...és mivel Münchenről az Oktoberfest jut eszembe, a Bayern nevének említésekor kapásból gyomorémelygést kapok az egyből beugró rám böffentett sör szagától. A kiváló útwengeres fiúkák úgyis lelőtték a lehetséges poénok nagy részét az Arsenal-Bayern előtt, így gyűlölködéssel, trollfogással kevésbé fogunk foglalkozni. Diszkrét buzizás, esélyünksincsezés, mintaszartúgyleverjükőketezés viszont lesz.
...és mivel Münchenről az Oktoberfest jut eszembe, a Bayern nevének említésekor kapásból gyomorémelygést kapok az egyből beugró rám böffentett sör szagától. A kiváló útwengeres fiúkák úgyis lelőtték a lehetséges poénok nagy részét az Arsenal-Bayern előtt, így gyűlölködéssel, trollfogással kevésbé fogunk foglalkozni. Diszkrét buzizás, esélyünksincsezés, mintaszartúgyleverjükőketezés viszont lesz.
Ti milyen fejet vágtatok, amikor megtudtátok, hogy nem a Malagát, nem is a Galatát, sőt, nem a PSG-t kaptuk, hanem Az I. Nagy Bayern Monacót? A létező egyetlen germán klubcsapatot, rekordmeistert, Kahn és Effenberg egykori táplálóját. Azt a klubot, amely szurkolói ha lehet, még nálunk is gőgösebbek, és képesek széttrollkodni egy egyszerű sajtóhírt. Azt a klubot, amelyikről mindenkinek a pénz, a stabilitás, az előre odaítélt hazai bajnoki cím jut eszébe. Meg Effenberg. Senki sem szeretne a bőrnadrágosokkal játszani. Még akkor sem, ha a bőrt - igaz, kissé más szabásminta mentén - mi is szívesen viseljük, tépjük le egymásról. A Bayern kellemetlen, a Bayern esélyes, a Bayern modern, a Bayern úgyis szarrá ver titeket, a Bayern évek óta épül, a Bayern végre erőpróba lesz, a Bayern végre kicsap titeket, mint traktoros a taknyot, a Bayern nem a Pescara, ezek kilencet rúgtak az Augsburgnak vagy Freiburgnak vagy a Cottbusnak, sőt, mindnek. A Bayern végre kiveri a nagypofájú juvedrukkereket. (Ha így lesz, én a gumilabdás Gomezt kérem.) A Bayern stílusa nem fekszik a Juventusnak, a Bayern a széleken kibaszott erős, a Bayern rengetegszer lő kapura és csak a Barcelona birtokolja többet a labdát, a Bayern erős. Végre kaptatok egy tisztességes ellenfelet, hagyjuk má' a Celticet meg a szar Cselzit, megtudjátok, hol lakik a Fußball Istene, púposok. A Bayern túl erős, a Bayernnél nincs sok erősebb csapat a világon, a Bayern erős, erős, erős. Ribéry, Kroos, Robben, Guardiola. A Bayern a modern futball prototípusa, 4-2-3-1, erősek, széljáték, labdabirtoklás, erősek, helyzetkihasználás, toronymagas esélyesek, erősek, meglátjuk, mennyit ér ez Európában.
Kussmá'.
A BL nem a Bundesliga. Otthon valóban rivális nélkül tolják a münyheniek, a statisztikáik lenyűgözőek, +65-ös a gólkülönbségük, egész évben egyszer kaptak ki, zsinórban 10 bajnokit nyertek, már márciusban bajnokok lehettek volna (hehe), ha a 20 ponttal lemaradt Dortmund nem nyer Stuttgartban, és így tovább. Valóban impresszív. Viszont árnyalja a képet, hogy a BL-ben már becsúszott két zakó a nyolc meccsen, és majdnem annyi dugót kaptak, mint a bajnokságban 27 meccsen összesen (10 vs 13). Ja, és tegyük az eredményeik mellé az ellenfeleiket: a kétpólusú (Barcareál és a többiek) spanyol bajnokságban ősszel bukdácsoló, most is csak 6. Valencia, a franciáknál erős középcsapatnak számító, erre az évadra lerabolt (két legjobbjuk, Hazard és Debuchy is lelépett Anglia felé) Lille, a félelmetes BATE a csoportban, és a minden szezonra lerabolt Arsenal a 16 között nem az a névsor, amitől egy Bayernt félteni kellene. Papírforma, hogy itt vannak, de nem papírforma, ahogy: a csoportban kikaptak a fehéroroszoktól, és az Arsenal londoni felkockázása után általános meglepetésre sikerült meleggé tenniük a visszavágót. A Bayern otthon vitán felül A Csúcsragadozó, a BL-ben egy szem londoni erődemonstrációval egyelőre semmivel nem mutattak többet, mint a PSG, a Real, a Dortmund - vagy mondjuk a Juventus.
Mi ugyanis úgy vagyunk veretlenek a BL-ben, hogy Conte máig érthetetlen eltiltása nyomán a csoportkört vészedzőkkel nyomtuk végig. Ugyan sikerült 33 (!) lövésből mindössze egy gólt rúgni a Nörskjöppingje ellen, és a Sahtar kurvára meglepett minket Torinóban a tempójával és Willian kiszámíthatatlanságával, de ezt leszámítva hibátlan a bizonyítvány: az évad addigi legfontosabb felmérőjén lazán legyalultuk az akkor még egyben lévő Chelsea-t, a donyecki visszavágón átmentünk a pótvizsgán, és a Barcelona-verő (persze ezzel együtt sem túl félelmetes) Celticnek is okosan odaadtuk a labdát, hadd pattogtassák, majd mi meg lőjük közben a gólokat. Zsinórban 5 nyert meccsnél járunk, ezeken 13:0 a gólkülönbség. A dán Beckmann szabija volt az utolsó kapott dugó a BL-ben, még októberben. A Juve-Chelsea-re visszatérve: talán az a mérkőzés mutatott rá legjobban, milyen golyókat tudunk növeszteni, ha komoly a tét.
