Bár a beharangozóban magabiztos, megsemmisítő győzelmet kért és várt a csapattól Beni, én bevallom, hogy nem mertem megfogadni a csapat sorozatban hetedik idegenbeli győzelmét (ami egyben új klubrekord is). A kissé felforgatott csapat, a közelgő európai kupameccs, és persze - mint mindig - Conte eltiltása ijesztő teherként emelkedett előttünk. A legerősebb kezdőből hiányzott Asamoah, Vidal, Lichtsteiner és Vucsinics is. Elemezzük, hogy miért született mégis egyértelmű eredmény a Genoa otthonában.
Bár a beharangozóban magabiztos, megsemmisítő győzelmet kért és várt a csapattól Beni, én bevallom, hogy nem mertem megfogadni a csapat sorozatban hetedik idegenbeli győzelmét (ami egyben új klubrekord is). A kissé felforgatott csapat, a közelgő európai kupameccs, és persze - mint mindig - Conte eltiltása ijesztő teherként emelkedett előttünk. A legerősebb kezdőből hiányzott Asamoah, Vidal, Lichtsteiner és Vucsinics is. Elemezzük, hogy miért született mégis egyértelmű eredmény a Genoa otthonában.
Elöljáróban felhívnám minden Juventus-szurkoló figyelmét a következő dolgokra:
- Minden Juve-érzelmű ember kérje ki magának azt a megállapítást, miszerint a Juventustól "bundabotrány" miatt vettek el két bajnoki címet. A Calciopolinak semmi köze a bundázáshoz. Szó sem volt bundázásról. NEM bundabotrány.
- Ha Conte eltiltása kerül szóba, akkor nem árt megemlíteni, hogy egyrészt a Juventus klubnak semmi köze az esethez, másrészt Conte sem bundázott. Hogy mit csinált, azt nem tudjuk, de nem bundázott. Hivatalosan jelentési kötelezettségének nem tett eleget egy állítólagos csalásnál.
Ezt csak azért írtam ide, mert idén először volt szerencsém magyar kommentárral meccset néznem, és ezt úgy éreztem, hasznos lenne tudatosítani szurkolótársaimban (ez még fontosabb dolog, mint arra rávilágítani a tudatlanoknak, hogy Torinóban bizony többen szurkolnak a Juvénak a Toróhoz képest). Tehát tegyétek ezeket a hétköznapjaitok részévé.
Most pedig a meccsről!
1-3 lett a végeredmény, és ez alapján, valamint a labdabirtoklás arányából kiindulva azt gondolhatná mindenki, aki nem látta a meccset, hogy egy könnyed, laza délutáni győzelmet aratott a csapat. De ez messze nem így van.
Két ellentétes félidőt láthattunk. Az első félidő a Juventus számára volt demoralizáló, a második félidő pedig a Genoa számára. A meccs előtt azt gondoltam, hogy ha az ún. B-csapattal győzelmet tudunk aratni (akár egy atomszar meccsen) egy BL-meccs előtt, akkor mondhatjuk, hogy tényleg újra nagy csapat lettünk. Mint a régi szép időkben. Lehetett tartani tőle, hogy a kissé felforgatott kezdő, és a közelgő visszatérés az európai porondra rá fogja nyomni a bélyegét a játékunkra, ezért sem gondoltam, hogy nagyon villogni fogunk.
Ez látszott bebizonyosodni akkor, amikor az első 45 percet sikerült úgy lehozni, hogy egy árva helyzete sem volt a csapatnak. Matri került egyszer ziccerbe, azonban fölédurrantott, aminek örülök is, hiszen méteres lesen volt, és iszonyat fárasztó lenne egész nap moderálni itt és a Facebookon is. 45 perc elteltével nagyon-nagyon könnyedén lehetett volna akár 3-0 is az eredmény.
