A Juventus továbbra is veretlen, ráadásul több pontot gyűjtöttünk, mint tavaly a bajnokság ugyanezen szakaszában. Azaz látszólag semmi ok az elégedetlenségre. Szerintem azonban a látszat kissé csal - nem az igazi a csapat, és több aggasztó jel is beárnyékolja az idei őszt, és persze a szurkoló is mindig elégedetlen. Ugyan nem értünk hozzá, de az őszi Juventusról agyalunk egy kicsit a továbbiakban!

A Juventus továbbra is veretlen, ráadásul több pontot gyűjtöttünk, mint tavaly a bajnokság ugyanezen szakaszában. Azaz látszólag semmi ok az elégedetlenségre. Szerintem azonban a látszat kissé csal - nem az igazi a csapat, és több aggasztó jel is beárnyékolja az idei őszt, és persze a szurkoló is mindig elégedetlen. Ugyan nem értünk hozzá, de az őszi Juventusról agyalunk egy kicsit a továbbiakban!

A jó eredményeken belül némiképp csalódás a BL szereplés, hiszen Olaszországban sokan úgy gondolták, hogy a Juve akár a döntőig is eljuthat - amire persze még most is van esély, de a csapat háromból két meccsen is csalódást okozott. A Sahtar elleni meccs akár még bele is férhet, hiszen a brazilok a csoport meglepetéscsapata, akik simán verték a Chelsea-t is. De a dániai iksz szerintem már nem nagyon magyarázható. A Juve egy igen lelkes, ám rendkívül gyenge csapat ellen mentett pontot, amit legfeljebb árnyal az a tény, hogy a helyzetek alapján a 4-5 gólos győzelem sem lett volna túlzó. (Csak Giovinco rúghatott volna vagy 4 gólt.)

A bajnokságban a veretlenség továbbra is megvan, sőt egyetlen döntetlen csúszott be eddig. De láthattuk, hogy Firenzében milyen rosszak voltunk, míg a hét végén Cataniában a játékvezető is kellett a győzelemhez. Azaz a szerencse is szerepet játszik a jó szereplésben. Persze mondhatjuk, hogy ez is a játék része, meg hogy volt olyan, amikor mi voltunk a balszerencsések. De azért megnyugtatóbb lenne azt látni, hogy nem adunk egy félidőnyi előnyt az ellenfélnek, mint ahogy azt mondjuk Genovában tettük.

Játékosállomány alapján a Juventus kiemelkedik az olasz mezőnyből, mindössze egy hiányposzt van a csapatban: a középcsatáré. Q, Matri ugyan fel-fel villannak, és az is lehet, hogy csupán a szerencse vagy a bizalom hiányzik nekik, hogy elkezdjék szórni a gólokat. A baj csak az, hogy amikor nem megy nekik, akkor annyira reménytelenek, hogy azt még Benito szókincsével sem lehet szavakba önteni. Quagliarella például a Fiorentina vagy a Napoli ellen rosszabb volt, mint a mélyponton lévő Amauri. Matri pedig néha egészen Pazzinis tud lenni. Egy jó középcsatárral a Juve gólokkal nyer Dániában, és Cataniában is meglehetett volna a második/harmadik gól, amikor a hazaiak fellazultak, és rengeteg terünk volt a támadásokra.

Tavaly a Contéról szóló dicshimnuszunkban kiemeltük, hogy a Juventus többféle taktikát is jól játszik, és akár meccs közben is sikeresen vált felállást - ami nagyban hozzájárult a sikerekhez. Idénre az nagyrészt eltűnt. A Juve minden eddigi meccsen a 3-5-2-es felállásban játszott, és talán csak a múlt heti, dániai meccsen változott meccs közben a taktika, amikor Lucio lecserélése után átálltunk a 4 védős rendszerre. Pedig nem egyszer érezhettük úgy, hogy mondjuk érdemes lenne három támadóval felállni, vagy hogy felesleges a három középhátvéd hátul. Persze ennek a taktikai rugalmatlanságnak vannak emberi erőforrásból adódó korlátai: Pepe sérülésével, Isla lassú játékba lendülésével nincs igazán megfelelő ember a 4-3-3-hoz a jobbszélső posztjára. És persze nyilván az is számít, hogy Conte nincs az oldalvonal mellett, hogy megkergült oroszlán módjára üvöltözzön mindenkivel.

A tavalyi Juve egyik fontos jellegzetessége a labdabirtoklás volt: szinte csak a Barcelona dominált jobban ebben a mutatóban. Mostanra - talán a többes terhelés miatt fáradtság, talán tudatos taktikai változtatás miatt - ez megváltozott. Nem csak a Sahtar, de a Nordsjaelland ellen sem sikerült dominálnia a Juvének, de a bajnokságban is kiegyenlítettebb a labdabirtoklás, mint tavaly. Ehhez vélhetően nem kis mértékben hozzájárul, hogy mint azt Benito sasszemmel és éles elmével kiemelte, nem volt még olyan meccsünk idén, amikor mind a két szélen jók, veszélyesek lettünk volna. További változás tavalyhoz képest a védelem bizonytalankodása. Már a Szuperkupán olyat láttunk, amit tavaly nem nagyon: a magasra tolódó védelem rossz helyezkedése miatt simán megkontráztak minket. Az előző szezonban alig volt olyan, hogy lendületből hozhatta fel a labdát az ellenfél - ehhez képest most már gyakorlatilag minden meccsen előfordul ilyen. Ez egyébként egy tudatos taktikai változtatás eredményének tűnik: a Juventus határozottan feljebb tolta a játékot, de mivel idén még alig volt olyan, hogy Pirlo, Marchisio és Vidal is jól játsszon, jóval kevésbé vagyunk labdabiztosak, ráadásul sokszor nem is sikerül megállítani az ellenfél támadásait.

Most inkább aludna egy kicsit

Több kulcsjátékos formája erősen ingadozó, például Barzagli és Chiellini távolról sem az a betonbiztos védő, mint akit tavasszal láthattunk. Vucsinics nem egyszer elővette azt az énjét, ami miatt sokan kételkedtünk benne a leigazolásakor: ha nincs kedve játszani, akkor éppen hogy nem szarik a pályára. Mivel pedig támadásban erősen Vucsinics-függő a csapat, ez nem kis baj. De a legaggasztóbb Vidal formahanyatlása: a Napoli vagy a Nordsjaelland ellen gyakorlatilag emberhátrányt jelentett - ezért volt érhetetlen, hogy miért maradhatott mindkét esetben a meccs hajrájáig a pályán. Miközben tavaly ő volt a legsikeresebb labdaszerzőnk a középpályán, aki ráadásul előre is veszélyes, idén néha nagyon vak volt. Az említett két meccsen olyan volt, mint aki éppen most ébredt fel, és azt sem tudja, hol van. Ebből pedig az lett, hogy Pirlót kevésbé tudta tehermentesíteni, a dánok ellen pedig - mivel Isla sem csillogott - a jobb oldalunk sebezhetővé vált. Persze teljesen érthető, ha több játékos is formahanyatlással küzd: a fél csapat végigjátszotta az Eb-t, emellett a bajnokság mellett a BL-ben is helyt kell állni, miközben a világbajnoki selejtezőkön is rendre tíznél több Juve játékos szerepel a különböző válogatottakban. Ezért lenne lényeges, hogy egy-egy játékos pihenjen, főleg, ha van megfelelő helyettese. Nekem úgy tűnik, hogy De Ceglie, Caceres, Pogba vagy Marrone bármikor bevethetőek, és a hét végi teljesítménye alapján Bendtner simán hozza Quagliarella vagy Matri szintjét.

Persze tragédiáról szó sincs, nehogy valaki félreértse a fentebb leírtakat. Amíg az eredmények jönnek, nincs igazán okunk a panaszra. Még akár pozitívan is felfoghatjuk az egészet: a megnövekedett terhelés mellett akár sokkal rosszabb is lehetne az összkép. És persze az a közhely is igaz, hogy csak a nagy csapatok tudnak rossz játékkal is rendszeresen nyerni. Az is lehet, hogy a formaidőzítés miatt teljesít egy-két játékos gyengébben, és tavaszra lendülünk igazán játékba. És persze nem elhanyagolható, hogy a csapat valójában az edzője nélkül őrzi a veretlenségét - de azért Conte nagyon hiányzik a partvonal mellől. Még több mint egy hónapot nélküle kell, hogy lejátsszon a csapat - közte a 3 hátralévő BL meccset, a két milánói klub elleni presztízsmeccseket, a Lazio elleni rangadót vagy a torinói derbit. Fájó lenne pont ezeken a bajnokikon elveszteni a veretlenséget. Sajnos attól tartok, hogy igazam lesz Conte hiányával kapcsolatban: a bajnokságban elleszünk, de a BL szereplés rámegy arra, hogy csak titkos alagutakon keresztül tud a meccseken a játékosaival beszélni üvölteni.

Összegezve az egészet, én alapvetően két kulcsát látom a továbbfejlődésnek: Conte visszatérését és egy valódi predátor leigazolását a csatársorba. Hogy ez utóbbi ki lehet, nem tudom, de egyetértek azokkal, akik azt vallják, hogy alaposan ki kell nyitni a pénztárcát, mert a Dzeko, Cavani, Jovetics, Falcao, Agüero stb. szintű csatárokat nem lehet egy marék szotyiért megszerezni.

Vucsiniccsal párban széttépnék az ellenfelek védelmét!