Hát persze, hogy most mindenki fogadkozik, mert mi mást csináljon? Mondja azt, hogy „leszarom, fél lábbal már Balin piszkálgatom a csibésztallérokat”? Senki nem állítja, hogy már bajnokok vagyunk, pedig már azok vagyunk, és ezt pontosan tudja minden játékos, edző, szakvezető, sőt, még az ellenfelek is. És pont ez lehet a baj vasárnap este a Milan ellen.

A II. Hullarablók ugyanis vért köpve érkeznek majd Torinóba, mert nekik pont annyira fontos, mint amennyire nekünk nem az. A Milan egy torinói vereséggel jó eséllyel elbúcsúzhat az egyenes ági BL-szerepléstől, sőt, elkezdhet hátrafelé nézegetni, ahonnan egy Toro-veréssel akár egy pontra is feljöhet a seggébe a Fiorentina. Számunkra csak annyi a tét, hogy ez egy úgynevezett rangadó. Pont.

Hát persze, hogy most mindenki fogadkozik, mert mi mást csináljon? Mondja azt, hogy „leszarom, fél lábbal már Balin piszkálgatom a csibésztallérokat”? Senki nem állítja, hogy már bajnokok vagyunk, pedig már azok vagyunk, és ezt pontosan tudja minden játékos, edző, szakvezető, sőt, még az ellenfelek is. És pont ez lehet a baj vasárnap este a Milan ellen.

A II. Hullarablók ugyanis vért köpve érkeznek majd Torinóba, mert nekik pont annyira fontos, mint amennyire nekünk nem az. A Milan egy torinói vereséggel jó eséllyel elbúcsúzhat az egyenes ági BL-szerepléstől, sőt, elkezdhet hátrafelé nézegetni, ahonnan egy Toro-veréssel akár egy pontra is feljöhet a seggébe a Fiorentina. Számunkra csak annyi a tét, hogy ez egy úgynevezett rangadó. Pont.

Hat meccs van hátra, hét pontot kell szereznünk a bajnoki címhez. Teljesíthetőnek hangzik. Ha én Juve-játékos lennék, biztosan ott lenne a fejemben, hogy ez már akkor is meglesz, ha öreganyámat küldöm ki centerezni lódenkabátban. A világon semmi nem utal arra, hogy itt még izgalmak várnak ránk, sőt, én azon is roppantul meg lennék lepve, ha a mögöttünk jövők minden meccsüket megnyernék – még ha túlzás is némileg Tanult Kollégám véleménye, aki szerint akkor is bajnokok lennénk, ha már nem nyernénk egy meccset sem.

Nem egészséges ilyen felvezetéssel menni egy ekkora derbire, különösen akkor, ha az ellenfél számára viszont óriási a meccs tétje. Ezt csak azért akartam leírni, mert nagyjából ez az egyetlen dolog, ami a Milan mellett szól majd vasárnap este. (meg az az apró, zárójeles gondolat, hogy nem lenne nekünk jó egy olyan Milannal versenyezni jövőre, amely elhasalt a BL-selejtezőben a Chelsea ellen, és így hét közben csak recskázik, miközben mi vért izzadunk a csoportmeccseken át az elődöntőig)

A Milannál nem lesz Balotelli, aki már serdülőként is szívesen aprította a Juventust, és Flamini, aki meg mostanában a tavalyi Nocerinóra hajazva ontotta a gólokat, előbbi helyett Pazzini, utóbbi helyett Ambrosini játszik majd, ami jelentős minőségi visszaesést jelent. Nálunk csak Chiello nincs (úgy néz ki, megint Pelus, és nem Caceres kapja a helyét), és Conte újra rágyúr a Lazio ellen tesztelt 3-5-1-1-re Marchisióval az ötfős középpálya előtt. Hamarosan érkezik egy kiváló posztunk ennek a szisztémának a tiszteletére, én már elolvastam a felét, frenetikus lesz.

Ennek a kurta posztocskának csak két mondanivalója van igazából. Az egyik, a fent taglalt aggodalom, hogy a hátralevő két fontos meccsre (nyilván a Toro elleni a másik) nem lesz elég éles a csapat. A másik, hogy nekem ennek a szezonnak a végéről nagyon fog hiányozni a kupadöntő. Lehet, hogy túlzó elvárás lett volna, hogy három frontból kettőn is győzzünk, de a jelenlegi olasz mezőny lemészárlása – főleg egy olyan hajrá után, amilyennek az idei ígérkezik – csak akkor okozna katartikus örömöt, ha az olasz klubfutball 2012/13-as szezonjának utolsó képe az lenne, ahogy Conte pogózik a kupával az Olimpicóban. Azért szomorú így sem leszek, ha mondjuk egy másik kupával egy másik Olimpicóban fog pogózni jövő héten.