Amíg a FIFA szabályhozó testülete megtárgyalja az esztétikai-, illetve a hosszanti les szabálymódosítási indítványát, és döntést hoz a pályán viselt öltözékekkel kapcsolatos javaslatunknak, mi sem pihenhetünk. Egy újabb, igencsak aktuális témában tapasztalt borzasztó igazságtalanság miatt ragadunk billentyűzetet.
Ahogy a gólbírónál is más sportokból vett példa hozta meg az áttörést, úgy véljük, a hajtás után taglalt témában is érdemes volna más sportágakban már régóta jól működő szabályrendszereket átvenni. Súlycsoportokról lesz szó a sorozat következő részében.
Amíg a FIFA szabályhozó testülete megtárgyalja az esztétikai-, illetve a hosszanti les szabálymódosítási indítványát, és döntést hoz a pályán viselt öltözékekkel kapcsolatos javaslatunknak, mi sem pihenhetünk. Egy újabb, igencsak aktuális témában tapasztalt borzasztó igazságtalanság miatt ragadunk billentyűzetet.
Ahogy a gólbírónál is más sportokból vett példa hozta meg az áttörést, úgy véljük, a hajtás után taglalt témában is érdemes volna más sportágakban már régóta jól működő szabályrendszereket átvenni. Súlycsoportokról lesz szó a sorozat következő részében.
A Juventus két értékes pontot hagyott Firenzében, és ennek oka egyértelműen az, hogy Giovincót nála sokkal nagyobb termetű játékosok fogták. Ez szerintünk igazságtalan, sőt, továbbmegyünk: sportszerűtlen. A labdarúgás szabályalkotói pont elég ideig nézték tétlenül, hogy az ő szabályrendszereik égisze alatt játszott mérkőzéseken ilyen méltatlan dolgok történjenek, itt az ideje tenni ellene. 
Hát persze, hogy nem tudja megtartani a labdát szegény Giovinco, hiszen kicsike, miközben a védők, akikkel találkozik, sokkal nagyobbak nála. Most például a legtöbbször a szimpatikus nevű Facundo Roncagliával találkozott, aki 181 cm magas, és ránézésre legalább 90 kg tömegű, miközben a Juventus csatára mindössze 164 cm, és vasággyal együtt sem lehet több 65 kg-nál. Ez a párharc nem igazságos, pont olyan, mintha a sokkal tehetségesebb, jobb ökölvívó Pacquiao (vagy ki a bánat) valemelyik hegyomlás Klicskóval kéne, hogy összecsapjon. Vagy a 60 kg-os súlyemelő teljesítményét akarnánk összevetni a +100 kilóséval. Nem lehet. Alma-körte.
A javaslatunk tehát a következő: a játék igazságosabbé tételének érdekében az edzőknek a meccs előtt egy technikai értekezleten össze kell vetniük a kezdőcsapataikat (és persze később a cseréiket is így kell megejteniük), és az emberfogást úgy megoldani, hogy az őrző és az őrzött között maximum 5 százalékos eltérés lehet akárs súlyban, akár magasságban. Ez példának okáért azt jelenti, hogy Giovinco védője nem lehet 172 cm-nél magasabb, különben az ellenfelet sportszerűtlen játék miatt sárga lapos figyelmeztetés illeti.
Tisztában vagyunk vele, hogy a játék hevében előfordulhat, hogy elmozgás, létszámfölény, vagy egyszerűen egy gyors kontra miatt adott játékos nem a saját emberével találja szembe magát. Erre a helyzetre is van megoldás: a játékvezető megállítja a játékot (ez alatt a játékosok megigazíthatják a szerelésüket, vagy jelezhetik, ha nem elégedettek a támadás látványossági szintjével), és odarendeli a megadott paramétereknek megfelelő embert a csatár elé. A játék valóban némileg töredezettebbé válik ezáltal, ugyanakkor sokkal igazságosabb is lesz, és szerintünk ez a fontosabb.
A poszt ötlete a fenomenális Dino Vercottitól származik.
