Az olvasók nagy örömére, de a saját bánatomra régen írtam már posztot, múltidézőt pedig még annál is régebben: úgy elhanyagoltam a blogot, mint a Danone-reklámban főszereplője a csodálatos zoknibábot. A szerkesztőségben dúló anyagi vitákat azonban sikerült rendezni, így visszatérek, hogy ezúttal  egy három étvizeddel ezelőtti meccset idézzek fel. Ezúttal az 1982 nyarán felturbózott Juventus genoai vendégjátékára tekintek vissza. Scirea-jubileum, öngóllal.

Az olvasók nagy örömére, de a saját bánatomra régen írtam már posztot, múltidézőt pedig még annál is régebben: úgy elhanyagoltam a blogot, mint a Danone-reklámban főszereplője a csodálatos zoknibábot. A szerkesztőségben dúló anyagi vitákat azonban sikerült rendezni, így visszatérek, hogy ezúttal  egy három étvizeddel ezelőtti meccset idézzek fel. Ezúttal az 1982 nyarán felturbózott Juventus genoai vendégjátékára tekintek vissza. Scirea-jubileum, öngóllal.

A szezont jól kezdte a Juventus: bár a táblázat élére sosem került, de ott lihegett a (későbbi bajnok) Roma nyakában. Aztán a 12. fordulóban megindult a lejtőn: az Inter elleni milánói 0-0 még magyarázható eredmény, de az ezt követő hat nyeretlen meccs már kevésbé. Pont ennek a rossz sorozatnak az első felében látogattak Platiniék a kiesés ellen küzdő Genoához. A Paolo Rossi helyett a kezdőcsapatban játszó Roberto Bettega azt mondta a meccs előtt, hogy "tilos kikapni, sőt, tilos nem nyerni".