Ennek a mérkőzésnek a körítése legalább olyan érdekes, mint maga a találkozó. Ahogy kora délután _beni szívességéből és kegyelméből magyarul is olvashattátok, Conte teljes joggal kiakad a bolognai fogadtatástól, továbbá Pioli egyszerre savankás és röhejes sirámaitól. Pedig a hosszabbítás alatt még jó kedve volt a Misternek, csókot hajított lányának az éterbe (ezt egyébként a mérkőzés alatt a többi érdemleges eseménnyel együtt élőben kommentáltuk), és a kanyar zebraszínű részét is megmozgatta némi páros kar- és hangszálkörzéssel. A nem minden ok nélkül fosós hangvételű beharangozónk és a találkozót követő reakciók között persze lejátszottunk egy, a második gólig kifejezetten kiélezett, ritka tahó hangulatú, összetételét tekintve 0% balett, 100% calcio tartalmú fotballmeccset - a továbbiakban erről csacsogunk.

Ennek a mérkőzésnek a körítése legalább olyan érdekes, mint maga a találkozó. Ahogy kora délután _beni szívességéből és kegyelméből magyarul is olvashattátok, Conte teljes joggal kiakad a bolognai fogadtatástól, továbbá Pioli egyszerre savankás és röhejes sirámaitól. Pedig a hosszabbítás alatt még jó kedve volt a Misternek, csókot hajított lányának az éterbe (ezt egyébként a mérkőzés alatt a többi érdemleges eseménnyel együtt élőben kommentáltuk), és a kanyar zebraszínű részét is megmozgatta némi páros kar- és hangszálkörzéssel. A nem minden ok nélkül fosós hangvételű beharangozónk és a találkozót követő reakciók között persze lejátszottunk egy, a második gólig kifejezetten kiélezett, ritka tahó hangulatú, összetételét tekintve 0% balett, 100% calcio tartalmú fotballmeccset - a továbbiakban erről csacsogunk.

A meccseket megelőző taktikai megbeszélésekben a játékosok számára az a szép, hogy sosem egyformák. Ami első ránézésre ugyanannak a 3-5-2-nek tűnik, az hétről hétre kap egy adott ellenfélhez igazított taktikai gellert. Conte rengeteg kritikát kap a hazai szurkolóktól azért, mert nem variálja annyira a játékot, mint tavaly - pedig sokkal inkább egy új, kicsit kényelmesebb helyzetről beszélhetünk, amikor az edző már megtalálta az adott kerethez legjobban passzoló felállást, amit nem kell hetente újragyúrni, elég finomhangolni az aktuális ellenfél ismeretében. Így eshetett meg, hogy a kezdőben a két szélső az előzetes várakozásokhoz képest kicserélődött, és Pirlo két szárnysegédje is a napi gyurmához igazított feladatot kapott a második félidőre. Nyugodtan kijelenthetjük, Conte minden személyi és taktikai döntése bejött a Dall'Arában, pedig nem úgy nézett ki az első félidő elején, hogy lesimázzuk a házigazdákat. A Bologna mocskosul bekezdett, és ha Buffon nem buktatja le magát, miszerint előző életében klasszis Bundesliga I-es söprögető volt, könnyen beleszaladhattunk volna egy döntetlen utáni véres hajszába. Ami a legszarabbul nézett ki, az nem is a nyomás volt, hanem az eltérő felállások ellenére letükrözött taktika Pioliék részéről: lekoppintották a belső középpályánkat, és jobban csinálták, mint mi. Az egész mérkőzésen - verebesi fordulattal élve - válogatott formában játszó Diamanti hozta a szegény ember Pirlóját, Perez és Taider viccesen könnyedén ütközte le Marchisiót és Vidalt. Ráadásul Koné többször is hülyét csinált a beszívott guanakó módjára ténfergő Pelusóból, aki csak a harmadik kemény faultjára kapta meg a jogos lapot Rodomontitól. A labdát csak nehezen tartottuk meg, a csatárokat képtelenek voltunk megjátszani, az ismét hibátlan Chiellini vezette védelem előtt szürreális módon messze Padoin volt a legjobb emberünk, aki simán levette Gabbiadinit, nem hagyta magát elnyomni, és egy-az-egyben is elkente Morleót. Szóval nem úgy néztünk ki az első negyed órában, mint a leendő bajnokcsapat.

