Ez csúnya volt. Kiábrándító, kijózanító, érthetetlen, döbbenetes.
Nem a bíró miatt kaptunk ki. Pedig szarul fújt mindkét oldalon: Chiellininek és Vidalnak sem adott időben sárgát, a lesgólra és Ribéry le sem fújt (wtf) hentelésére nincs magyarázat. De nem ezen múlt: tökéletes bíráskodás mellett is kaphattunk volna egy négyest. Rosszul kezdődött. Tudjátok, mint a gyorsanbaszófarkasos (- Heló, én vagyok a gyorsan baszó farkas. - Jujj, és az fáj? - Miért, fájt?) viccben: még észre sem vettük, már megtörtént. Csak ez a farkas nem állt odébb. Péppé verték a Juventust. Olyan fölényben volt a Bayern, amire csak leíró jellegű magyarázatot lehet találni, racionális indokot nem. Senki sem gondolhatta, hogy ennyire pocsék Juve megy ki a BL-évad eddigi legsúlyosabb mérőmókusa ellen.
Mielőtt belecsapunk a lecsóba, tisztázzuk, a tegnapi technikai K.O. nem tette idézőjelbe sem a Juventus elmúlt másfél éves teljesítményét, sem az olasz ligát, sem Buffont, csakis a tegnapi borzalmat. Ez még továbbra is a mi szép csendben épülő, kimondottan jó úton járó csapatunk, amelyik tegnap épp 2-in-1 sörös-virslis menüként egyszerre kapott egy kurva nagy pofont és egy tanulságos leckét.
Ez csúnya volt. Kiábrándító, kijózanító, érthetetlen, döbbenetes.
Nem a bíró miatt kaptunk ki. Pedig szarul fújt mindkét oldalon: Chiellininek és Vidalnak sem adott időben sárgát, a lesgólra és Ribéry le sem fújt (wtf) hentelésére nincs magyarázat. De nem ezen múlt: tökéletes bíráskodás mellett is kaphattunk volna egy négyest. Rosszul kezdődött. Tudjátok, mint a gyorsanbaszófarkasos (- Heló, én vagyok a gyorsan baszó farkas. - Jujj, és az fáj? - Miért, fájt?) viccben: még észre sem vettük, már megtörtént. Csak ez a farkas nem állt odébb. Péppé verték a Juventust. Olyan fölényben volt a Bayern, amire csak leíró jellegű magyarázatot lehet találni, racionális indokot nem. Senki sem gondolhatta, hogy ennyire pocsék Juve megy ki a BL-évad eddigi legsúlyosabb mérőmókusa ellen.
Mielőtt belecsapunk a lecsóba, tisztázzuk, a tegnapi technikai K.O. nem tette idézőjelbe sem a Juventus elmúlt másfél éves teljesítményét, sem az olasz ligát, sem Buffont, csakis a tegnapi borzalmat. Ez még továbbra is a mi szép csendben épülő, kimondottan jó úton járó csapatunk, amelyik tegnap épp 2-in-1 sörös-virslis menüként egyszerre kapott egy kurva nagy pofont és egy tanulságos leckét.
A pofont mindenki érzi a saját bőrén, aki tegnap a lúzereknek drukkolt. Pocsék volt látni, ahogy Pirlo sorra eladja a labdákat, ahogy Buffonról kijönnek a lövések, ahogy Licht és Barza mellett elszalad Ribéry, ahogy Schweini és Mandzukic tetszés szerint veszik el a labdát bárkitől, aki a közelükbe került, ahogy Matri nem tud lekezelni egyetlen passzt sem, ahogy bő egy órát kellett várni egy kaput eltaláló, de még mindig nem túl veszélyes lövésre, és ahogy Marchisio... Ja, őt nem is láttuk. Beni a máskor túlfűtött, tegnap inkább bárgyúan búsuló béna buzikat tömörítő listán a szünetben kérdezte meg, játszik-e egyáltalán.
Elszoktunk ettől. Láttunk már péppé vert Juventust otthon és a BL-ben is, az is előfordult, hogy lefocizták a csapatot egy félidő erejéig, de ennyire egyoldalú élve boncolásra nehéz visszaemlékezni. Idézek Dincsitől: "Most én megkockáztatom, hogy amióta követem a Juventust (gyakorlatilag 94 óta élőben látok minden meccset), azóta ilyen szinten még nem focizták le őket. Talán csak pont a Bayern, 2009-ben." Utóbbi mérkőzésen mondjuk vezettünk, helyzeteket alakítottunk ki. Annak a csapatnak viszont volt egy alibije a gyenge játékra: ők voltak minden idők talán leggyengébb Juventusa. A tegnapi nem az eredmény miatt történelmi vereség, hanem - ahogy a Fertigen is írták bajormeleg testvéreink - a 3-5-2 veresége a 90 percnyi nyomás és az intenzív széljáték ellenében. Odaát egyébként találtok egy csomó statisztikai érdekességet, ezzel mi ma nem foglalkoztunk.
Mondjuk ha 20 év múlva előveszik ezt a mérkőzést, akkor már senkit nem fog érdekelni, hogy Vidal spinyóján milyen álnokul pattant meg a pettyes. A korán benyalt, tényleg peches dugóban nem is Buffon volt a legérdekesebb szereplő, hanem Pirlo, akinek a 11 eladott labdájából ez volt az első. Szundi a mérkőzés utáni nyilatkozatában nem kertelt, férfiasan elismerte, hogy pocsékul játszott, és felvetette, hogy meg kéne vizsgálni, miért rontottunk ennyi átadást. Van egy tippünk: a Bayern szűk területet szállt meg, széthúzta a középpályánkat, elszigetelte a két kósza csatárt, és azonnal megtámadta a labdás embert, Bonuccitól Matriig. Ilyen nyomás mellett a Conte-bébik egyszer játszottak, a Sahtar fölénye Torinóban bő 20 perc alatt érett góllá. A Bayern annyiban is jobb csapat az ukránoknál, hogy van tisztességes védelmük, és az előny birtokában sem vesznek vissza egy percig sem, így tulajdonképp sanszunk nem volt a szépítésre.