Nem kell hangsúlyozni, miért van szükség a golyókra: a Bayern megtestesíti mindazt, amitől a mai Juventusnak tartania kell. Nem jó matchup ez nékünk. A Juventus szereti kontrollálni a mérkőzéseket - a Bayern is, csak jobban csinálják nálunk. A Juventusnak nem a legjobb a helyzetkihasználása - a Bayern kevés helyzetet engedélyez ellenfeleinek. A Juventus nem szereti, ha Pirlót kiveszik az összjátékból - a pattanásos, rút veres kiskamaszból csaknem férfivá, tankönyvi melegbálvánnyá érett Schweini tökéletesen alkalmas a feladatra. A Juventus nem szereti a masszív széljátékot - a Bayernnél a Lahm-Müller ill. az Alaba-Ribéry párosoknál kevés gyorsabb, jobban passzoló, veszélyesebb két szél létezik az Óperencián innen. Ez a négy szélső összesen 30 gólpasszt osztott ki, és 22 gólt szerzett a bajnokságban, és a BL-ben is 6+6-nál járnak. Ez nekünk külön gondot jelent a vonal mellett várható germán létszámfölény miatt: 3-5-2-ben alapjáraton csak 1-1 wingback védekezik oldalanként. Ezt Conte a hasonlóan agresszív (bár korántsem ilyen eredményes) Celtic ellen úgy oldotta meg, hogy védekezésben az 5-3-2 helyett 4-4-2-es formációra álltunk át: Padoin visszalépett jobb bekknek a védőhármas mellé, Bonucci kiment balhátvédnek, előttük pedig a Vidal, Pirlo, Pogba, Peluso négyes biztosított. Az eredmény: az odavágón a skótok 71%-ban a széleken támadtak, Torinóban sikerült őket 36%-ban középre, a saját vadászterületünkre szorítani. Bár Conte szinte bigott módon ragaszkodik idén az alaptaktikához, szinte biztosra vesszük, hogy a Bayern abnormálisan combos szélei (mindössze a támadásaik 26%-a fut középen, Európában talán a Malaga és az Arsenal fektet ilyen hangsúlyt a szárnyakra) ellen hasonló barbatrükkre készül. Ezen kívül még egy fundamentális módosítást pedzegetnek olasz forrásaink: előfordulhat, hogy az ötfős középpályáról egy sorral előrébb kerül Marchisio, és így próbálunk több labdát szerezni, megtartani a támadó harmadban. Való igaz, az egyébként tavaszra jó formát mutató Matri és Quagliarella nem a labdatartás apostolai, és pontatlanabbul is passzolnak, mint Principino. Ez akár azon az áron sem rossz ötlet, hogy így a legrosszabb helyzetkihasználással bíró Vucsinics lenne az egyetlen csatár a pályán - majd bebassza Vidal. Vagy Pogba harmincról. Vagy Bonucci egy szöglet után. Vagy Licti, Marcsi védők mögé bejátszott labdájából.
A Bayernnél egy érdemi hiányzó van: Javi Martinez az Arsenal elleni hazai anális motozás során kisárgázta magát a negyeddöntő odavágójáról. Heynckes simán a padra ülteti a hétvégén összesen hatot vágó Robben-Pizarro párost, és a legerősebb aktuális összeállításukkal (Neuer - Lahm, Van Buyten, Dante, Alaba - Luiz Gustavo, Schweinsteiger - Ribéry, Kroos, Müller - Mandzukic) fogunk ölre menni. Nálunk már csak a nem egyértelmű alapfelállás miatt is több a kérdőjel: ha Marchisio árnyékéket játszik, akkor a középpályára Pogba kerül. Az egymeccses eltiltással (mivanbazmeg?!) "büntetett" Cambiasso által meghajlított Giovinco és Vucsinics is együtt edzett ma a többiekkel, de lehet, hogy egyikük sem lép pályára. A délutáni hírek szerint jó esély van a szokásos 3-5-2-re, elől a hétvégén is látott Q-Márti kettőssel. Vidal állítólag belázasodott, tegyük jégre hamar.
A történelem nem szolgál különösebb támponttal: eddig 3 BL-évadban találkoztunk a bőrbugyisokkal, 3-1-2 a mérleg. 2004-ben oda-vissza nyertünk 1:0-ra, a következő szezonban mindkét meccset a hazai csapat nyerte 2:1-re, majd a világ legrosszabb Juventusa egy müncheni döntetlen után rútul zakózott otthon. Mondjuk ki, dögunalmas párharc ez eddig. A német csapatok elleni örökmérlegünk egyébként nem rossz: 24-10-17, 75:62-es gólkülönbséggel - de ez nem EGY német csapat, hanem A német csapat lesz. A Bayern nagy labdabirtoklási fölényben lehet, a játék elsősorban a Juve térfelén zajlik, és nehéz lesz lezárni a széleket - ezekkel nyugodtan számolhatunk. A kérdés az, hogy az adódó néhány lehetőségünkkel hogyan bánunk. Ha nagylelkűen, mint Marsellus Wallace a szüzessége elvesztését végigbámuló szemtanú életével, akkor baszhatjuk a továbbjutást. Ha könyörtelenül, mint Darti a kéjszobában, akkor bármi lehet. A bajnokságban már odavertünk egy rangadón, most jön a nagy falat. Még öt BL-meccsen szeretnénk izgulni - holnap meg lehet ágyazni a májusi bizsergésnek.
