ami egy 12 milliós spílertől minimum kurvanagy szégyen, és egy transzferguru cévéjében sem kisebb bukta. Belőle sem fogunk sokat kivenni: még egy évig él a szerződése. Tiszta mázli, hogy a lelátón ő sem keres többet Mottánál. Írjunk fel még 12 milliót plusz fizut a szégyentáblára.
Ez azért cuki volt tőle
Emlékeztek Conte székfoglaló nyilatkozataira? Megvan a 4-2-4, a komoly széljáték, a támadó hozzáállású futball ígérete? Na, ennek fényében érkezett a kicsi néger Elia Hamburgból. Holland válogatott, kurvagyors, futni azt tud, és nem tartja nagy csapatnak a Juventust - ennyit tudtunk róla. Több nem is derült ki. Vitatkozhatunk azon, vajon Conte írta-e le túl hamar a fiút, vagy valóban komoly gondok voltak-e a hozzáállásával, annyi biztos, hogy idén a harmatos Werderben is csak három asszisztig jutott. Egyértelmű balfogás 9 milláért - belőle legalább 5,5 visszajött, tehát 3,5 milliót lőttünk ki az univerzumba. Még ne összesíts, elég lesz a végén egyszer sokkot kapni.
Ezek voltak a ronda balfogások - nézzük akkor a pusztán fölösleges igazolásokat: azokat a squad playereket, akikkel leginkább sűrűbben vagyunk, de vagy van helyettük jobb a keretben, vagy eleve zsúfolt posztra érkeztek. Kezdjük rögtön a mai poszt apropójául szolgáló Pelusóval, aki bár férfias, olasz, és Conte szerint már Bergamóban is jó volt az ágyban, viszont amint azt primer kutatásunk is megerősíti, hangyafasznyival sem tud többet Caceresnél. Télen kölcsönbe érkezett 1 millióért, ezt két év alatt fizetendő további 4,8 millióval toldjuk meg. Vagy ott van mindenki kedvenc vesszőparipája, Simone Padoin, akivel szintén az Atalanta nyúlta le a Juventust: 5 millióba került a jó fizikumú, de korlátozott képességű futógép. Nem véletlen, hogy saját posztján, a középpálya belsején elhanyagolható esélye van a csapatba kerülésre, és egyetlen kifejezetten jó meccsét a szintén a futásra építő skótok elleni visszavágón játszotta. Bár nem egy poszton játszanak, Giaccherini és Giovinco hasonló helyzetben vannak: mindketten válogatottak, gyors, apró játékosok, elvileg a szélen lehetne leginkább hasznukat venni, viszont mindketten nehezen érvényesítik erényeiket, mindketten kiszorultak a kezdőből, Conte leginkább csereként számít rájuk. Giovinco 11, Giak 7,25 millióba fájt, vegyük kidobott pénznek az olcsóbbik árát. Vagy ott van Storari, akit a padon békésen elüldögélő, pályára lépése esetén megbízható Manninger helyére vettünk cserekapushoz képest brutális 4,5 millióért. Igen, emlékszünk, hogy Buffon sérülése miatt tulajdonképp a kezdőbe érkezett - ismerve az akkor is előre látható felépülési időt, fél évet talán Manningerrel is ki lehetett volna húzni.
Mielőtt egyenleget vonnánk, jegyezzük meg, hogy a listából kimaradtak a jövőnek szóló igazolások (tavaly Masi, Leali, Gabbiadini és Boakye összesen bő 15 milliót vittek el), a Conte előtt jól, alatt pocsékul teljesítő Kraszics (-8M): az ifiket jelenleg képtelenség megítélni, Kraszics pedig egyértelműen a taktika áldozata, nem neveznénk egyértelmű szopacsnak. Ha valaki szeretné, adja hozzá őket is a többiekhez. A fizetéseknél a Gazzetta által korábbi évekre közzétett fizetések dupláját (tehát a bruttó bérköltséget) vettük figyelembe; ezek nem hiteles adatok, csak becslések. Pelus fizetéséről nincs hirtelen előkapható infó, nála a szerződése teljes időtartamára átlag 1 millió euróval számoltunk. Na és akkor lássuk a cudar valóságot:
Nyilván ezek az összegek - főleg a fizetések - semmiképp nem álltak volna egyszerre a klub rendelkezésére, tehát azt a következtetést nem vonhatjuk le a táblázatból, hogy ha a Juve nem igazolja le a benne szereplő játékosokat, akkor lett volna pénzünk Cére vagy Messire. De ha belegondolunk, hogy tavaly Cavanit még "csak" 50 millióra tartotta a mozigyáros, és ezt kiegészítjük egy 6 milliós fizetéssel, 4 éves szerződéssel, akkor a táblázat jobb alsó számához elég közeli értéket kapunk. Vagy mondjuk ott van Jovetics a maga 30 milliós vételárával, kb. 4 milliós fizetési igényével, ami 4 évre bő 60 millió. You get the point, ahogy Agnelli mondaná kifogástalan oxfordi angoljával egy BBC-interjúban. A keret tele csapatjátékosokkal, kiegészítő emberekkel - a mennyiség helyett ideje lenne elsősorban a minőségre koncentrálni.
Igaza van Tylinak, vagy igaza van Tylinak?