Kértük a pofont, megjött. Hogy igazán fájjon, pont azoktól kaptuk, akitől a legkevésbé szerettük volna, de nem is ez az igazán rossz hír. Hanem az, hogy egy taktikusabban, nagyobb akarattal, jobban játszó Izé verte meg a játékvezető által is erősen támogatott Juventust.
Most lenne itt az ideje, hogy félreverjük a harangokat, a várba gyűjtsük a takarmányt, és kihirdessük a szükségállapotot, de eszünk ágában sincs pánikolni, hiszen a nemzetközi Juventus-kommuna egyik véleményformáló médiumaként nem célunk hangulatot kelteni. Mondanivalónk viszont bőven akad, és természetesen nem is tartjuk magunkban. Monstre poszt következik sok mindenről.
Kértük a pofont, megjött. Hogy igazán fájjon, pont azoktól kaptuk, akitől a legkevésbé szerettük volna, de nem is ez az igazán rossz hír. Hanem az, hogy egy taktikusabban, nagyobb akarattal, jobban játszó Izé verte meg a játékvezető által is erősen támogatott Juventust.
Most lenne itt az ideje, hogy félreverjük a harangokat, a várba gyűjtsük a takarmányt, és kihirdessük a szükségállapotot, de eszünk ágában sincs pánikolni, hiszen a nemzetközi Juventus-kommuna egyik véleményformáló médiumaként nem célunk hangulatot kelteni. Mondanivalónk viszont bőven akad, és természetesen nem is tartjuk magunkban. Monstre poszt következik sok mindenről.
Az Izé és a „szimpatikus” szó csak olyan mondatokban szerepelnek egyszerre, mint „A szimpatikus államügyész megszüntette az Internazionale FC-t”, de ha őszinték akarunk lenni, és elvonatkoztatunk attól, mit gondolunk erről a futballklubnak maszkírozott bűnszervezetről, az Izé óriási győzelmet aratott szombat este. Túltették magukat a lesgólon, az elmaradt kiállításon, és leszegett fejjel harcoltak a győzelemért, ami – ahogy azt Buffon másnap meg is jegyezte – erősen felidézte Conte Juventusának tavalyi szezonját. Az Izé nemcsak a pályán, de a játék minden elemében felülmúlta a Juventust: mentálisan, taktikailag és morálisan is vereséget szenvedtünk.
Fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak kikaptunk, de meg is vertek. Előbbi előfordulhatott volna tavaly néhányszor, akár Nápolyban, akár Milánóban kikaphattunk volna, de nem verték meg a Juventust. Szombaton az Izé megverte.
Kezdeményeztük az illetékeseknél, hogy az emocionális intelligencia mértékegysége a jövőben legyen „1_Tyler”, és a döntéshozók, miután elolvasták ezt a posztot, helyt adtak a kérésünknek. A csongrádi felsőoktatás legszexisebb figurája már hetek óta keményen kritizálta a csapatot a listán, míg végül összegyűlt benne a poszthoz kellő muníció, és ha valakinek anno volt is kételye, hogy igaza van, mostanra biztosan egyetért vele. Darti általában más oldalról közelíti meg a problémát, szerinte Conte hiánya a legfőbb ok, valamint az, hogy Alessio szarabb arc Carreránál. Ki tudja, talán van ebben valami.
S4tchy és Dincsi a legjobb megoldást választva elutaztak előbbi karibi haciendájára, hogy túltegyék magukat a borzalmas emléken. Most rajtunk a sor, hogy megpróbáljuk kitalálni, mit rontottunk el annyira, hogy az egyébként csodálatos sorozat ilyen borzalmas véget ért.
Ami nekem a legjobban hiányzik a tavalyi Juventusból, az nem Conte, nem is Alex, és még csak nem is a grinta, vagy a spirito (mert utóbbi kettő valójában megvan idén is). Szerintem a legnagyobb gondunk a tavalyi taktikai sokszínűség eltűnése.
Valójában ez már tavasszal eltűnt, hiszen a Nagy Menetelés idején Conte már jelentősen nem variált a 3-5-2-vel, csak kényszerűségből. Ősszel viszont ment a vetésforgó: kezdtük a 4-2-4-gyel, aztán jött a 4-3-3 – ami néha igencsak 4-5-1-re hajazott – így kötöttünk ki végül a tavasz óta defaultnak számító rendszernél. Ugyan ebben sincs teljes egyetértés, de szerintem valóban a 3-5-2 a legjobb felállás a Juventus számára majdnem mindig. A gond csak az, hogy amikor nem az a legjobb, akkor is azt erőltetjük, mintha nem láttuk volna, hogy milyen hatékony tud lenni, amikor egy csapat meccs közben formációt vált. Mi viszont egy ideje nem élünk ezzel a fegyverrel, hacsak nem számoljuk ide például a Bologna elleni _must win_szituációban felküldött 3-3-4-es felállást. De ne számoljuk ide, mert marhaság lenne. A 3-5-2 azért jó nekünk, mert a Juve dominanciája a középpályából eredeztethető. Áthatolni sem könnyű rajta, de közben minden tagja kiválóan passzol, és szerelni is tud: ilyen egy modern fedezetsor. Illetve ilyen volt, mert most már másmilyen.
