A futballszurkoló ember hajlamos végletekből végletekbe esni. Szerdán még „megbaszunk mindenkit”, csütörtökön „BL-győzelem és címvédés”, aztán jön egy rosszabb meccs, és máris „a kurva anyját Vucsinicsnek, Giovinco meg nem Juve-szintű játékos”. Ilyenek vagyunk. Nyugi, mi is, nem csak ti.

Eltelt egy pár óra a Roma elleni vereség óta, ami ahhoz kevés, hogy lehiggadjon az ember, de ülepszik annyit az élmény, hogy könnyebb legyen kontextusba helyezni a tegnap történteket. Hajtás után egy kicsit a meccsről, sokkal többet a játékosok értékeléséről, Conte vegzálásáról, és végül arról, mit jelent a bajnokság szempontjából, hogy ha ma nyer a Napoli a Samp ellen, akkor két hét múlva kvázi bajnoki döntőre utazunk Tunéziába.

A futballszurkoló ember hajlamos végletekből végletekbe esni. Szerdán még „megbaszunk mindenkit”, csütörtökön „BL-győzelem és címvédés”, aztán jön egy rosszabb meccs, és máris „a kurva anyját Vucsinicsnek, Giovinco meg nem Juve-szintű játékos”. Ilyenek vagyunk. Nyugi, mi is, nem csak ti.

Eltelt egy pár óra a Roma elleni vereség óta, ami ahhoz kevés, hogy lehiggadjon az ember, de ülepszik annyit az élmény, hogy könnyebb legyen kontextusba helyezni a tegnap történteket. Hajtás után egy kicsit a meccsről, sokkal többet a játékosok értékeléséről, Conte vegzálásáról, és végül arról, mit jelent a bajnokság szempontjából, hogy ha ma nyer a Napoli a Samp ellen, akkor két hét múlva kvázi bajnoki döntőre utazunk Tunéziába.

Azért bosszantó, ami az Olimpicóban történt, mert hiába tartottam a meccstől, az első 20 perc után azt írtam a listára, hogy „annyira rossz a Roma, hogy nem is kéne sziporkázni, hogy leverjük őket, elég lenne egy kicsit jobban játszani”. És ez így is volt, a Roma kereste a helyét az új formációban, rengeteg labdát passzoltak el, feszültnek, idegesnek tűntek, de már a tömörüléssel elérték, hogy a kapujuk közelébe se tudjunk jutni. Igen, ez a Juventus kritikája.

Aztán jött az a Totti-Pirlo találkozás, ami a meccs igazi fordulópontját hozta, és nem azért, mert azt gondolom, hogy ki kellett volna állítani Tottit (lehet, hogy ki kellett volna, de a Totti nevű játékost ilyenért az Olimpicóban soha a kurva életbe' nem fogják). Hanem azért, mert az egyébként is kicsit halványabb Pirlo onnantól kezdve teljesen elveszítette a fonalat, és vele eltűnt a komplett középpályánk is. Vidal a glasgow-i után újabb gyenge produkcióval rukkolt elő, Pogba nemcsak rossz volt, de pofátlanul sétálgatott néha, amikor kurvára futni kellett volna, Asamoah-t pedig most futották le először, mióta Juventus-játékos.

Annál pedig – egyéniségeinek köszönhetően – jobb csapat a Roma, hogy ne érezze meg a lehetőséget. A második félidő első percei után már csak abban bíztam, hogy nem kapunk gólt, és valahogy kihúzzuk ikszre, Totti egészen elképesztően nagy gólja után pedig azonnal beírtam a listára is, hogy ki fogunk kapni. Végül így is lett, hogy csak egy góllal, az valójában csak a kontrák befejezésénél pontatlan rómaiaknak volt köszönhető.

A játékosok értékelését muszáj Caceresszel kezdenünk, aki a glasgow-i székfoglaló után újabb oldalakat írt doktori disszertációjába, sőt, a 87. percben is lefutotta Lamelát. Buffonnal sem volt gond, Bonucci is jól játszott, Barzának az első félidőben volt néhány fegyelmezetlensége, de a másodikban már nem volt rossz. Sajnos dicsérni csak eddig tudunk. Még tán a nagyot harcoló Lichtit lehet kiemelni, a többiek viszont átlag alatti teljesítményt nyújtottak. Kivéve a csatárokat, akik arcpirítóan szarul játszottak. Vucsinics értékelhető megmozdulás nélkül jött le a pályáról úgy, hogy gyakorlatilag minden második passzát küldte jó helyre (56%), Matrit pedig csak akkor láttuk, amikor a lesek után ráközelített a kamera. Erre mondja Conte azt, hogy „Ha lecseréltem volna azokat a csatárokat, akik sorozatban rugdossák a gólokat, akkor meg azért kritizáltak volna”, és szívünkön a kezünkkel jelezzük, igaza van.

Ugyanakkor van itt ugyanennek a nyilatkozatnak egy másik része is. „Megkérdeztem a játékosaimat, ki érzi magát fáradtnak, pszichésen erőtlennek, vagy bármi más okból kimerültnek. Mindenki azt válaszolta, jó formában érzi magát, úgyhogy azokat a játékosokat jelöltem a kezdőbe, akikről úgy gondoltam, a lehető legjobban meg tudják oldani a rájuk szabott feladatot.”

Megkérdezte

Hát mi a lófasz az, hogy megkérdezi a játékosait? Felállítjuk őket a futópadra, és a szervezetük által küldött válaszokból pontosan kiderül, ki mennyire fáradt, és akkor nem kell arra várni, hogy egy profi futballista közölje, ma inkább nem akar játszani. Asamoah például kurvára nem állt készen a játékra, de Vidalra, és a két csatárunkra ez ugyanúgy igaz volt. Maga Conte mondta azt a Fiorentina elleni meccs előtt, hogy rohadtul nem örül a hét nap alatt lejátszandó három meccsnek (az mondjuk tényleg furcsa, hogy a Milan játszhat pénteken a szerdai BL-meccs előtt, a Juvének pedig szombaton kell a keddi után), és most már mi is másképp tekintünk a keret mélyítésére tett kísérleteinkre. Különösen úgy, hogy a BL-ben lehozott kiváló meccseink (ezek voltak az egész szezonunk legjobb meccsei is egyébként) után a bajnokikon általában nemcsak kikaptunk, de kimondottan gyengén is játszottunk. Nincs az, amire számítottunk, hogy a BL-ben villogó Vidalt a bajnokin tökéletesen pótolja Pogba, Lichti helyett jöhet Isla, a négy (öt?) csatárunkat pedig úgy variáljuk, hogy az önbizalmuk se menjen el, de frissek is maradjanak.

Azt is meg kell jegyeznünk (újra, mert ezt már az ősz végén is leírtuk), hogy a Conte első évében látott taktikai sokszínűség is erősen odavan. A 3-5-2-n általában csak annyit variál, hogy hátrányban átállunk háromcsatáros játékra, aminek viszont csak annyi az eredménye, hogy szarrá kontráznak minket (Inter, Roma, Sampdoria), gólt meg csak nagyon ritkán, és jobbára véletlenül tudunk szerezni. Ennek van köze ahhoz is, hogy a csatáraink közül a legtöbb dimenzióban használható Quagliarella leépítés alatt áll, Vucsinicsnak egy zseniális meccsére megmozdulására két szar meccs jut, Giovincóval kapcsolatban pedig beigazolódott az a félelmünk, hogy nagyon rossz hatással lesz rá Matri megtáltosodása (és a vele járó cserepad). Halkan jegyzem meg, hogy Anelka trequartistában történő játszatása egyáltalán nem elvetélt ötlet, a tegnapi 20 perce azt mutatta, a 3-4-1-2-ben van fantázia, mert esze az van a játékhoz, csak ereje nincs.

Dinónak volt egy felvetése a listán, amit szintén vitára bocsátunk emitt: miért van az, hogy hátrányba kerülve nemcsak zavarodottabbak leszünk, mint Darti egy sztriptízbárban, de helyzetet sem tudunk kialakítani, nemohgy gólt lőni, és általában úgy kapunk ki, hogy még az ellenfél pofozhatna 1-2 gólt kontrából.

Térjünk vissza Contéhez, és a nyilatkozata egy fontos részéhez: „Nem akarok egyénekről beszélni. Nem tetszett a csapat, nem is tudnék senkit kiemelni.” Igaza van teljesen: a Juventus nem az egyéniségektől lett nagy csapat másfél év alatt, hanem azért, mert csapatként tökéletesen hozta magát. Ma ez jobban hiányzott, mint ha mondjuk csupán az érzet kedvéért Pirlo ad egy frenetikus zsugát Matrinak, aki beveri, és leikszelünk. Én mégis kiemelnék valakit, méghozzá azért, mert azért az egyének felelőssége is eltérő mértékű egy csapatban.

