Giampiero Boniperti elnök a 13. bajnoki címére (ötöt játékosként, hetet vezetőként nyert) készül 1981 őszén, miközben nagy szívfájdalma, hogy az Ajax elleni elveszített BEK-döntő (1973) óta a Juventus nem jutott a nagy lehetőség kapujába. A Celtic stadionja jó előjeleket hordoz, ott még addig nem kapott ki olasz csapat, de mindenki tudja, hogy a pokol vár a Juvéra. A károkat aztán csak enyhíteni sikerül, hogy aztán a visszavágón ledöfött skótok testén keresztül továbblépő Juve az Anderlecht martalékává váljon: Celtic-Juventus, Juventus-Celtic meccsek 1981 szeptemberéből.
Giampiero Boniperti elnök a 13. bajnoki címére (ötöt játékosként, hetet vezetőként nyert) készül 1981 őszén, miközben nagy szívfájdalma, hogy az Ajax elleni elveszített BEK-döntő (1973) óta a Juventus nem jutott a nagy lehetőség kapujába. A Celtic stadionja jó előjeleket hordoz, ott még addig nem kapott ki olasz csapat, de mindenki tudja, hogy a pokol vár a Juvéra. A károkat aztán csak enyhíteni sikerül, hogy aztán a visszavágón ledöfött skótok testén keresztül továbblépő Juve az Anderlecht martalékává váljon: Celtic-Juventus, Juventus-Celtic meccsek 1981 szeptemberéből.
“Húsz évvel ezelőtt egy egész hónapig voltam Nagy-Britanniában, ahol angol és skót csapatok meccseire mentem ki: ezen időszak alatt megismertem a brit labdarúgás pszichológiáját. Igaz, hogy olasz együttes még nem kapott ki a Celtic pályáján, de a brit foci nemzetközi szinten ettől még sikeres”
Boniperi szavai voltak ezek 1981. szeptember 15-én, a Celtic-Juventus mérkőzést egy nappal megelőző glasgow-i sajtótájékoztatón. A Juventusnál egyékbként kifejezetten tartottak a Celtictől, sőt, az újságírók a “félelem” szót használva érzékeltették, hogy nem vár könnyű meccs Trapattoniékra. “A brit foci nagy előnye, hogy a stadionok a klub tulajdonában vannak: az eladott mezek, sálak, illetve a “Celtic View” c. újság mind-mind az egyesület bevételeit növelik” - mutatott rá a La Stampa a skótoknál akkor már működő klubmodellre, amely - a stadionok tekintetében legalábbis - jó három évtizedes késéssel, de lassan megérkezik Olaszországba is.
A Celtic a 99. európai kupa-, Sergio Brio és Domenico Marocchino első BEK-, Bonini pedig első nemzetközi mérkőzésére készült. Zoff már a találkozó előtt érzékeltette, hogy lehetnek gondok: “Általában az van, hogy mi irányítjuk a meccseket. Ma valószínűleg nem mi fogjuk.”
A holland Corver bíró a következő kezdőket vezette ki a pályára:
Celtic: Bonner, McGrain, Reid, Aitken, MacLeod, McAdam, Provan, Sullivan, Nicholas, Burns, McCluskey.
Juventus: Zoff, Gentile, Cabrini, Furino, Brio, Scirea, Marocchini, Tardelli, Bettega, Brady, Bonini.
A skótok nekirontottak a Juventusnak, folyamatosan a vendégek 16-osának környékén tartva a labdát. A Juve az első félidő második felére kijött a szorításból, többet támadott, de igazi helyzete nem akadt: miközben a haza szurkolók egyre türelmetlenebbek lettek. A második félidő második félidő közepére állandósuló skót nyomást nem lehetett bírni: egy szögletet követő kavarodás után Scireáról Zoff kapujába pattant a labda - ezzel, a 66. percben szerzett öngóllal a Celtic győzött 1-0-ra. Az olasz újságírók a vereség pozitív oldalát próbálták kihangsúlyozni, amikor azt írták, hogy a Juventus “enyhítette a károkat” - azaz, az 1-0 a játék képe alapján hízelgő volt Trapattoniékra nézve.
A meccsre elutazott az olasz szövetségi kapitány, Enzo Bearzot is, aki a következő véleménnyel volt: “Az első félidőben nagyon jól játszott a Juventus, talán még nem is láttam ennyire jó teljesítményt olasz csapattól nemzetközi mérkőzésen. Akár el is dönthették volna a továbbjutást, de így sem kell aggódni, mert tovább fog menni a Juve.” Trapattoni sem aggódott: “Két hét múlva jobb formában leszünk, képesnek érzem a fiúkat a továbbjutásra. Más stílusban játszunk majd, miközben oda kell figyelnünk a skótok kontráira. De nem hiszem, hogy még egyszer végig tudnak zakatolni ilyen iramban egy meccset.”
A szeptember 30-i visszavágó előtt óriási tülekedés indult a jegyekért, veszélybe került az egy évvel korábbi, Arsenal elleni bevételi rekord - végül meg is döntötték azt, ezzel a Juventus-Celtic meccs lett a klubtörténelem addigi legnagyobb bevételét hozó meccse. “Nem elég, hogy két gólt kell rúgnunk, de egyet sem kaphatunk. Tökéletesen kell játszanunk, nem hibázhatunk. Egyetlen passzot sem... Olyan hangulatot szeretnék, mint amilyet a skót szurkolók biztosítottak a Celticnek az első meccsen” - mondta Bettega.
A meccs előtt Desmond White, a Celtic elnöke egy közlemény adott ki, amelyben megköszönte a klub és annak szurkolói felé megnyilvánuló barátságos fogadtatást (ekkor még nem tudta, hogy mi fog történni). Boniperti is megjelentetett egy közleményt, amelynek nyitó mondata így szólt: “Ma este fel kell robbannia a stadionnak”
70 ezer néző előtt a következő összeállításokban futottak ki a csapatok:
Juventus: Zoff, Gentile, Cabrini, Furino, Brio, Scirea, Marocchini, Tardelli, Bettega, Brady, Virdis.
Celtic: Bonner, Moyes, Reid, Aitken, MacLeod, McAdam, Provan, Sullivan, McGarvey, Burns, McCluskey.
A meccs részletesebb elemzése helyett álljon itt egy - elég rossz minőségű és nem túl bő - videó, amelyen az látható, hogy Virdis és Bettega kettő gólt rúg, míg a Celtic nullát: Boniperti hívó szavára a stadionba zúduló tömeg egyszerűen továbbtolta a csapatot a legjobb 16 közé.
Virdis megszerzi a vezetést. A mögötte lévő szurkolókon látszik az elszántság
“A 2-0 semmit nem jelez abból a különbségből, amely ma a két csapat között mutatkozott” - nyilatkozta Gianni Agnelli. A Celtic elnöke, Desmond White szerint várható volt, hogy az 1-0 nem lesz elég a visszavágóra.
A mérkőzés előéletéhez tartozik, hogy Torinóban délután 1 és délután 3 óra között összecsapások alakultak ki a hazai szurkolók és a vendégek között. Igazság szerint a juvésok voltak a kezdeményezők, több skót is kórházba került, a legrosszabbul egy John Walswosh nevű, 21 éves fiú járt, akinek 130 varrással hozták rendbe a hátát. Ennek a szegény fiatalembernek a fotójával kívánunk keddre mindenkinek remek szórakozást!
