Egészen a 94. percig minden úgy alakult, ahogy terveztük: a Juventus jó játékkal, szép gólokat szerezve, tavaszi önmagát idéző dominanciát megvalósítva üti-veri a Nordkskapyypöét, eközben az ukránok egyértelműen ikszes meccset játszva tartják a döntetlen Londongrádban. Eszményi állapot, hiszen így a Juventusnak csak annyi a dolga, hogy megrakja otthon a Szpartak Fulhamet, és az utolsó fordulóra elküldheti a primaverát, hogy a gyerkőcök segge fagyjon be Donyeckben.
Aztán belerobbant a szar a pofánkba, miután a Chelsea az utóbbi egy évben szokásává vált rutint bevetve a hajrában megnyerte a színtiszta ikszre álló meccsét, és felborította a jól kigondolt továbbjutási stratégiánkat. Damn it!
Egészen a 94. percig minden úgy alakult, ahogy terveztük: a Juventus jó játékkal, szép gólokat szerezve, tavaszi önmagát idéző dominanciát megvalósítva üti-veri a Nordkskapyypöét, eközben az ukránok egyértelműen ikszes meccset játszva tartják a döntetlen Londongrádban. Eszményi állapot, hiszen így a Juventusnak csak annyi a dolga, hogy megrakja otthon a Szpartak Fulhamet, és az utolsó fordulóra elküldheti a primaverát, hogy a gyerkőcök segge fagyjon be Donyeckben.
Aztán belerobbant a szar a pofánkba, miután a Chelsea az utóbbi egy évben szokásává vált rutint bevetve a hajrában megnyerte a színtiszta ikszre álló meccsét, és felborította a jól kigondolt továbbjutási stratégiánkat. Damn it!
Ahogy a beharangozóban említettük, a dánok elleni BL-visszavágó elsősorban azért volt fontos, mert a csapatnak reagálnia kellett az Izé elleni vereségre. Egy szenvedős, a mostanában szokásos játékkal kivívott győzelem rossz előjel lett volna, szerencsére szó sem volt ilyesmiről, a Juventust tavasz óta nem láttuk ilyen agresszíven letámadni, ilyen szépen áttelepülni az ellenfél térfelére, ilyen okosan kontrázni és ilyen szép győzelmet aratni. Kivált, hogy az utolsó európai győzelmünket még Delneri alatt arattuk – a Sturm Graz ellen, muhaha!
Jók voltunk, erőszakosak voltunk, kreatívak voltunk, és végre szép gólokat is szereztünk, mert azokkal is spórolunk mostanában. Nekem Giovincóé a kedvencem, mert az nem volt olyan könnyű mozdulat, mint amilyennek látszott, de ha felidézzük a Marchisio gólját megelőző támadást, az sem volt pitiáner. Magáról a meccsről nincs sok mondanivalónk, csak néhány tanulságos apróságot szeretnénk kiemelni – elsősorban játékosokkal kapcsolatban.
A minap már jeleztük, ez már több egyszerű hullámvölgynél Lichtsteiner esetében, ezért kifejezetten megnyugtató volt látni tegnap, ahogy Isla elég jól bejátssza a jobboldalt. Ez volt a legjobb meccse, mióta leigazoltuk, és már most látszik, hogy az ő beadásai sokkal hasznosabbak, mint akár Lichtié, akár Caceresé. Ez szép munka volt tegnap, egy gól viszont a lábában maradt. Nem úgy, mint Matrinak, akinek a lábában maradt három, meg a fejében egy. Szegény Matrinhót annyira szánalmas volt nézni tegnap, amennyire csak egy ilyen helyzet az lehet: minden társ vele akart gólt rúgatni, tömték labdákkal, jöttek a ziccerek, de egyikből sem lett gól. Ráadásul nem kapusbravúrokról beszélünk, hanem elbalfaszkodott helyzetekről, mint például amikor egy az egyben állt a kapussal, de lövésig sem jutott. Nagy kérdés, van-e annyi időnk, hogy kivárjuk, míg Matri újra elkezd futballistára emlékeztetni (szerintem nincs). A Vidal-Pirlo-Marchisio tengely elég közel volt a tökéleteshez, beállt Pogba is (Vidalt váltotta meglepően korán), kicsit fújhatott Chiellini is, Quagliarella pedig az első kétgólosunk lett a BL-ben (Vidal mellett - köszi, JuvePredal91), miután bejött az ismét jól teljesítő Giovinco helyére.
Tyli üzeni: haters gonna hate
Q-nak kötelező kezdenie Pescarában, hiszen a legutóbbi BL-gólját is egy bajnoki parádézás követte, hátha megismétlődik újra, és most már nem is szürkül vissza egy meccs után. Igen, tudjuk, hogy marhaság, de kénytelenek vagyunk ilyesmikben bízni. Még annyit, hogy ha nem lett volna meg, Q-nak Matri csúsztatta a gólpasszt. Ez is valami.
Konklúzió: faszák voltunk, jól játszottunk, jobban, mint idén kvázi bármikor (kivéve Roma, de az nem számít igazán). Hosszú nyeretlenségi sorozaton vagyunk túl Európában, de a győzelem értékét nagyban csökkenti a két héttel ezelőtti borzalom, aminek jó eséllyel a kiesésünket is köszönhetjük majd. Ez a dán csapat, bár szimpatikus és kulturált játékot játszik, valószínűleg a kiesés ellen harcolna a Serie A-ban, a Juventus pedig rosszul osztotta be a játékát a velük játszott két meccsre: két közepes meccsel hat pontot szereztünk volna, erre egy rohadt jóval egyszer agyonvertük őket, de egy atomszarral semmissé is tettük az előbbit. Nem is tudjuk, jó hír, vagy rossz (nem a lófaszt), de az EL már biztosan megvan.
Kölcsön kellett volna adni a Sahtarnak tegnap
Abból a szempontból nem változott a helyzet, hogy a Rotor Londongrádot továbbra is kötelező legyőznünk hazai pályán. Ebben az esetben ugyanis két ponttal megelőznénk őket, és az utolsó körben elegendő lenne a továbbjutáshoz egy aprócska döntetlen Donyeckben – ami egyébként pontosan megfelelne az ukránoknak is, hiszen azzal csoportelsők maradnának, ha két hét múlva nyernek Dániában (és nyernek). Tény, hogy a másik szovjet csapatot sem lesz könnyebb legyőznünk, mint az egyiket. Azt ugye nem is sikerült, sőt, ha őszinték akarunk lenni, még az iksznek is örülhettünk, úgyhogy azt már tudjuk, milyen játék lesz kevés a Csjelszkij legyőzéséhez.
És ha még nem mondtuk volna, a címvédő elleni meccsünket a Lazio és a Milan foglalja majd szendvicsbe.
