Nem rágtuk le a körmünket. Egymáséit sem. Sima volt, megnyugtató, olyannyira, hogy Dino bele is szundított a második félidőbe, és csak azért ébresztettük fel Quagliarella góljánál, hogy lássa az ujjongó arccal mindig szebb Benit. (Meg hogy ne folyjon a szája sarkából engedett cipőfűző a selyem otthonkámra.) Nem volt ez habkönnyű továbbjutás, de a visszavágót valóban formalitássá silányította a glasgow-i hármas. Azért a tegnapi bő 90 perc is szolgált érdekességgel, némi tanulsággal is. Ezeket próbáljuk feltárni hajtás után. Zene, kép, sőt, médiaajánlat is lesz.

Nem rágtuk le a körmünket. Egymáséit sem. Sima volt, megnyugtató, olyannyira, hogy Dino bele is szundított a második félidőbe, és csak azért ébresztettük fel Quagliarella góljánál, hogy lássa az ujjongó arccal mindig szebb Benit. (Meg hogy ne folyjon a szája sarkából engedett cipőfűző a selyem otthonkámra.) Nem volt ez habkönnyű továbbjutás, de a visszavágót valóban formalitássá silányította a glasgow-i hármas. Azért a tegnapi bő 90 perc is szolgált érdekességgel, némi tanulsággal is. Ezeket próbáljuk feltárni hajtás után. Zene, kép, sőt, médiaajánlat is lesz.

Kezdjük zeneajánló rovatunkkal: olvasás közben hallgassátok egy Skóciában élő magyar művészember, Kátai Tamás szerzeményét!

Az eső, az eső, az eső - tisztességesen bekavart. Ha esetleg azt terveztük, hogy földön tartjuk a labdát, gyors passzokkal, kombinatív játékkal tartjuk komfortzónán kívül a Celticet, akik nyilvánvalóan támadni jöttek, és ha tudat alatt talán fel is adták a párharcot, a győzelmet meg akarták szerezni, hát azt az időjárás kapásból agyonvágta. Az esős időnél otthonosabb, így a skótok klasszikus brit focijának kedvezőbb körülményeket csak a Celtic Park szurkolótáborának importálásával érhettünk volna el. (Egyébként komoly siserehad kísérte vendégeinket, természetesen le a kalappal előttük, ahogy végigünnepelték az amúgy betyárosan elporolt csapatuk mérkőzősét, az mindenkiben tiszteletet ébreszt.) Ennek megfelelően a Celtic - hasonlóan az odavágóhoz - feltolta a védővonalát, einstandolta a labdát, ívelgetett, és nekilátott annak, amit Skóciában is művelt: lőni, lőni, lőni. Ledley korai bombája alig pár centivel kerülte el a bal felső sarkot, ekkor még nem gondoltuk, hogy többet nem hozzák ránk a frászt, és a meccs végéig 15 próbálkozásból mindössze ötször találják el a kaput.

#respect

A két mérkőzés forgatókönyve - nyilván nem véletlenül - egészen hasonlóan alakult: hagytuk támadni a skótokat, visszavonultunk a 16-osunk elé, és a Juventusra egyáltalán nem jellemző módon kontrákra bíztuk a megoldást. Glasgowban rögtön az első, tegnap a második-harmadik próbálkozásból büntetett Matri, ezzel a maradék halvány ceruzás kérdőjelek is kiegyenesedtek, 24 perc után biztossá vált, hogy nem kell fosni Padoin játszatásától, sem attól, hogy az alkalmi csatárkettőssel problémák lennének. Nem hiányzott a Vucsinics, Giovinco kettős, olyannyira nem, hogy mindkét gólt támadó szerezte. Nem mennénk bele ezúttal abba, melyik duóval kellene kezdeni a mérkőzéseket (a számok a Vucs-Márti páros mellett vannak), az viszont világos az elmúlt hónapok alapján, hogy Matri a legjobb formában lévő csatárunk. Nem biztos, hogy minden csapat ellen ő a leghatékonyabb megoldás elől. Nem egy zseni, különösebben nem tud cselezni, nincs pusztító lökete, és nem a legpontosabban passzoló játékosunk. Viszont az utóbbi időszakban rengeteget árnyalta a róla kialakult "sutácska bólyacsatár, aki legfeljebb az ötösön belül, középen veszélyes, így kell neki a 4-3-3" sztereotip képet. Ha a 2011 tavaszán látott játékost idézzük magunk elé, ahhoz képest több ponton is változott a játéka: visszazár védekezni, bátran kihúzódik szélre, képes 20 méternél hosszabban labdát vezetni botlás nélkül, nem csak a 16-os vonalán lehet megtalálni labdákkal. Csapatjátékos lett, és ahogy Conte pár hónapja célzott rá egy interjúban, megszolgálta, hogy ne legyen rá nagy a Juve meze.

