Van, hogy a társadalmi elkötelezettségek a meccsnézés elé kerülnek. Tegnap a kamucsajommal partit adtunk, így nem maradt más, mint a helyezkedés: mindig úgy ültem, hogy a konyhából rálássak a tévére. A csendesen, terv szerint csordogáló este (amit úgy kell érteni, hogy a nők szép lassan kidőltek, a férfiak pedig egyre kanosabbak lettek) kellős közepén aztán egy pillanatra megállt az idő, majd újra 2010 lett.
Van, hogy a társadalmi elkötelezettségek a meccsnézés elé kerülnek. Tegnap a kamucsajommal partit adtunk, így nem maradt más, mint a helyezkedés: mindig úgy ültem, hogy a konyhából rálássak a tévére. A csendesen, terv szerint csordogáló este (amit úgy kell érteni, hogy a nők szép lassan kidőltek, a férfiak pedig egyre kanosabbak lettek) kellős közepén aztán egy pillanatra megállt az idő, majd újra 2010 lett.
Fél szemmel annyit láttam a meccsből, amit egyik szerkesztőségi orákulumunk, Beni amúgy is megjósolt: a 97%-os labdabirtoklás mellé hatalmas nyomás társult, de a lovát ugrató Darth Vader tulajdonképp könnyedén verte vissza az ifjú jedik támadásait, és az esetlegesen jól sikerült attakkok végén a Sorrentino nevű birodalmi harcos pajzsa útját állta a lövéseknek. Aztán amikor Giak a sokadik szögletet ívelte be, tényleg megállt az idő.
Mindenki emlékszik rá, hogy a Delneri-féle Juventus legjobb játékosa Quagliarella volt, mindenki vágja, hogy 9 gólt szerzett, amíg a Parma ellen szét nem hullott a térde. Mindenki féltette a sérülése után, húzódott is a visszatérése, sem Conte, sem maga Q nem erőltette a játékot: Conte nem játszatta Fábit, aki ha mégis esélyt kapott, visszafogottan, lábát féltve, takarék üzemmódban játszott. Ugyan volt tavaly pár jó pillanata, de sokan - a látottak alapján némileg joggal - mondták róla: vége van. Ez a faszi korábban 30 méteren belülről maga volt a fenyegetés, lövőhelyzet nélkül vágott hatalmas dugókat. Ez a faszi egyszerűen bent ragadt saját sérült térdében. A Chelsea elleni gólja, és főleg a ráfordulásból eleresztett tökös lövése volt az első életjel, de a cupákos velőscsont tegnap következett.
Szóval Giak beívelte a szögletet, Quagliarella jó jedi módjára lerázta magáról az összes Vader-bérencet, fénysebességgel beugrott egy féreglyukba, visszaröppentette magát 2010-be, és kapásból beollózta a szögletet.
A második, szintén nem kispályás mutatványa (Dainelli még hetekig a kilincs mellé fog nyúlkálni) csak megerősítette: a jedi visszatért. Nagyon vártuk, nagyon akartunk hinni benne, elmondhatatlanul örülünk neki.
A teljes összefoglaló itt látható:
...és mivel ollózásból sosem elég, álljon itt a szombati varázslat mementójaként 3 dögös kis animgif:
