Van az úgy, hogy valami történik az emberrel, de gőze sincs róla, hogy mi az: lát egy érdekes fényjelenséget az égbolton, vagy épp álmatlansága miatt a hajnali TV2-n egy rajzfilmet, esetleg kék-fekete mezben futballozó embereket. Ugyanez az érzés kerített hatalmába tegnap este az elbukott, Milan elleni rangadó után. “Hölgyek és urak, ennek semmi értelme. Az egésznek nincs értelme.”
Van az úgy, hogy valami történik az emberrel, de gőze sincs róla, hogy mi az: lát egy érdekes fényjelenséget az égbolton, vagy épp álmatlansága miatt a hajnali TV2-n egy rajzfilmet, esetleg kék-fekete mezben futballozó embereket. Ugyanez az érzés kerített hatalmába tegnap este az elbukott, Milan elleni rangadó után. “Hölgyek és urak, ennek semmi értelme. Az egésznek nincs értelme.”
Tegnap este 22:45-kor Dr. Pálinkás József elnök összehívta a Magyar Tudományos Akadémia rendkívüli ülését, hogy magyarázatot találjanak arra, amelyre nem létezhet magyarázat. A vizsgálat tárgya a pár perccel korábban befejeződött Milan-Juventus rangadó, amely az elnök szerint - a tudomány jelenlegi állása alapján - gyakorlatilag értelmezhetetlen (MTI).
A hír nyilván fiktív, de akár meg is jelenhetett volna. Mert magyarázatot találni a tegnapira valóban tudományos felkészültséget igényel. Hogy a bánatban lehet az, hogy a BL-címvédőt 5 nappal korábban levadászó, feldaraboló, majd üvöltve elfogyasztó csapat nagyjából olyan produkcióval áll elő a jelenleg a 10. helyért harcoló Milan ellen, mintha az utcáról, találomra kiválasztott emberek vették volna fel a Juventus mezét? Hogy lehet az, hogy a kirobbanó erőben focizó Vidal néhány nap leforgása alatt egy 21,5 cm-es körömpasszra sem képes? És ezekből a kérdésekből jöhetne még ide vagy 320. Egyikre sem találnánk választ.
Már a meccs eleje sejtette, hogy ebből nem lesz Milan-alázás: a Juventus átengedte a területet, ami alapjába véve nem probléma, hiszen akár az is lehetett a taktika, hogy kicsit lefárasszák az ellenfelet. De hamar kiderült, hogy ez nem taktika, hanem valami más, viszont semmiképpen sem jó. A párharcokat úgy vesztették el a középpályások, hogy öröm volt nézni. De Sciglio (bár fáj dícsérni az ellenfelet, meg kell jegyezni, hogy ebben a srácban nagyon nagy lehetőségek vannak, ráadásul - korosztályának többi tagjától eltérően - nem úgy néz ki, mint egy ócska kis buzi) számára könnyed, átmozgató feladat volt Asamoah kikapcsolása, míg a másik oldalon bóklászó Isla akkor sem tudta volna beadni a labdát, ha egyedül van a pályán és nem zavarják a Milan-játékosok. Nem véletlenül ezt a két embert emeljük ki: a szélsőjáték nem létezett, így az a helyzet állt elő, hogy amikor a Milan 16-osának környékére került a Juve (amelynek feltétele volt, hogy Vidal ne passzoljon ellenfélhez már a félpályánál), akkor csak középen gyömöszölték a labdát Pirlóék, így a Sergio Goycochea-hasonmásverseny dobogósa vidáman nintendózhatott a kapuban, sőt, valószínűleg hazament megnézni, hogy égve hagyta-e a villanyt a lakásban.
Ami a 30. percben történt, az Isla teljesítményének tökéletes esszenciája: ennél idiótább mozdulatsort talán csak akkor mutathatott volna be, ha elkezd hülyén járni a 16-oson belül. Ha szeretnénk bevezetni az esztétikai lest, akkor vezessük be a sima esztétikai faultot is, amely a rosszul kinéző mozdulatok szabályellenességét mondaná ki. És akkor megértenénk, hogy miért fújták be tegnap azt a büntetőt a Juventus ellen - mert hogy kéz nem volt az biztos, hónaljjal pedig még hozzá lehet érni a labdához. Rizzoli valószínűleg úgy volt vele, hogy “Iszonyatosan szarul fociztok, én ezt most befújom, mert vereséget érdemeltek.” Nem akarunk az eseten rugózni, de kapcsolódunk Alessio gondolatmenetéhez: ha a Juve javára ítélnek ilyet egy rangadón, akkor ma reggelre már az ENSZ BT is összeült volna, Obama pedig jegyzékben tiltakozna a “demokratikus világot ért nyílt támadás" ellen.
Szintén a megmagyarázhatatlan kérdések halmazába kerül az elvégzett tizenegyes, ugyanis ritkán látni ilyet: egy potyagól, büntetőből. Buffon már megfogta a labdát (Robinho tudásának megfelelően rúgta azt - tehát borzalmasan gyengén), amikor az kicsúszott a kezei közül. Ez egy könnyen védhető lövés volt, amelyet Giginek hárítania kellett volna. Szerintem ez öngól, szívem szerint nem is adnám oda Robinhónak, hiszen tudása alapján nem érdemli meg, hogy focista lehessen. A tegnapi alapján persze Isla sem, akinek lecserélése után azonnal be kellett volna vonni a játékengedélyét.
Életerős, jól helyezett, védhetetlen lövés
A második félidő annyiban jobban sikerült, hogy Isla nem volt a pályán, de a pozitívumok felsorolását ezzel be is lehet fejezni (Padoin sem használt, de legalább nem is ártott). Talán még annyi, hogy az első félidőben mélyaltatásban lévő Vucsinics mintha felébredt volna, mindkét Juve-helyzet (egy távolabbi és egy kifejezetten ziccerben elkövetett közelebbi lövés) az ő nevéhez fűződik. Az első félidei erőtlenség és lanyhaság hullámai azonban a második félidőben sem csitultak, amelyre a legjobb példa, hogy pár perccel a vége előtt Constant több kilométeren keresztül vezethette a labdát, miközben a komplett Juventus - vezetőstül, szertárostul, szurkolóstul - még arra sem volt képes, hogy finoman összekoccintsa a bokáját. Szégyen.
Ahogy Quagliarella viselkedése is. A lecserélése közben jól észlelhető gesztikulálás egy olyan teljesítményt követően, amely után egy igazságosabb világban fizetésmegvonás járna, mindezt megtetőzve a kabátba belemondott, Alessiónak címzett kritikájával. Mert ez volt az az eseménysor, amely leginkább mutatta, hogy a csapat nem sokáig bírja már Conte nélkül. A jó hír, hogy hamarosan visszatér. A rossz, hogy pont a legnehezebb periódus végére, amikor lehet, hogy a BL-szerepléssel már nem is kell foglalkozni - mert ne legyen kétséges: a tegnapi Juventusra Donyeckben biztos vereség vár.