A Bayernben nem volt gyenge egyéni teljesítmény, tökéletesre sikerült a formaidőzítés. Nálunk viszont Conte mint verebesmágus megbukott, többen mélyen tudásuk alatt, kivont kard nélkül játszottak. Vidal és Chiellini hozták a negyeddöntőhöz méltó hozzáállást, róluk elhittük, hogy ha szabályos lett volna csorba bicskával szerelni, akkor másfél perc alatt sötét lovagot vagdaltak volna Ribéryből és Mandzukicból. Rajtuk kívül viszont senkin nem látszott az az elszántság, amivel az egyéni képességek közötti különbség legalább részben áthidalható. Marchisio különösen nagy csalódás volt: az a faszi, akit évek óta capitano futuróként emleget a zebra lelki kommuna, egyszerűen nem játszhat ilyen... Lelketlenül? Észrevétlenül? Egyszerűen szarul?
Tanulság: ennél mindenkitől több kell, muhaha!
Kezdjük Contélnál. Imádjuk az embert póthajastól, egy cukibogyó volt már játékosként is. Ő maga a spirito Juve, az akarat, a fáradhatatlanság, a fanatizmus, fino alla fine. Tökéletesen levezényelte a tavalyi bajnoki címet, arcot adott egy arctalan csürhének, de edzőként ez az első BL-idénye, nyilvánvalóan követhet el hibákat. A tegnapi rektális vegzálás előtt is tudta mindenki, hogy a Bayern milyen erős a széleken, mennyire kevés lesz, ha Licht mellé kilép Vidal, hogy megfogják Ribéryt és Alabát - így ugyanis Vidal helyén, középen keletkezik egy olyan űr, amit Pirlo képtelen egyedül levédekezni. Conte kezében ott volt a recept, amit a Celtic ellen sikerrel vett elő: nem 5-3-2-re, hanem 4-4-2-re álltunk vissza labdamentes futkározásnál, ami kimutathatóan hatékonyabb volt a szárnyak ellenében. Tegnap meg sem próbálkoztunk ezzel, pedig padlón látta a csapatát. Emellett úgy hírlett, a labda nélkül amúgy is értéktelen csatárok közül az egyiket beáldozza Pogba szerepeltetésének oltárán, amivel védekezésben el lehetett volna tüntetni a két csatár okozta emberhátrányt. Azt sem értjük, Conte miért várta meg a kétgólos hátrányt a cserével, és miért nem a középpályát erősítette: ahogy a meccseink nagy része, úgy a tegnapi is ott dőlt el. Végül még egy megjegyzés egy ostoba szurkolótól, aki ha ilyen okos, üljön oda a kispadra: ha Matri nem tudja levenni a labdát anélkül, hogy az ne pattanjon el 3-4 méterre, és olyan szoros őrizetet kap, hogy az elpattanó labdát azonnal el is veszik tőle, akkor miért kell bő egy óráig a pályán hagyni a srácot? Az egyéni képességek nem fognak taktikai utasításra megváltozni, sem Matri, sem Q nem egy labdaszerző típus, 40 méterre a kaputól pont annyit ér mindkettő egy labdahiányos játékhelyzetben, mint a padon. Azt meg hagyjuk is, hogy Giovinco kb. 30 centivel és kilóval maradt el a középső belgától...
Ha már a jövő évi BL-re gondolunk, tartsuk szem előtt, hogy a 3-5-2 megfelelően felkészített, motivált, egyénileg is képzett, 4-2-3-1-et játszó csapat ellen csak ideig-óráig versenyképes. Láttuk a Sahtar ellen, Torinóban, akik szintén szétfutottak minket, és láttuk tegnap is. A szerkezeten túl a keret is almás picikét. Láttátok Mandzukicot, aki szerintem a mezőny legjobbjaként olyan védekező erényeket mutatott, mint egy echte középpályás romboló? Ha sikerült volna a széleket megfogni, vélhetően középen akkor is emberhátrányban maradtunk volna végig. Óriási luxus két olyan csatárt feltenni a pályára, akik semmit nem tesznek hozzá a labda nélküli játékhoz. A horvát egyedül annyiszor szerelt, annyi labdát csípett el, és annyiszor szabadított fel, mint nálunk Matri, Q és Marchisio összesen. Ez elgondolkodtatóbb, mint az, hogy Buffonnak már áprilisban megvolt az idei indiszponált meccse.
Mikor 2011. őszén jöttek a döntetlenek, Conte azzal nyugtatta a tábort, hogy a kapott gólok egyéni hibákból születtek, de a védekezés jó, a csapatjáték egységes, a szerkezet stabil, és ez azóta végig így is maradt. Tegnap viszont szétcincálták a csapatunkat, ami rémisztőbb, mint az egyéni hibák. Tanuljunk a jobbtól, az egységesebbtől, a modernebbtől, a gyorsabbtól, és ne bújjunk Buffon vagy a bíró hibái mögé: motiváltabbnak, élesebbnek, felkészültebbnek kell lenni ahhoz, hogy egy BL-évadot májusig tudjunk vinni. A Bayern négy év után ismét újrarajzolta a határainkat, ismét el lehet kezdeni feszegetni őket.