A védelem utoljára Delneri idejében tudott ilyen kihagyásokat produkálni, csak Borriello és Immobile bénázásának köszönhettük, hogy maradt esélyünk a második félidőben. Borriello egyébként annyira felszívta magát a meccsre, hogy alkalmanként gyorsabban futott, mint egy rozmár, ami tőle elég nagy szó - sőt, a gólhelyzete előtt úgy elküldte Chiellinit(?) gyufáért, hogy öröm volt nézni. Immobile bizonyította, hogy jobb Matrinál, akinek a nevét csak a kihagyott leshelyzet után és a csere alkalmával hallhattuk.
A kezdőben találta magát De Ceglie és Caceres, utóbbi sajnos nagyon gyengén muzsikált, előbbi pedig szintén nem villogott különösebben. A középpályáról nagyon hiányzott az első félidőben Vidal, kiesésével nem volt ki labdát szerezzen vagy lassítsa a genovai támadásokat, így Bonucci, Barzagli és Chiellini is hihetetlenül sok hibával tudta elintézni, hogy ötpercenként felszedjem idegességemben a parkettát.
Sajnos nagyon látszott, hogy a "B-csapat" egyelőre nem eléggé stabil, nem tudják azt a játékot mutatni, amit a legerősebb felállásban láthatunk. Pirlo is nagyon gyenge volt az első félidőben, talán a társaság általános szarsága miatt. Bár régóta meg vagyok róla győződve, hogy Pirlo sosem fárad el, csak néha nincs kedve játszani, vagy mert nem érdekli nagyon, vagy mert elveszik a kedvét az ellenfelek.
Pirlo le tudna futni 4 maratont zsinórban, az arcán ugyanazzal az egykedvűséggel, és a 160. kilométernél is képes lenne egy ötven méteres indítással szöktetni bárkit. Ha van kedve. No, most nem annyira volt kedve.
A második félidőben ismét bebizonyosodott, hogy a levelezőlistánk egyrészt be van kötve az edzői stábhoz is, másrészt zseniálisak és látnokok is vagyunk. Bár nem volt nehéz belátni, hogy Vucsi és Asamoah érkezése szükséges, mégis nagyon büszkék vagyunk rá, hogy nemcsak megjósoltuk (ahogy Lichti érkezését is), de a gólokat is előre láttuk!
Veni, vidi, vici
De Ceglie lelkes volt, de súlytalan, és a helyére érkező Asamoah újfent bebizonyította, hogy hihetetlen potenciál van benne, igazi világsztár lesz a srác. Beállásával a bal oldalunk 6 és félszer lett stabilabb és 4 és félszer veszélyesebb. Emiatt ott már nem is nagyon jött fel a Genoa, valamint gól és tizenegyes is született a közreműködésével.
Vucsinics pedig az észrevehetetlen, tényleg atomgyenge Matri helyére lépett, és érkezésével a támadójátékunk 49,3-szeresen lett veszélyesebb. Kettejük beállása után szinte percekkel született az egyenlítő gól, ami kisértetiesen hasonlított egy tavalyi Milan elleni szituációra: akkor is hatalmas Buffon védés előzte meg a kontrát, aminek a vége erőteljes lövéssel zárult, csak míg a Milan ellen nem lett belőle gól, most a lelkesen és hasznosan játszó Giaccherini megszerezte az egyenlítő találatot.
Itt muszáj egy aranyköpést megosztanom, mert ezt már elhangzása után felírtam. Az ország jelenleg legismertebb Juve-drukkere, Puzsér Róbert (mi jobban örültünk volna, ha Szabó Erikáról derül ki, hogy ekkora szurkoló, de nem vagyunk telhetetlenek, ráadásul ő különben sem férfi) mondotta:
"2-0 vagy 1-1, az nagyon nem mindegy a futball világában" - Captain Obvious
Ezzel bizony vitatkozni nem lehet. Tény. Tehát kiegyenlítettünk végre, ahelyett, hogy a szopóroller mélyebbre gurult volna velünk a bányába.
