Furcsa dolog, hogy Lazio-meccsbeharangnak tűnő olvasmány van a blogon, de oka van.
Furcsa dolog, hogy Lazio-meccsbeharangnak tűnő olvasmány van a blogon, de oka van. 
A Serie A kritikája, hogy ilyen kevesen nézik. Még a rangadókat is, mert egy Juve-Lazio azért rangadó, akármelyik rablóvezér irányítja is az öblítőkékeket éppen. A nézőszámra abból lehet következtetni, hogy a mainstream magyar sportmédia egy emberként masírozott el a tény mellett, hogy Quagliarella kibaszottul ugyanezt megcsinálta a Lazio ellen. Mármint ezt.
Ne tévedjünk, ez tudatos mozdulat. „Begyakorolt figura” - dörmögi a bajsza alatt az ózdi Charles Bronson. De most csak részben az az oka ennek a posztnak, hogy bárgyú vigyorral a képünkön 1358-szor megnézzük azt a pillanatot, amikor a Juventus 2008 óta először megver a BL-ben egy nagycsapatot. Nagyon megver.
Ide kívánkozik, hogy Abramovics egy buta komcsi, akinek fogalma nincs a tiszteletről, azon kívül üzletileg is tökhülye, ha nem feltárazott Kalasnyikovok körében zajlik a tárgyalás. Di Matteo egy figura, és Tanult Kollégám megerősítette, egyáltalán nem járt rossz úton az átépítések évének kezdetén a Chelsea-vel. Kiváló londongrádi pajtásaink két napja ontják pixelbe mély fájdalmukat.
A lényeg nem ez, hanem a Lazio dicsérete. A héten két csapat jött hozzánk egy pontért. A Lazio elvitte, a Chelsea meg nem. Talán azért, mert a fent idézett Quagliarella-lövéspár közül cseh beszopta az övét, Marchetti meg bemutatta az év védését (0:30-tól). Divat volt a magyar juventinók körében a Laziót kutyázni, amiért gyakorlatilag tökéletesen végigbekkelte a meccset, de mi már akkor is azon a véleményen voltunk, hogy megemeltük a kalapunkat. És ahogy mi megemeljük a kalapunkat a Lazio előtt, úgy kell a Chelsea-nek földig hajolnia a Juventus előtt, mert ha a keddi meccs továbbjutással párosul, akkor az elmúlt évtized egyik legnagyobb BL-győzelmévé fog nemesülni a címvédő felkockázásának emléke.
Mert itt aztán minden volt. Buffon egyet kellett, hogy védjen, de azt nagyon kellett. Megcsinálta. Chiellini tanár úr gyorstalpaló kurzust tartott, Vidal közel tökéletes meccset játszott, gólt lőtt szívünk csücske, Q. Középen haraptunk, széleken futottunk, a közönség őrületesen fasza volt, Conténak pedig akkora tökei vannak, hogy csak a magyar szövkap tudna hozzá illő méretű falloszt rajzolni fölé. Megmondta a középpályásoknak, hogy Pirlóra ráragad a moncsicsiarcú brazil, úgyhogy nekik az lesz a feladatuk, hogy kurvára rárohanjanak a Chelsea védelmére. Tudta, hogy meg fogják kontrázni néhányszor, de bízott benne, hogy a portyára induló barbár horda elszántságával küzdő középpálya hangulata átragad a védőkre is. Meleg pillanatokig jutott a Chelsea, volt, hogy a lábujjamat a parkettába mélyesztve fújtam ki a levegőt, de gólt nem lőtt.
Indokolt félelem
Ez a meccs Conte edzői filozófiájának az Európai Unió által elismert doktorija védése volt. A címe: Tisztelj mindenkit, de ne félj senkitől, és csak a dánokról szóló fejezet miatt négyes alá. Az osztályzat tovább romolhat, ha a BL főtahói elvernek otthon, amire most mondjuk nem látok nagy esélyt, de megtörténhet. Viszont ez a győzelem most olyan volt, hogy már egy kiesés után is tökéletesnek tűnjön.
Van egy olyan jó hírünk is, hogy ha az Inter-meccs óta látott Juventus lép pályára vasárnap Milánóban, akkor csúnya vérengzést rendezünk. Alig várjuk.