Ahogy Pirlo nélkül nincs igazi támadójátékunk, úgy Vidal nélkül nincs középpályás védekezésünk, egészen biztosan nem véletlen, hogy Vidal két gyengébb meccsén összesen vagy tíz, középről, jó helyzetből leadott lövés ment Buffon kapujára – rohadt nagy mázli, hogy Totti nem a Celtic játékosa. Mivel Vidal a csapatunk legértékesebb tagja, kézenfekvő, hogy nem tudjuk pótolni. De azért van az edző a padon, mert ilyenkor az ő feladata, hogy megoldja egy játékos helyettesítését – értelemszerűen ilyenkor nem játékossal (bár Isla amúgy hasonló felfogású játékos, csak atomszar formában van), hanem szerkezetváltással. Mert amikor az elmúlt egy hétben látott Vidal van a pályán, akkor hiába tud amúgy előre és hátra is kiválóan játszani, sem egyikből, sem másikból nem látunk lófaszt sem. Rotáció, pihentetés, formában tartás!

Tényleg nem célunk Conte vegzálása, még akkor sem, ha vele a padon idén eddig mindössze egy jó meccsünk volt (vs. Celtic), és igazat is adunk neki, amikor azt mondja, „ez egy új Roma, amiről semmi információnk nem volt, nehéz volt felkészülni a meccsre”. Viszont a második félidőre már összegyűlt annyi információ, hogy érdemes lett volna cserékkel reagálni rá. A Vucsinics-Giovinco és az Asamoah-Padoin váltás mindkét esetben egyszerű posztcsere, még ha indokolt is volt a két teljesen formán kívül játszó játékos lecserélése.

Hogy ez a vereség jelent-e bármit azon kívül, hogy százezer éve nem volt olyan bajnoka a Serie A-nak, amelynek négynél több veresége volt, arra majd akkor kapunk választ, ha a Napoli megteszi nekünk azt a szívességet, hogy vagy ma a Doria ellen, vagy jövő héten Udinében kihagyja a ziccert, hogy két hét múlva az előzésért léphessen pályára a San Paolóban. Nem gondoltuk volna, hogy márciusban valós esélye lesz az első helyünk elveszítésének, márpedig a nyáron és télen kiválóan erősítő, a bírókkal is kiváló viszonyt ápoló Napoli igencsak reális fenyegetést jelent. Különösen úgy, hogy pofátlanul letették a nyakukból az EL-t is, így kizárólag a Serie A-ra koncentrálhatnak, miközben a Juventusnál egy jó sorsolással akár még az is előfordulhat, hogy további öt meccs vár a csapatra a BL-ben.

Ketrecharc lesz

Végezetül gyorsan elmondjuk, honnan kellene feljavulni erősen a következő hetekben. A Roma ellen Pirlo hét keresztlabdájából nulla (0) volt pontos, 15 hosszú labdájából 9 ért célba. Vidal összesen két szerelést mutatott be (összehasonlításképp: Pirlo ötöt), Matri ötször volt lesen, és háromszor indult ellentámadás a labdavesztéseiből, Vucsinics pedig a fent említett passzhatékonyság mellett egyszer lőtt kapura, de nem találta el. A játék képéről annyit, hogy nyilván Pirlo ért a legtöbbször labdába (101), de az utána következők névsora sokat elárul: Caceres (87), Bonucci (72), Lichtsteiner (70), Barzagli (68), Pogba (56).

Tyli, aki nem csak nektek hiányzik rohadtul, írt egy posztot a meccsről, csak nem a blogra, hanem a fórumunkba, de annyi érdekes meglátás van benne, hogy most jól idelinkelem. Reméljük, nem kerít senkit hatalmába a sorokból áradó armageddon-hangulat, hiszen akkora baj talán nincs, mint Tyli gondolja, de az aggodalmát bizonyos szegmensekben magunk is osztjuk. Szerintünk kérleljétek ti is, hogy térjen vissza a blogra (készpénz a tuti, de nagy értékű ingatlanok és rövid távon nagy haszonnal kecsegtető, akár törvénytelen beruházások is szóba kerülhetnek).

Ja, szerintünk bors.