A blog trópusi forróságot árasztó szerkesztőségében eluralkodott a pánik! Röpködnek a kétségbeesett, vagy csak hűvös tényszerűséggel megfogalmazott kijelentések a donyecki túra előtt. Mindenki kiesést vár.
Én nem, de a hosszú évek testi-lelki kapcsolata által kialakított telepatikus radar miatt most már én is be vagyok kulázva alaposan. Nem akarok kiesni, tovább akarok jutni. Túl hosszú volt az idő, amikor unatkozva néztem a BL-sorsolást decemberben, idén izgulni akarok, sőt, be akarok jutni a nyolc közé, mert szerintem ennek a Juventusnak ott van a helye.
A blog trópusi forróságot árasztó szerkesztőségében eluralkodott a pánik! Röpködnek a kétségbeesett, vagy csak hűvös tényszerűséggel megfogalmazott kijelentések a donyecki túra előtt. Mindenki kiesést vár.
Én nem, de a hosszú évek testi-lelki kapcsolata által kialakított telepatikus radar miatt most már én is be vagyok kulázva alaposan. Nem akarok kiesni, tovább akarok jutni. Túl hosszú volt az idő, amikor unatkozva néztem a BL-sorsolást decemberben, idén izgulni akarok, sőt, be akarok jutni a nyolc közé, mert szerintem ennek a Juventusnak ott van a helye.
Dartit nem csak a gyorskommentek miatt szeretem mély férfiszerelemmel, de miattuk vagyok biztos benne, hogy ez a sírig elkísér. A „meglátjuk, mennyit ér ez Európában” a kedvencem, mert - ha bevalljuk, ha nem – ez a kérdés minket is erősen foglalkoztatott. Azt látjuk, hogy az olasz foci klubszinten nem éli nagy napjait, így nehéz volt európai kontextusba helyezni a Juve olaszországi mészárlását. Nem tudhattuk, mennyit visz el a naftából a kettős terhelés, és abban sem lehettünk biztosak, a mágia ugyanúgy működik majd a Chelsea elleni _must win meccsen, mint mondjuk a tavaly tavaszi nagy menetelés idején szinte az összes bajnokin.
De most már tudjuk, hogy működik. Az öt lejátszott BL-meccsünkből háromra kifejezetten büszkék lehetünk, különösen a címvédő elleni hazaira, ami olyan epikusra sikerült, hogy kurva rossz érzés lenne ezzel az emlékkel kiesni. És én azt gondolom, hogy itt nincs lebeszélt döntetlen, ha a Juve úgy megy Donyeckbe, hogy elhoz egy pontot, akkor meg fogják verni, és ki fog esni. A legviccesebb az lenne, ha a nyomorult Benítez nem tudná leverni a dánokat sem (eddig 3 meccs, 2 pont, 1 szerzett gól a mérlege a Szpartak Fulhamnél), és egy vereséggel is továbbjutnánk, bár ez inkább tragikomikus lenne.
Akarjuk
Ugyanakkor én azt sem tartom kizártnak, hogy a Juve nyerni megy Ukrajnába, és nyerni is fog. Idén nem sokszor, de azért láttuk a tavalyihoz hasonlóan játszani a Juvét, azaz bennünk van, ami egy donyecki győzelemhez kell. Mivel fenntartjuk, hogy a Sahtar a legerősebb csapat, akivel idén találkoztunk, természetes, hogy a legjobbat kell nyújtani, ha nyerni szeretnénk – és én hiszem, hogy nyerni akarunk, még ha talán nem csak nekem nem egyértelmű, hogy jobb-e megnyerni a csoportot, vagy sem.
Dino és Tyli tartják magukat ahhoz, hogy a bajnoki cím sokkal fontosabb (sőt, Dino szerint az egész BL marhaság, és ő inkább szériázik a pincéjében egy IFA-kardántengellyel, mint megnézze a 14. Chelsea-Barcát). A blog többi szerzője viszont kispolgári módon nyüszítve követeli az európai eredményeket, mert azok pont olyan mérőszámok, csak egy nagyobb plénum előtt van az eredményhirdetés. A calciopolit csak felületesen (vagy sehogy) nem követők úgyis leragadtak ott, hogy a Juve csal, és kész. A legénybúcsúmon a blog békés kommunája kis híján félholtra vert egy kötekedő Liverpool-szurkolót, és ha ezeknek a véleményét jobbára le is szarja az ember, azért nem lenne rossz, ha más is szóba kerülne a Juve kapcsán, mint a genyázás. Ehhez pedig a BL-ben kell villantani, mert annyira botrányosan kevesen nézik az olasz meccseket, hogy az egyenesen szégyenletes.
A december nagyon durván meghatározza majd a szezon további részét. Csak és kizárólag akkor lehetünk elégedettek, ha pontelőnnyel vezetjük a bajnokságot, és továbbmentünk a BL-ben a rövidke téli szünet előtt, minden más csalódás. Ebben sincs konszenzus, de én úgy gondolom, egy BL-kiesés zárójelbe tesz minden mást, ami idén történik, legyen az bármilyen szépséges. Folyamatosan ott lesz a fejekben, hogy „de hát a BL...”, és közben még ott lenne az Európa Liga is, ami meg aztán végképp nem hiányzik.
A Juventus hivatalos csatornája fogalmazta meg a lényeget a legjobban: Az ehhez hasonló pillanatokban íródtak a Juventus aranykönyvének legszebb fejezetei. Ehhez felesleges bármit hozzátenni.
