Ránézésre elég fasza a Juventus sorsolása, hiszen középnehéz és könnyű meccsekkel hangolhatunk a Rotor London elleni BL-rangadóra. A nemzetközi szereplésünk hangulatát alapjaiban meghatározó látogatás Fulhambe viszont egy olyan kemény sorozatot nyit meg, aminél már csak a november-decemberi lóhalál tűnik durvábbnak, ezért is fontos, hogy a testmeleg genovai skalp verdesse fiaink combját, amikor elindulnak London felé.
A fentiek állításokat majd idejében alátámasztjuk tényekkel, és tiszteletlen, nagyképű kinyilatkoztatásokkal, most fordítsuk a figyelmünket a Serie A irányába, mert egyelőre ott akad feladatunk.
Ránézésre elég fasza a Juventus sorsolása, hiszen középnehéz és könnyű meccsekkel hangolhatunk a Rotor London elleni BL-rangadóra. A nemzetközi szereplésünk hangulatát alapjaiban meghatározó látogatás Fulhambe viszont egy olyan kemény sorozatot nyit meg, aminél már csak a november-decemberi lóhalál tűnik durvábbnak, ezért is fontos, hogy a testmeleg genovai skalp verdesse fiaink combját, amikor elindulnak London felé.
A fentiek állításokat majd idejében alátámasztjuk tényekkel, és tiszteletlen, nagyképű kinyilatkoztatásokkal, most fordítsuk a figyelmünket a Serie A irányába, mert egyelőre ott akad feladatunk.
A Genoa nagyjából ugyanaz, mint tavaly: lófasz a hideg vízben. Megvették Vargast, aki egy ideig a Serie A legzsírabb baloldali mindenese volt, de Firenzében úgy elvesztette a fonalat, mint az Izé a Vieri elleni pert. Jött Tőzsér, akit kedvelünk, de a fű is gyorsabban nő, mint ahogy ő fut, Seymour lutri, Kucka túlértékelt, a védelem meg szinte teljesen új, amit a Catania ellen bekajált három gombóc is jól mutat. 
A Marassiban egy éhes, pörgős Juventust fogunk látni, még akkor is, ha ez a válogatott szünetek után általában nem jellemző a csapatra. Most nem erőltették halálra magukat az Eb-hősök (Prandelli már morgott is egy sort, hogy ki kell találni valamit, hogy ne függjön ennyire a csapatjáték Pirlótól), a keret jó néhány tagja pedig nem volt érdekelt a selejtezőkben, úgyhogy nincs okunk feltételezni, hogy nem ugyanaz lesz a kotta a Luigi Ferrarisban, mint tavaly. Akkor a Juventus felvette a lakkcsizmát, kibontotta a korbácsot, és feladta a szopóálarcot a hazaiakra, a meccs alatt végig akkora domina volt, mint ide Hanoi. Csak a balszerencsének, a nyomorult vakegér asszisztensnek és a csatárok töketlenségének köszönhetően úszták meg öt csicskatasli alatt, bár az akkor kicsit bosszantó volt, hogy még egy pont is jutott nekik. Mondjuk utána zsinórban nyolc bajnokit nyertünk ugyanazzal a bőrbe és lakkba bújtatott dögös dominanciával, de most ilyen áron sem írnánk alá a döntetlent.
Következzenek S4tchy gondolatai:
Hétvégére marad a már megszokott 3-5-2, de miután a Челски Лондонград ellen
ajánlatos lenne a legütősebb, de a hétvégén nem teljesen kifingatott bandát bevetni, idén először nem a lehető legerősebb tizenegyet küldi ki Conte a gyepre. Milyen jó, hogy kéznél van egy combos második vonal: a variálás nyomán Bonucci, Asamoah és Giovinco leülnek a Marassi meghosszabbított padjára, helyükön a rég nem látott, sérüléséből felépült, szépséges Caceres, a szintén rég nem látott, nem olyan szépséges Giak, és a múlt héten látott, ettől még szépséges Matri játszhatnak. Biztató, hogy már csak kétszemélyes a házi gyengélkedő, Padoin és Lucio kivételével minden maródi összeszedte magát. A kifogástalan körülmények között folyó testedzésnek köszönhetően Bendtner is leadott némi fókazsírt, rövid idő alatt padkompatibilissé gyúrta magát, benne van a pakliban, hogy négygólos vezetésnél beáll gatyát villantani.
A genovai győzelem erődemonstráció kell, hogy legyen. Meg kell villantani a bicepszet, mert aztán 13 nap alatt alatt CSZKA London, Chievo (hagyományosan szenvedős), Fiorentina, Roma, Sahtar, és ez így ölég keménynek tűnik.
Végezetül álljon itt egy pozitív üzenetet hordozó közös kép a régen látott Caceresről és s4tchy barátunkról:
