Nincs sok minden, amit hozzá lehet tenni Tyli szokás szerint briliánsan megfogalmazott, tökéletes meglátásokkal gazdagon ékesített, ridegen tényszerű posztjához, de találtunk néhány érdekességet, amit szeretnénk megosztani veletek.
Nem mentegetjük a Juventust, mert egyrészt nincs rá szüksége, másrészt Dino (már Tyli által is citált) megjegyzésével összefoglalta, mi a helyzet: a Sahtar a legerősebb csapat, amely betette a lábait a Juventus Arénába. Gyorsan összeszedtünk néhány dolgot, amik talán érdekesek lehetnek, és segítenek a csapatunk esélyeinek betájolásában.
Nincs sok minden, amit hozzá lehet tenni Tyli szokás szerint briliánsan megfogalmazott, tökéletes meglátásokkal gazdagon ékesített, ridegen tényszerű posztjához, de találtunk néhány érdekességet, amit szeretnénk megosztani veletek.
Nem mentegetjük a Juventust, mert egyrészt nincs rá szüksége, másrészt Dino (már Tyli által is citált) megjegyzésével összefoglalta, mi a helyzet: a Sahtar a legerősebb csapat, amely betette a lábait a Juventus Arénába. Gyorsan összeszedtünk néhány dolgot, amik talán érdekesek lehetnek, és segítenek a csapatunk esélyeinek betájolásában.
Ez a Sahtar nemcsak jó játékosokból áll, de remekül felkészített csapat, ami – legalábbis a számok alapján – több dolgot is nagyszerűen csinál. Mikor a meccs előtt kicsit utánuk néztem, azt láttam, hogy a Norcsöppingsen ellen, hazai pályán 39 százalékban (!) birtokolták csak a labdát, azaz a meccs szűk kétharmadában a dánoknál volt a labda. A Sahtar persze 2-0-ra nyert, és ha a két gólt megnézzük, láthatjuk, hogy mindkét góljukat pusztító sebességű kontrából lőtték, és az a Juve ellen is kiderült, hogy mesterei az ellentámadásoknak. Viszont ha felálltak volna Torinóban úgy, ahogy otthon, valószínűleg kipicsázza őket a Juve, és ezt (a románságát interista múlttal súlyosbító) Lucescu pontosan tudta.
A Sahtar a Juventus ellen azt is megmutatta, hogy képes dominálni, az ellenfél térfelén tartani a labdát, és hosszú percekig úgy eldugni azt, hogy az ellenfélnek már durván tele legyen a töke a zsuga üldözésével. A Juve ellen majdnem 60 százalékban a Sahtarnál volt a labda, pedig két olyan hosszabb időszak is volt, amikor egyértelműen visszahúzódtak a saját térfelükre (ez volt a Juve két jobb időszaka) pihenni egyet, de amikor kijöttek, mindig csokiztak a Juve védői.
Barza nem örült az ajándék moncsicsinek
Talán nem kell bizonygatnunk tovább, hogy egy nagyon jó csapat vitte el pontot Torinóból, és nem is ez számít, hanem az, hogy ez mit mond nekünk a mi csapatunkról. Az utóbbi meccsek között nehéz kapaszkodót találni, mert egy szemlátomást szar Juventus egy nagyon jó Fiorentinával játszott, aztán egy könyörtelenül magabiztos Juve agyonverte a saját edzője által is bőkezűen pofozott Romát. Most akkor milyen a Juventus? Szerintünk az a stabil átlag, ami tavaly azért néha hiányzott, idénre meglett, azaz javult a csapat. A keret mélyebb, talán a kezdő is erősödött, a felfogás pedig örvendetesen hasonlít a tavalyira.
De ez itt a Bajnokok Ligája a címvédővel és a váratlanul kurva jó Sahtarral, azaz kettős terhelés a javából. A cirka egy kezdővel végignyomott veretlen szezon után a Juve tengelye Eb-döntőbe vitte az olasz válogatottat, augusztus vége óta pedig már 9 meccsen van túl a csapat (+ két újabb válogatott szarság). A rotáció sikerét egyelőre muszáj hármas alára értékelnünk, nagy gond nem lett a kezdők pihentetéséből, de itt-ott úgy éreztük, akár lehetett volna. Szerencsére úgy néz ki, az olasz bajnokságban csak a Napolira kell kiemelten figyelni (két hét múlva!), Olaszországban a Juvének áll a zászló (…), és talán senkinek nem kell a kardjába dőlnie, ha esetleg nem jön össze a továbbjutás a BL-ben.
Persze, mi is eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen fasza lenne visszatérésként kardélre hányni a kontinenst, de ehhez nagyon sok mindennek kellene teljesülnie. Jelen pillanatban úgy néz ki, az ötödik forduló dönt majd a sorsunkról, feltételezve, hogy a Nordsjsszárazsütit oda-vissza elrakjuk, mert szerintünk a szovjetek időközben megosztoznak majd a pontokon (nem féltjük a Chelsea-t kevésbé az ukrán túrától, mint magunkat), így ha itthon elkapjuk a Dinamo Fulhamet, valószínűleg tovább is megyünk előttük. De ez még odébb van, addig abáljuk meg ordasul a Napolit, mert az sokkal fontosabb.
A szurkolók hisztijével nem szeretnénk foglalkozni, legyen elég annyi, hogy a szurkoló dolga az, hogy szurkoljon, és ha nem teszi, megszűnik szurkolónak lenni, és egyszerű jegyűzérként kell tekintenünk rá. Egyébként a végeredményhez semmi köze nincs annak, hogy csendesebb és félházas volt a stadion.
