Bosszantó, persze hogy az. Az ilyen meccseket tavaly rutinszerűen adtuk ikszre, idén viszont úgy tűnt, ezeket is meg tudja nyerni a Juventus. Megtudtuk, hogy ez sem mindig van így, és azt is, hogy Pirlo nem a hosszú passzai miatt hiányzik, amikor nincs a pályán, hanem a jelenléte (= presence) miatt, ami egy kicsit mást jelent.

Előre szólunk, ebben a posztban nem vagyunk hajlandóak kétségbe esni, hiszen a Juventus egy rövid periódust leszámítva nem játszott rosszul, győzelmet érdemelt volna, csak annyi történt, hogy nem tudtuk bevinni a döntő döfést.

Bosszantó, persze hogy az. Az ilyen meccseket tavaly rutinszerűen adtuk ikszre, idén viszont úgy tűnt, ezeket is meg tudja nyerni a Juventus. Megtudtuk, hogy ez sem mindig van így, és azt is, hogy Pirlo nem a hosszú passzai miatt hiányzik, amikor nincs a pályán, hanem a jelenléte (= presence) miatt, ami egy kicsit mást jelent.

Előre szólunk, ebben a posztban nem vagyunk hajlandóak kétségbe esni, hiszen a Juventus egy rövid periódust leszámítva nem játszott rosszul, győzelmet érdemelt volna, csak annyi történt, hogy nem tudtuk bevinni a döntő döfést.

Tény, hogy Pogba (még) nem alkalmas Pirlo pótlására, és szerintünk nem is lesz, mert a fufus franciának nem a regista a legalkalmasabb poszt. Ezt már többször elmondtuk, és a szakmai stáb is egyetért velünk, mert az 55. perctől kezdve Vidal húzódott be középre (Pirlo helyére), és Pogba foglalta el azt a pozíciót, amiben a leghasznosabb – bár tegnap ez a poszt a kispadon bal szélén lett volna, de ez mindegy. Az ifjú szerecsen egyébként mindössze 78 százalékkal passzolt, ami kifejezetten gyenge, kilenc hosszú labdájából csak négy volt pontos, ezzel a játék képét illetően el is mondtunk mindent.

Viszont ugyanez a mutató Vidal (a Juve legjobbja) és Marchisio lőlapján egyaránt 4/4 volt, Chiellini és Barzagli is közel tökéletesen osztotta a 15 méternél hosszabb passzokat, Pogba mellett csak Bonucci lógott ki, bár próbálkozott becsülettel (19/11). A nagyobb gond inkább egy másik rubrikában keresendő: a kulcspasszokéban. Giovinco és Vidal 4-et, Asamoah és Isla 2-2 kulcspasszt osztottak ki, Pogba pedig nullát. Ennyi.

Ez a kép adja vissza legjobban a meccsen történteket

Valahogy úgy érezzük, Pirlo nem a játék képéből hiányzott, hiszen 60 százalékban megvolt a labda, a meccs jelentős részében nyomasztó volt a Juventus fölénye, 21-szer lőttünk kapura (igaz, ebből csak ötször találtuk el), miközben a Lazio öt vérszegény kísérletéből egyszer sem kellet védenie Buffonnak. A bevezetőben említett „jelenlét” a pályán az, ami hiányzott Pogbából – és vélhetően meglett volna Pirlóban. Amikor feltűnik az ellenfél térfelének közepén, és ezzel azonnal magára ránt két embert. Ahogy mindenki gondolkodás nélkül őt keresi a passzokkal akár a saját térfelén is. És ahogy nem is kell jól játszania ahhoz, hogy egyetlen megoldásával eldöntsön egy olyan meccset, amit nélküle döntetlenre ad a Juve.

Fontos megjegyeznünk, hogy egy egészen kiválóan védekező Lazio vitt el pontot Torinóból. Azért nem vagyunk túlságosan idegesek, mert vannak olyan napok, hogy hiába tesz meg mindent a csapat, fennakad egy kulturáltan védekező, roppant szervezett védelmen, ami mögött egy ihletett formában repkedő kapus van. Marchetti többek között a szezon legnagyobb védését is bemutatta a Juve ellen, ezzel megfosztotta Puzsér Robit attól, hogy a közepesnél egy hajszállal gyengébb meccsén újra világklasszis magasságokba emelje Quagliarellát. Vádolhatjuk a Laziót gyávasággal, de botorság lenne egy olasz csapatot elővenni azért, mert a biztos védekezést helyezi előtérbe egy olyan meccsen, ahol ha nem ezt teszi, borítékolhatóan vörösre pacsizzák a seggét. A rómaiak azt tették, amit tenniük kellett, és jól csinálták. A Juventusnak meg nem volt szerencséje Bonucci kapufájánál, néhány Marchetti-bravúrnál, és hát lássuk be, nem is jogos elvárás a csatárainktól, hogy pont egy ilyen meccsen kezdjék el belődözni a helyzeteiket.

Felfoghatatlan, hogy ért oda erre

Akiket viszont elő kell vennünk, az a két wingback, de mondhatjuk úgy is, hogy a szélsők. Isla még úgy-ahogy elment, de Asamoah botrányosan gyenge volt (10 beadásából 1 volt pontos), és nagy baj, hogy míg a jobb oldalon túlkínálat van cserékből, a balon csak a hervatag Ashton Kutcher jöhet szóba megváltóként. Márpedig onnan meg lehetett volna nyerni a meccset, hiszen a Juventus összesen 49-szer (!) próbálkozott beadásokkal, ha ezeknek csak szűk fele pontos, nem létezik, hogy ne tudtuk volna begyötörni a győztes gólt.

Ide tartozik, hogy a 70. percben a Juventus átállt a hosszú ideje hiányolt 4-3-3-ra, és óriási igazolást nyert volna a korábban hangoztatott tézisünk, ha – mondjuk Matri – bebólintja a győztes gólt. Aztán a végén még messzebbre behatoltunk a tavalyi szezonba, és az utolsó öt-nyolc percet már 4-2-4-ben játszottuk le, de ekkor már érezni lehetett, hogy ebből csak úgy lesz gól, mint a Napoli ellen: a semmiből. Aztán úgy sem lett.

Még egyszer hangsúlyoznánk, semmi értelme duzzogni, vagy a Laziót fikázni egy ilyen meccs után. Játékban rendben volt a Juventus, domináltunk, haraptunk, megvoltak a helyzetek is, csak nem volt szerencsénk. Nem baj, majd kedden lesz szerencsénk is, meg a helyzetek is bemennek.