A hétközi kupatalálkozó leginkább fajsúlyos történését keresve beugorhat Giovinco első győztes gólja, Conte visszatérése a saját kuckónkba, Pogba ismételt jó játéka, Marrone meglepően érett produkciója, Giak kidőlése az utolsó pillanatban, vagy Vidal újabb sérülése. A szezon szempontjából azonban mindegyik lényegtelen apróság ahhoz képest, ami Bendtnerrel történt.
A hétközi kupatalálkozó leginkább fajsúlyos történését keresve beugorhat Giovinco első győztes gólja, Conte visszatérése a saját kuckónkba, Pogba ismételt jó játéka, Marrone meglepően érett produkciója, Giak kidőlése az utolsó pillanatban, vagy Vidal újabb sérülése. A szezon szempontjából azonban mindegyik lényegtelen apróság ahhoz képest, ami Bendtnerrel történt.
Nickiboy érkezése óta nem hagyott mély nyomot a Juventus történelmében: 10 alkalommal játszott, gólt még nem szerzett, gólpasszt sem adott, tulajdonképp súlytalan, biztatónak is csak komoly jóindulattal nevezhető játéka első ránézésre senkinek nem fog hiányozni. Amúgy cukipofa a srác, a határnagy arc és a csapattársakat is szopató trolling imponálnak nekünk, szerethető fiú a dán, de nem gondoltuk, hogy esetleges sérülése kényszerpályára tereli a Juventust. Most pedig ez a helyzet, duplán.
A Juve eddig 24 tétmeccset játszott: 16-ot a bajnokságban, hatot a BL-ben, egyet a kupában, valamint ott volt az évadnyitó Szuperkupa. Összesen rúgtunk 48 gólt, ebből mindössze 22-t, tehát az összes találat csupán 46%-át szerezték a csatárok. Nem néztünk utána, ez alighanem a legrosszabb hasonló mutató Európában, sőt, az egész galaxisban. A klub ezért mindenképp keresett volna egy elérhető gólvágót a januári húspiacon. Ehhez viszont el kellett volna adni valakit: hat csatár luxus, főleg, hogy mindegyik milliós fizetésért tolja a taligát. Ha meg kellett volna tippelni egy hete, kit dobunk piacra, kapásból Quagliarellát mondtuk volna. A második számú hullarablók elleni lecserélése közben Alessio felé mormogott kedves szavai óta Conte esélyt sem adott Fábinak, a félhivatalos indoklás szerint a rotáció miatt nem játszik, viszont elég egyértelmű a helyzet: egy elvékonyodott, dauertől elgyengült hajszálon lóg Q torinói karrierje.
Bendő sérülésével két út áll Marotta előtt: vagy hoz egy csatárt a dán koronaherceg helyére, vagy eladja Q-t, és egyből két versenyképes támadót kell tarhálnia a zavaros piacon. Utóbbi kvázi mission impossible: az egész nyár nem volt elég arra, hogy EGY tisztességes csatárt szerezzünk, most meg rossz alkupozícióból kellene KETTŐT keríteni. Marad az, hogy mindent egy lapra (a legfrissebb pletykák szerint Drogbára) teszünk fel, és ezzel párhuzamosan egy fájdalmas ego-tripet követően Conte békét köt Quagliarellával.
A ma délutáni mérkőzés lehetne az enyhülési folyamat kezdete. A legtöbb lap Giovinco-Vucsinics kezdőt sejt, amivel nincs semmi gond. De ha ma sem játszik Quagliarella, akkor ezzel Conte amúgy imádnivaló és tiszteletre méltó, zéró toleranciát engedő hozzáállása egyre nehezebb helyzetbe hozza a csapatot. Quagliarella eleget bűnhődött, ez a csapat meg eddig sem volt, sőt, Bendő kiesésével pláne nincs abban a helyzetben, hogy a legjobb góllövőjét nélkülözze. Ha nem mondtuk volna: a 22 "csatárgólból" Fábi kilencet vállalt. A bajnokságban 83 percenként szerez mezőnygólt, ami egészen döbbenetes adat, főleg, ha mellétesszük az egyik második számú milánói hullarablógárda twitteréről lopott statisztikát:
Az utolsó oszlop a lényeges
Ja, igen: az Atalantával játszunk, 3-5-2-ben, a rendelkezésre álló alapcsapat-tagokkal. Utoljára a tavalyi évadzárón, Alex hazai búcsúmeccsén mostuk le őket, hasonló fesztivállal most is kiegyeznénk. Bonucci eltiltott, Marrone helyettesíti, és bár Vidal felépült, Conte tanult a hétközi leckéből, óvatosságból inkább Pogbát küldi pályára. És reméljük, csereként Quagliarellát is: nincs lehetőségünk két csatárt hozni és kidobni 9 gólt az ablakon. Nyárig várhat Conte leszámolása.
