Az előző évad egyik utolsó mérkőzésén a Cagliari ellen Szardínia szigetén játszottunk volna sorsdöntő meccset, amit a pálya alkalmatlansága miatt végül Triesztbe mozgattak. Sztárblogger testvéreim és tucatnyi magyar szurkoló köszönte a lehetőséget, és a bajnokavatón életre szóló élményt szerzett a közeli stadionban. A világvége árnyékában ma is a Cagliarival játszunk, de ma sem jutunk el a hangulatos szigetre: a város nem engedélyezte a stadion látogatását. Ezúttal nem Trieszt, hanem Parma lesz a szárdok ideiglenes otthona. Ott is nyerni kell.
Az előző évad egyik utolsó mérkőzésén a Cagliari ellen Szardínia szigetén játszottunk volna sorsdöntő meccset, amit a pálya alkalmatlansága miatt végül Triesztbe mozgattak. Sztárblogger testvéreim és tucatnyi magyar szurkoló köszönte a lehetőséget, és a bajnokavatón életre szóló élményt szerzett a közeli stadionban. A világvége árnyékában ma is a Cagliarival játszunk, de ma sem jutunk el a hangulatos szigetre: a város nem engedélyezte a stadion látogatását. Ezúttal nem Trieszt, hanem Parma lesz a szárdok ideiglenes otthona. Ott is nyerni kell.
A pályaválasztás margóján elfér, hogy Cellino elnök szerint mindenről a Juventus tehet: állítása szerint a város engedélyezte a stadion használatát (nem így tudjuk), csak a Juventus ragaszkodott másik helyszínhez (ezt sem így tudjuk), ezért dögöljünk meg, felháborító, hogy nekünk a pap is sajt, botrány, hogy mindig a kicsit bántják. A hisztije csak megerősített bennünket abban, hogy örüljünk Agnellinek. Szinte furcsa, hogy a Juventusnak normális elnöke van a Cellinók, De Laurentiisek, Preziosik, Zamparinik országában, hogy a két milánói patyolatlelkűről ne is beszéljünk.
Amíg a Cagliari mai keresztje a helyszínnel kapcsolatos, addig mi az összeállítással szívunk. A poszt-Ranieri, pre-Conte években tapasztalható brutális sérüléshullámottengert még nem látjuk viszont, ellenben Vidal apró húzódásai, Pepe visszatérő térdgyíkja, Giak kisebb-nagyobb problémái, Vucsinics vírusai eddig is több gondot okoztak annál, amivel hasonló téren Conte tavaly szembesülni kényszerült. Aztán a héten robbant a fosbomba: előbb Bendtner dőlt ki márciusig, majd a hét közben egy edzés során végzett gyakorlatban Chiellini is játékképtelenné vált. A listán tisztáztuk, hogy Chiellót - Pirlo mellett - talán a legnehezebb pótolni az egész keretből. Többen Lucio szerződésbontása és Giorgio ezzel egyidejű sérülése kapcsán sorsszerűséget emlegettek, ami azért nem áll a lábán, mert Lucio Conte elmondása szerint nem tudta magáévá tenni a háromvédős rendszert, így feltehetően akkor sem a brazil helyettesítené Chiellinit, ha történetesen maradt volna a klubnál. Inkább Marronét és Cacerest tudjuk elképzelni Barza és Bonu mellett; ma vélhetően a szexi uru fog kezdeni.
Más posztokon nem várható óriási meglepetés, hacsak annak nem tekinthető, hogy Vucsinics helyére feltehetően Quagliarella kerül. Fábi kanosszajárásának látszólag vége, de nem vagyunk benne biztosak, hogy pár hét múlva is Torinóban találjuk. Egyébként az alapcsapatot várjuk a pályára, wingbackben a szöszivel és a csokival, Q mellett a törpicsekkel. (Kéne írni egy mesefigurás posztot, a keret tele hős-hasonmásokkal.) Nem is kérdés, hogy ahogy múlt héten a kupában, úgy ma is nyerni kell. Ha a fakónak sikerült, a nagyfiúknak sem jelenthet ugyanez gondot. Azon a meccsen Giovinco az első valóban fontos gólját szerezte, területet hagytak neki, ma is dönthet. Amúgy a Cagliari idegenben erősebb, mint otthon, úgyhogy csak ne sírjanak a semleges pálya miatt.
Tényleg, azt ismeritek, hogy Korda Gyuri megy a sivatagban?
