S letekinte az Úr az ő gyermekeire Torinóban, s nagy vala az ő öröme, mikor a hidegtől pirospozsgás, mégis mosolygós arcokat látá. Odafordula Szent Péterhez, s kérdé tőle, miféle csődület az ottan, ahol az ő fiának halotti lepelét őrizék nyájának legszebb példányai. S mondá néki Szent Péter, „Teremtőm, az csíkosban a te örömödre létrejött csoda, saját szakmájának legkiválóbb példánya, a te kedvenc játékodnak legmívesebb művelői.”

S látá az úr, hogy ez jó. S Péterhez fordula, hogy kérdé meg tőle: „Megjutalmaznám hát a követőimet, te mit gondolsz, minek örülnék, de kibaszottul?”

S letekinte az Úr az ő gyermekeire Torinóban, s nagy vala az ő öröme, mikor a hidegtől pirospozsgás, mégis mosolygós arcokat látá. Odafordula Szent Péterhez, s kérdé tőle, miféle csődület az ottan, ahol az ő fiának halotti lepelét őrizék nyájának legszebb példányai. S mondá néki Szent Péter, „Teremtőm, az csíkosban a te örömödre létrejött csoda, saját szakmájának legkiválóbb példánya, a te kedvenc játékodnak legmívesebb művelői.”

S látá az úr, hogy ez jó. S Péterhez fordula, hogy kérdé meg tőle: „Megjutalmaznám hát a követőimet, te mit gondolsz, minek örülnék, de kibaszottul?”

Megnéztem ezt a gólt (kicseréltem, ez most megy) tegnap 20-szor, ma meg már vagy ötvenszer. És még mindig nem unom. Tegnap rám is szóltak a vezérlőből, hogy az egész épület velem örül, akkorát üvöltöttem, amikor Pogba lövése elhagyta a lábát.

Ez egy olyan gól volt, amilyen a tavalyról Alex gólja a Lazio ellen. Olyan, hogy ha évek múltán felidézel egy bajnoki szezont, ez a gól jut róla eszedbe. Én már most tudom, hogy ha nem lesz égszakadás-földindulás, ezzel a Pogba-góllal fogom felidézni az idei szezont, méghozzá azért, mert megnéztem sokszor, és meg vagyok győződve róla, Szent Péter elmondta az Úrnak, hogy szerinte annak örülnének a népek, ha látnának egy Tökéletes Gólt.

Pogba góljának nincs olyan mozzanata, amibe bele lehet kötni. Leszámítva, hogy szar a haja, de erről is teszünk majd mindjárt. Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Pogba maga elé tett egy labdát jó 30 méterre a kaputól. Ő már akkor tudta, hogy ezt rá fogja lőni, ezért az Úr a vállára tette a kezét, és így dongott a fülébe: „A labdát látni, a kaput érezni kell, ébenfekete gyermekem”. Az illusztráción látható, hogy Pogba csak a labdára koncentrál, és ebben nem zavarja meg a XVII. században divatos, csákószerű kalap, ami az úriemberek kedvelt viselete volt annak idején. A bíró természetesen azért nem vetette le vele, mert az UEFA megtárgyalta, és jóváhagyta blogunk Labdarúgást Jobbító Követeléseinek vonatkozó részét.

Pogba tehát tudja mit kell tennie, és elég magabiztos ahhoz, hogy ilyen távolságból is megpróbálja. Ennek azért van jelentősége, mert a két gólja között többször is került lövőhelyzetbe, még jobba is, mint ahonnan ezt a gólt lőtte, de kétszer is passzolt lövés helyett. Itt a feszült koncentráció olyan minőségű megnyilvánulásának lehetünk tanúi, ami magában hordozta a sikeres kivitelezés esszenciáját. Néhány könnyed, tipegő lépéssel kitempózza a megfelelő együtthatók legideálisabb vektorát (lásd később), és lendít.

Mint azt bizonyára nem kell magyarázni a világ legjobb blogjának olvasóközönségének, a jó lövés kivitelezése nem a lövőlábbal kezdődik, hanem a támaszkodóval. A támaszkodóláb megfelelő helyre történő lehelyezése meghatározza a lövés erejét és pontosságát, márpedig Pogba abból a helyzetből, olyan távolságról csak nagyon erős és nagyon pontos lövéssel szerezhetett gólt. Érdekes módon ekkor már egy bukósisak volt rajta, ami némileg meglepő lehet egy futballmeccsen, de ez most kevésbé fontos.

Pogba pontosan a labda mellé lép, azaz nemcsak a lövés erejét helyezi előtérbe (mert akkor egy kicsit a labda elé lépett volna), hanem arra is figyel, hogy célozni is legyen lehetősége, ne csak irgalmatlanul picsán rúgja a labdát. A testtartás szintén tökéletes, ha ennél előrébb dőlne, nem tudna elég erőt vinni a lövésbe, ha kicsivel hátrébb, akkor meg kirúgná a stadionból a labdát. Szerintünk egyiket sem akarta, ezért választotta a legkézenfekvőbbnek tűnő tökéletes testtartást.

Magának a lövésnek az értékét jelentősen megnöveli, hogy Pogba valami megmagyarázhatatlan indíttatástól egy stilizált vidratetemet húzott a fejére, miközben belőtte az év gólját. Szerintünk azért lassan határt kéne szabni a magamutogató külsőségeknek a pályán, de mindegy. Térjünk is vissza a lövéshez, ami jól látható módon ezer kilométert tett meg egy szempillantás alatt, azaz ha a légellenállási együtthatókat összevetjük a levegő páratartalmának és a hőmérsékletnek az együtthatójával, akkor megkapjuk, hogy kibaszott gyorsan ment.

Ne felejtkezzünk el arról se, hogy bár ezt a legtöbb játékos teli rüszttel próbálta volna meg kapura küldeni, a legtökéletesebb megoldás valóban a küllő volt. Az Úr tehát újra megjelent Pogba előtt, és az alábbi bölcsességet dongta a fülébe: „Célozd a hosszút, és bemegy a rövidbe!”. Pogbának egy pillanatra megtört a mozgása, mikor megpróbálta értelmezni az elhangzottakat, ezért az Úr sietősen a füléhez hajolt, és némileg emeltebb hangon, de még mindig kedvesen emígyen szólt: „Basszad be külsővel a hosszú felsőbe, setét sarjam!”

Ha tehát a lövés erejét biztosító, megfelelő sebességet garantáló lendület mellett megvan a pontos célzást szavatoló testtartás – idevéve a kéz-test koordinációt, és a teljes mozdulatsor dinamikáját -, akkor az már olyan rossz lövés nem lesz. Szenzációs fordulat, hogy eközben Pogbán egy ősi törzsek csatáiban gyakran feltűnő sasmaszkot látunk, ami már a XII. században is baromság lehetett, hiszen inkább röhejes, mint félelmetes, ugyanakkor látni sem lehet tőle rendesen.

Én mindig kurva ideges vagyok, ha azt hallom, hogy a „kapufa segítségével”, vagy még inkább „szerencséje volt a kapufával”. A kapufáról a kapuba pattanó lövések egyrészt megmutatják a lövés erejét, amiről gyakran fogalmunk sincs, ha csak hálót ér, másrészt vitathatatlanul a legpontosabb lövések, amik csak léteznek. Annál biztosabb hely nincs, ahova nem fog odaérni a kapus. Ha ez a bizonyos kapufa pont a felső léc, akkor meg két lehetőség van: irtóztató reflexvédés, vagy kurva nagy gól.

S az úr elégedett vala az ő művének tökéletességével.