Ez itt szigorúan véve egy tökéletes off_topic poszt, azaz sem a felkészüléshez, sem az átigazolási szezonhoz nincs köze, ellenben szigorúan magánjellegű, de talán belefér. Ha mégsem, akkor bocs.
Először szelíden érdeklődött. Látta, hogy engem érdekel, de hiába élte hétköznapjait focibuzik között, nem érezte át, ez valójában micsoda. Nem tudta, hogy miért nagy dolog az első találkozásunkat egy Cagliari-Juventus időpontjára tenni úgy, hogy ott is vagyok rajta. (Ez volt Matri visszatérése Szardíniára, az eseményeket folyamatosan tudósító Dino azt írta utána, „csatárral egyből van értelme futballozni”.)
A helyzet komolyságát érdekes módon egy éles nézeteltérés világította meg számára. Egy vasárnap háromnegyed hármas találkozóról pont annyit késett, hogy pocsékba ment a Juventus-Chievo első 15 perce, amit én vérben forgó szemmel hoztam a tudomására. Akkor már tudta, hogy ez valami.
Ez itt szigorúan véve egy tökéletes off_topic poszt, azaz sem a felkészüléshez, sem az átigazolási szezonhoz nincs köze, ellenben szigorúan magánjellegű, de talán belefér. Ha mégsem, akkor bocs.
Először szelíden érdeklődött. Látta, hogy engem érdekel, de hiába élte hétköznapjait focibuzik között, nem érezte át, ez valójában micsoda. Nem tudta, hogy miért nagy dolog az első találkozásunkat egy Cagliari-Juventus időpontjára tenni úgy, hogy ott is vagyok rajta. (Ez volt Matri visszatérése Szardíniára, az eseményeket folyamatosan tudósító Dino azt írta utána, „csatárral egyből van értelme futballozni”.)
A helyzet komolyságát érdekes módon egy éles nézeteltérés világította meg számára. Egy vasárnap háromnegyed hármas találkozóról pont annyit késett, hogy pocsékba ment a Juventus-Chievo első 15 perce, amit én vérben forgó szemmel hoztam a tudomására. Akkor már tudta, hogy ez valami.
Azt elég gyorsan megbeszéltük, hogy a Juve-meccsek alatt nem vagyok se beszédes, se figyelmes, ellenben - szezontól függően - kellően ingerlékeny. Úgyhogy odaült mellém, és talán jobb híján, elkezdte nézni. Aztán kérdéseket tett fel. Egy idő után lett köztük néhány kimondottan fasza is, mert egy nő meglát olyan dolgokat, amiket te nem, és ez tény. A lelkesedése még nem tartott ki annyira, hogy az atomszar meccseket is végigülje, néha elkalandozott, de közben elkezdte megérteni, hogy ez micsoda. 
A kocsim hátsó ablakában figyelő Inter ti odio-sál, a falon lógó (szarra sem jó) Juventus Membership Certificate, és néhány együtt átélt, térden csúszva megünnepelt Juventus-gól után választott magának játékost is. Ez idén ősszel történt, meg hát amúgy is... szóval Matri lett az. Ez azért volt jó, mert télen például már lehetett vitatkozni vele, és közölhette, hogy hiába fényezem Quagliarellát, Matri jobb nála. Megbízhatóan küldözgette az sms-eket Torinóba, Udinébe, Milánóba, Genovába, Triesztbe, hogy „nem volt les”, meg „bent volt”. Része lett az egésznek.
Lehet, hogy csak azért, mert érezte, nekem mennyire fontos. Nem számít. De határozottan elkezdett érdeklődni. Már nem kérdezte meg egy bajnokin a szemét forgatva, hogy „itt lehet-e hosszabbítás”, érdekelték azok a játékosok, akik szóba kerültek a Juvénél (és azonnal kérlelhetetlen véleményt formált róluk), és a számtalan Del Pieróról szóló történet hatására habzó szájjal osztotta Contét, amikor taktikai cserének használta Alexet. Befigyeltek az első Juve Girlös cuccok, egéralátét, hűtőmágnes, toll és mobiltartó – természetesen csak hivatalos merchandise jöhetett szóba, mert azzal támogatjuk a klubot.
A létező legjelentéktelenebb személyes ünnepem hajnalán történt, hogy a Storia di un... dallamára ébredtem. Kivitt a konyhába, ahol már le volt főzve a kávém, odaadta a fellépőmet, és közölte, siessek, mert másfél óra múlva indul a gépem Bergamóba. Ekkor beugrott, hogy végighallgatta egy beszélgetésemet Dinóval két hónappal korábban, ahol a Nyírség legszebb felsőtestű jogásza a genovai meccsre próbált rádumálni, de fájó szívvel nemet kellett mondanom. Ekkor Ő a háttérben szervezkedni kezdett, intézte a rep- és meccsjegyemet, a reptéri fuvart, zsebpénzt adott (!), csomagolta a szenyókat. Ennek egyébként azért is volt komoly jelentősége, mert a kínkeserves téli időszakot pont a Marassiban zárta le a Juventus, ahol a 0-0 ellenére jól játszott, és onnantól nem is volt megállás.
Ezt valahogy viszonozni kellett, és ekkor már semmi kétségem nem volt, hogy nem magamnak veszek ajándékot az ő szülinapjára, amikor megszervezem, hogy ott legyünk az Olasz Kupa-döntőn Rómában. Tudtam, hogy örülni fog neki, de még engem is meglepett, hogyan reagált rá, amikor beértünk az Olimpicóba. Egyszerűen lenyűgözte a látvány, hosszú percekig nem tudott megszólalni, és mire kezdődött a meccs, legalább olyan izgatott volt, mint én. A vereség után aztán szólni sem lehetett hozzá, hihetetlen volt, hogy még én vigasztaltam, aztán meg hiába akartam visszatartani, talpig Juventusban bebattyogott egy Napoli-szurkolókkal teletömött Autogrillbe a kávéjáért. Hivatalosan is Juventus-szurkoló lett belőle.
Szombaton elveszem feleségül.