Giaccherini lövésével tulajdonképpen teljesen megfordult a mérkőzés képe, egyszerűen látszott, hogy a Juventus 90%-os A-csapatával már egyáltalán nincs partiban a Genoa. Lichti beállása után már csak Vidal hiányzott a legerősebb csapatból, de mivel a helyén játszó Giaccherini egyenlített, és végig lelkesen játszott, megállapíthatjuk, hogy Carrera jól cserélt, bár szinte csak elrontani lehetett volna.
Asamoah egy teljesen egyértelmű 11-est harcolt ki, amit Vucsi értékesített magabiztosan. Nekem jobb érzés volt, hogy ő állt a labda mögött Vidal helyett, egyszerűen megnyugtatóbb. Megjegyezném, annak is jobban örülnék, ha Pirlo helyett a kis Gio lőné a szabadrúgásokat. Giovinco egyébként felszántotta a pályát, és azt, hogy néha simán elnyomták, tökéletesen ellensúlyozta megalkuvást nem tűrő játékéval.
A harmadik gól csak a konyakosmeggy volt a habos torta tetején!
Genoa 1-3 Juventus footyroom.com by Futbol2101
Így végül meggyőző győzelmet aratott a csapat, de simán lehetett volna csúnya zakó is a vége, hiszen például nem említettem azt a pillanatot, amikor a Genoa száztizenkettedik halálveszélyes kontráját állította meg Bonucci szabálytalanul, és a bíró felmutatta a sárgát. Ugyanis korábban már kapott egyet, de - mint kiderült - azt a lapot végül nem ő kapta, hanem Pirlo. Így nem lett belőle piros. Levert a víz, hiszen abban a pillanatban egy kiállítás biztosan megpecsételte volna a csapat sorsát.
Az első 45 percben elképesztően hiányzott Conte a padról, hogy üvöltésével seperje tisztára a fejeket, még a félidei sípszó előtt. Megállapíthatjuk, hogy egy Chelsea ellen nem férhetnek bele ezek a rövidzárlatok... egy BL-meccsen 3 akkora helyzet 3 bekapott gólt jelentett volna, és vége a dalnak. Nem szabad elfelejteni, hogy ezen a szinten már nincs könnyű ellenfél.
Carrera viszont jól beszélhetett a félidőben, és én személy szerint kissé ingoványosnak érzem, hogy a közvetítésen arról beszéltek, vajon Conte vagy Carrera igazította el a játékosokat, melyikük hozta meg a döntéseket a cserékről stb. Ezzel lehet hergelni a riválisok szurkolóit, de a találgatásoknak jelenleg nem sok alapja van.
Teljesen egyértelmű, hogy a kezdő sípszótól a végső sípszóig minden döntést Carrera hoz meg, ő beszél a félidőben az öltözőben a játékosokkal, ő cserél, ő ül a kispadon. El nem tudom képzelni, hogy nincs 5 kamera ráállítva Contéra az egész meccs alatt (nem a tévés kamerákra gondolok, hanem tudjukmire). Így nem is venném el Carrerától azt az érdemet, hogy a félidőben sikeresen felrázta a csapatot, bizonyították a srácok, hogy képesek kimászni a nyakig érő szarból is. Ráadásul az erőnlét is megvolt, lényegesen jobban bírták a pályán lévők a terhelést a genovaiaknál.
Ki ülhet a kispadon?!
Sokat kell még csiszolódniuk a tartalék embereknek, hogy a kétfrontos harcot bírja a csapat. Ezt támasztja alá az is, hogy nehéz eldönteni, vajon a fél órát játszó Vucsi vagy a szintén fél órát játszó Asamoah (11-es kiharcolása, gól) volt-e a meccs embere (gólpassz, gól).
Tehát demonstráltunk. Szerintem a nagy csapatok sajátja, hogy rémesen induló mérkőzéseken is képesek - akár nagy arányú - győzelmet aratni. De azt is demonstráltuk, hogy simán fogható a csapat, ha nem a legerősebb felállásban lép a pályára.
Még halkan megjegyezném a végén, hogy az utolsó fél óra alapján akár 2-0-ról is fel tudott volna állni a csapat. Ég és föld volt a különbség a két csapat között.