Itt nyúlt bele először Conte a mérkőzésbe. Kicsit eltávolította egymástól a Bologna középpályásait, Perezéket nem engedte Diamanti közelébe, így a labdabirtoklás megoldódott. A félidő derekára már a hazaiak kapujáig is eljutottunk (business as usual: Giovinco a védőjét felfűzve zseniálisan kerül helyzetbe, majd áramszünet), és Vidalék is elkezdték begyűjteni a kevésbé pontos labdákat. Vidal egyébként a saját mércéjével nézve visszafogott teljesítménye ellenére 10 (ja, tíz) alkalommal szerelt; összehasonlításképp a bajnokságban átlagban 5.4 szerelése van meccsenként, ezzel második a teljes ligában. A félidő második felére Peluso is érdemben csatlakozott a társakhoz, több sikeres hosszú indítása, keresztlabdája segített a szélek felé húzni az ellent; Garicsot később le is cserélték az oldaláról, csodásan semlegesítette őt Pelus. Szünetig nagyjából egálra hoztuk a meccs pontozásos részét, kár, hogy a csatárokat egyáltalán nem sikerült bevonni a játékba. Közülük egyébként Giovinco a valóban tökéletes hozzáállásával, Vucsinics pedig halványan pislákoló, szórványos játék-szikrákkal mutatott túl a nagy büdös nullán.

Azon túl, hogy Conte Vidalt kizárólag a labdaszerzésnek rendelte alá, a második félidőre az addig Perezzel szemben békésen rogyasztgató Marchisio kezébe is új küldetést nyomott: ne maradjon a labda mögött, lépjen be Perez háta mögé, és próbálja megjátszani a csatárokat. Ugye, hogy nem kell átállni 4-3-3-ra ahhoz, hogy változást hozzunk a játékba... Egy erőszakos labdaszerzés, egy csodás hosszú passz, egy gilardinós befordulás (lásd beharang) jutalma volt a vezetés, és ugyanez a taktikai változtatás hozta a második gólt is. Jegyezzük meg, ehhez az is kellett, hogy Chiellini megelégelje Pirlo kissé vértelen-hústalan tököléseit, és előretossza a labdát Szundi elől. A Juve kevés szebb gólt rúgott idén: hosszú indítás, Giovincót nem tapossák földbe, hanem erőszakosan megtartja a labdát, egy hosszú kereszttel Marcsihoz kerül a labda, hanyag kényszerítő Vucsiniccsel, zárásképp Capitano Futuro megközöli Curci virgácsait. Az alábbi videóról Chiellini kiugratása lemaradt, de így is érdemes újraélni:

Ezek után a következő érdemi esemény Conte egy oldalról cuki és élettel teli, másik oldalról tiszteletlen interakciója volt a Dall'Ara vendégszektorával. A második félidőben Gilardino lesgólján kívül csak rugdosni hagytuk a Bolognát, amit készséggel fel is vállaltak: Perez legalább három narancssárga durvulattal vitte a tahóság fáklyáját, ami mögé részünkről Padoin, hazai részről Morleo és Taider is örömmel felsorakozott. A mérkőzés pszichés részét könnyedén hoztuk, egyúttal a parasztság-csatát olyan 8-2 arányban elveszítettük, és Conte is megmutatta, ki a fasza gyerek (Tyli, te tudod? Conte a fasza gyerek, s4tchy, én tudom): 10 fogorvosból 8 lecserélte volna Vucsinicset legkésőbb egy óra elteltével. Azt a Vucsinicset, aki az első félidőben tényleg csak apró flikkflakkokkal vette észre magát, és benne volt, hogy a 90 perc alatt lószart sem érünk a játékával. Viszont Mirko egy góllal és egy gólpasszal gyakorlatilag eldöntötte a meccset, Marchisio mellett a mezőny legjobbja volt, ilyen teljesítményt csak méltatni kell, magyarázni hasztalan.

Ennél a megnyert kvázi-rangadónál rajzolni sem tudtunk volna hatékonyabb csapat- és önbizalomépítő tréninget az áprilisi kaland elé: a szezon legdurvább szakasza vár a Juventusra a válogatott szünet után, városi és országos derbivel, Európa egyik legerősebb csapatával, Lazióval Marchettivel, a bírói kar által - minő fordulat - ma is kisegített ex-bajnokaspiránssal, és egy kiesés elől repedező körmökkel kepesztő Pescarával. Lesz itt még "andiamo!" dögivel.