Újabban haverok

Quagliarella torinói karrierje ott vélhetően véget ért, hogy lecserélésekor elküldte Alessiót a búsba. A kérdés nem az, távozik-e, inkább az, hogy addig mit kezdünk vele, míg nyáron elbúcsúzunk tőle. Öt BL-meccséből négyen gólt rúgott, soványka játékpercei ellenére az összes sorozatot figyelembe véve a keret legeredményesebb támadója, aki meccsrutin nélkül is képes úgy lehozni egy BL-nyolcaddöntőt, hogy végigvisz több kontrát, 30 fölött is lefutja a rekortánon nevelkedett skót gladiátorokat, a lehetetlen szögből eleresztett, egészséges lövése nyomán születik az első gól (bár egy passz Matrinak okosabb és biztosabb megoldás lett volna abban a helyzetben), és beviszi a kegyelemdöfést. Tényleg jegelni akarjuk ezt a palit? Conte eredményei magáért beszélnek, de ha egyetlen, kritikus megközelítésű sportszakmai kérdést feltehetnék neki, akkor ez lenne az.

Pazarlás padon poshasztani

Tegnap este 8 körül mást kérdeztem volna. Például azt, hogyan fogunk mi 3-5-2-t játszani, Padoinnal a jobb szélen. Azzal az állománnyal a 4-3-3, de még inkább a 4-4-2 talán célszerűbbnek tűnt volna. Erre mit látunk már a mérkőzés elején? Védekezésben négy védővel és négy középpályással álltunk fel: Padoin lépett vissza a három védő mellé jobb bekknek, Pelus pedig a középpályát támogatta a másik oldalról. Conte Delneri óta nem sokszor látott szisztémát vett elő, ráadásul a védők pozícióján is csavart egyet: felcserélte Bonuccit Barzaglival. Hogy konkrétan mi motiválta a helycserét, nehéz lenne megmondani, mindenesetre bevált: Barza a mezőny talán legjobbjaként támogatta a bizonytalan, első játékrészben pirosveszélyesen játszó Pelusót, pontosan (28/29) passzolt, röhögve levette a pályáról a Celtic házi Maradonáját, Hoopert, és az első gólt eredményező kontránál testcsellel (!) és betyáros sprinttel (!!!) hagyta maga mögött a vendégek teljes középpályáját.

A saját középpályánk idén nem látott összeállításban és struktúrában állt fel. A szokásos két wingback felemás szerepet kapott, mikor az ellenfélnél volt a labda: ahogy említettük, csak Padoin lépett vissza a védősorba. Nem csak a szélsők szerepe, a komplett középpálya teljesítménye is felemás volt: Peluso bizonytalanul, Pirlo álmosan, Vidal óvatosan kezdett, Padoin meg ugye Padoin, akiről tartjuk, hogy egy angol középcsapatban lenne ideális helye, ahol a fizikuma érvényesül, a sosem volt fifikájára pedig semmi szükség. Középről egyedül Pogbát tudjuk fényesre nyalogatni, és őt is kb. a 70. percig, amíg tartott a levegője: 9 labdát szerzett a hosszú virgácsaival, helyezkedésével és indításaival a legnagyobbakat idézte (a Gazzetta tudósítója Zidane-hoz hasonlítja), övé volt a legtöbb labdaérintés (75), Pirlo helyett ő volt a stabilitás a középpályán. Nem szeretjük idézőjelbe tenni a játékosok teljesítményét azzal, hogy a korukat vagy a magasságukat emlegetjük, de ne feledjük, hogy Pogba még szinte kiskorú, és mindössze másodszor kezdett a BL-ben. Elképesztő lehetőségek vannak benne, ahogy az első BL-startját jegyző Marronéban is: felforgatott összeállításban, egy kimondottan támadó szellemben fellépő csapat ellen, nem a saját posztján mutatott érettséget, mindössze egy párharcot vesztett, hármat nyert a masszív ellenfelekkel szemben, hátsó emberként négy hosszú indításra is vállalkozott, és középső védőként mind a 42 passza úgynevezett pozitív (tehát előre irányuló) passz volt, tehát azt sem lehet ráfogni, hogy végigalibizte a mérkőzést.

Imádtuk Buffon pink outfitjét

Zárásként néhány számadat számbuziknak és számheteróknak: a Juve 18 meccse veretlen a különféle nemzetközi kupákban, és zsinórban 5 győzelemnél járunk; 490 perce nem nyúlt maga mögé Buffon (tegnap is volt egy irgalmatlan bravúrja Commons Hooper hátán megpattanó löketénél); mindössze négy kapott gólnál tartunk, ami az egy meccsel kevesebbet játszó Portóval együtt a legjobb hasonló mutató; a whoscored.com statisztika alapú pontozási rendszere alapján a Juventus rendelkezik a legmagasabb, átlagban 7.15-ös osztályzattal; a még versenyben lévő csapatok játékosai közül Vidal az első, 8.0-ás osztályzattal (és olyan fajin gyerek, hogy sárgaveszélyben lehoz egy meccset fault nélkül, miközben 10 labdát szerez). És amit a számok nem adnak vissza: félgőzzel, hiányos csapattal, felforgatott összeállításban is lazán behúztunk egy BL-nyolcaddöntőt. Ez nem csak a Celticet minősíti. Alig várjuk a jövő pénteki BL-sorsolást - ma pedig nyugodt mackóként fogunk csicsikálni.

A következő videót köszönjük Dartinak (akinek saját rádióműsorát szerdánként 20:30-kor itt lehet hallgatni, így tegnap is lemaradt a meccsről), megkönnyeztük. Tudtuk mi, hogy helyes kis cukorkák a skótok. Csak az a sok sírás a bíráskodás miatt, az ne lett volna...