Most már olyan, hogy Lichtsteiner egyenletesen szar formát mutat cirka március óta, amikor az utolsó pontos beadását ívelte a kapu elé. Asamoah is hullámzik, bár erősebb átlagot hoz, mint a másik wingback, ellenben Zanetti úgy levette a pályáról, mintha nem lenne köztük 15 éve difi. A pálya közepe fáradt, Marchisio az Izé elleni meccsig nem volt rossz (ott viszont nagyon), Pirlo és Vidal viszont csak a tavalyi átlaguk 40-50 (esetenként 60-70) százalékát tudják hozni. Hiába mélyült a keret, nem tudtuk beosztani a kulcsemberek erejét, és most futhatunk neki úgy a kőkemény novembernek, hogy mindenki a seggén veszi a levegőt. Fasza!
A taktikai felállásunkhoz kapcsolódik a csatárgondjaink egy része is. Van ugyebár öt csatárunk. Közülük kettőnek egyáltalán nem, másik kettőnek csak részben fekszik a 3-5-2. Nevesítsük őket, kezdjük azzal, aki rendben van: Vucsinics posztja pontosan ez lenne, ő egy ilyen kétcsatáros rendszer secunda puntája – más kérdés, hogy az Izé elleni teljesítménye után legszívesebben pofán basztam volna egy döglött vidrával. Ugyanakkor Giovinco erényei sokkal inkább érvényesülnek egy háromcsatáros játékban, ő ugyanis leginkább arra alkalmas, hogy balról indulva középre húz, és cselez, lő, passzol. Quagliarellának feküdne a rendszer, neki inkább az a baja, hogy nincs területe, ő inkább kontracsapatokban érzi (érezte?) jól magát. Nem véletlen, hogy Delneri 4-4-2-jében, és az udinei kontrakirályoknál találta meg leginkább a helyét. Matri kiváló időszaka egybeesett a tavalyi Juve 4-3-3-as periódusával, de a kétcsatáros rendszerben túl sokat kellene részt vennie az összjátékban, ami nem kifejezetten az ő asztala. Bendtner pedig fogalmunk nincs, milyen felállásban hasznos, de nem is szeretnénk megvárni, míg kiderül.
Ha Darti azt mondja nekem, ugorjak a kútba, csak annyit kérdezek vissza, milyen műugró-elemeket szeretne látni tőlem zuhanás közben. Ezek után természetes lenne, hogy elhiszem neki: a legnagyobb bajunk valóban Conte hiánya, csakhogy szerintem a fenti dolgokban ugyanúgy saras Conte, mintha a padon ülne a meccseken is. Tegyük hozzá, hogy mind a Nordsjakööping, mint a Catania ellen rossz kezdő ment fel a pályára, az Izé ellen pedig mindegyik cserénk rossz volt, elkésett és céltalan – kivéve Lichtié, de az textbook csere volt.
Abban viszont valószínűleg igaza van, hogy Conte érezte volna az Izé ellen a szünetben, kit kell nyakszirten térdelnie ahhoz, hogy észbe kapjon a csapat. Ha ő kukorékol a vonal mellett, talán kiszúrja, hogy a 60. perctől kezdve Vidal csak lézeng a pályán, ami bántóan nagy rést ütött az egyébként is halovány Barzagli és a védekezésben amúgy sem erős Caceres között – lásd második és harmadik gól. És ami a legfontosabb, talán Contével a kispadon nem fordult volna elő, hogy a Juventus megzavarodik, fejben szétesik, és nemcsak kicsúszik a Serie A legnagyobb rangadójának irányítása a keze közül, de már meg sem találja a fonalat a meccs végéig.
A szerda-szombat még egy hétig megy, igaz, két könnyebb ellenfél következik (szerdán Norkappyyijön, szombaton Pescara idegenben), aztán egy teljes hétig lehet pihenni, ami nem is jöhetne jobbkor, hiszen utána 18 napon belül Lazio, Chelsea, Milan, Torino, Sahtar, ami nem kell mondanunk, milyen jelentőséggel bíró sorozatnak ígérkezik. Sem a dánok, sem a Pescara ellen nem akarjuk a csapatban látni Pirlót és Vidalt, pihenjen mindenki, akinek szüksége van rá, viszont nyerjünk meg minden meccset, mert most arra van a legnagyobb szükség, hogy a hit ne inogjon meg egy pillanatra sem.
Méltó, sőt, talán nem korai kijelenteni, egyenrangú vetélytársunk lett a bajnoki címért folyó versenyben. Viszont ne felejtsük el, ehhez Stramának és az Izének pont annyi köze van, mint a ténynek, hogy a Juventus is messze elmarad tavaszi önmagától.
Szolgálati közlemény: Van közben egy 10 kérdésből álló kérdés-felelet posztunk is a rendszerben, de Dino a vereség miatt az evés és az ivás mellett az internetet is bojkottálja, úgyhogy arra még várnotok kell, mert nélküle nem tesszük ki.
