Ti is hallottátok, amikor a stúdióbeszélgetést vezénylő olimpiai bajnokunk azzal kezdte a szünetben az értékelést, hogy "esik az eső Juventusban", majd pár mondattal később kifejtette, hogy "Lichtenstein" mennyire örült a befújt büntetőnek? Nagyjából ezek voltak a tegnapi mérkőzés legszórakoztatóbb pillanatai.

Ti is hallottátok, amikor a stúdióbeszélgetést vezénylő olimpiai bajnokunk azzal kezdte a szünetben az értékelést, hogy "esik az eső Juventusban", majd pár mondattal később kifejtette, hogy "Lichtenstein" mennyire örült a befújt büntetőnek? Nagyjából ezek voltak a tegnapi mérkőzés legszórakoztatóbb pillanatai.

Ha Détári lenne Conte helyettese, akkor a sajtótájékoztatóját vélhetően letudta volna egy "csak az eredmény és a 3 pont volt fontos, dolgozunk tovább" bővített mondattal. A Juventus nem játszott jól, sőt, tulajdonképp nem is játszott különösebben sokat a Parma ellen. Bő negyed óra focival sikerült legyűrni az ex-tejeseket, úgy, hogy az ellenfél egy másodpercig nem volt nyeregben.

Majdnem csúszott a kezdés, úgy esett

Mondjuk az első 20 percet kissé értetlenkedve néztük: a Parma a juventusi esőben frissebben, erőteljesebben kezdett, nyoma sem volt a tavalyi hengernek. Főleg az ezúttal jobb szélen játszó Bonucci tűnt tőlünk bizonytalannak, a Pirlo két oldalán játszó, védekezés szempontjából mindig is kulcsfontosságú középpályásainkról nem is beszélve. Giovinco már a 11. percben beszedett egy sárgát szimulálásért, így az eszköztára jelentősen megcsappant a maradék 80 percre. Nagyjából fél órának kellett eltelnie, mire Asamoah, Pirlo és Marrone mellé nagyjából felzárkóztak a többiek; ekkor Forrest egyik megindulása után kaptunk is egy büntetőt, amit a meccset végigszundikáló Vidal hanyag eleganciával Mirante kezére passzolt. A tizivel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy Forrest az akció legelején méteres lesen tartózkodott, a kapus viszont valóban felrúgta őt. Az első félidő hátralévő részében Vucsi folyamatos reklamálása (nem akart esztétikai lesen tartózkodni, így a szabályoknak megfelelően jelezte egyet nem értését) és Giovinco halovány kísérlete volt még hátra; az esténket Kokó bevezetőben említett elszólásai mentették meg.

Érthetetlen arcszőrzetek

Döme szavaival: egy másik csapat jött ki szünet után. Nem tudni, hogy Carrera tartott-e egy feltüzelő beszédet (vészedzőnk - megelőzendő a találgatásokat - a csapat buszán hagyta a telefonját), esetleg a szertáros tunéziai SIM-kártyájának segítségével kapcsolatot teremtettek egy jól ismert motivátorral, mindenesetre tényleg meghúztuk a szünet utáni negyed órát. Szerkesztőségünk ekkor esett mély szerelembe Asamoah-val, akin talán egyetlenként nem látszott a Döme által évad eleji formának nevezett fáradság. Udinében is bombajó volt a srác, 17 éves kora óta felnőtt ghánai válogatott, négy éves Serie A-rutinja van, évek óta a liga egyik legjobb középpályása, igazából nem volt hatalmas relev.... relel... relelá... reveláció, hogy minden párharcát megnyerte, minden ellenfelét lefutotta, de a Juve-mezben vált igazán vonzóvá. Szeretünk, Kwadcsi!

Megint Forresté az idény első bajnoki gólja

Szóval Asamoah sokadszor szaladt el a bal szélen, Forrest Vucsit megelőzve robbant be középre, ezzel idén is ő lőtte a Juve első gólját. A Parma ekkor már a középpályán elveszítette azt a minimális kontrollt is, amit az első fél órában még tudtak tartani, Pirlót meg sem próbálták közelről fogni, idő kérdése volt, mikor szerezzük a másodikat. Ha Muntari gólját megadták volna, aligha állt volna tegnap gólbíró az alapvonalnál! Pirlo lapos lövésével Mirante éppen átcsúszott a gólvonalon; az ismétlések után sem volt egyértelmű, bent volt-e a labda, viszont a jelenetet kikockázva világossá vált, hogy signor Ciampinak igaza volt, mikor gólt jelzett.

Ha Muntari gólját megadták volna, ezt biztosan nem kapjuk meg

A Parma 1-2 erőtlen támadással még jelezte, hogy nem adta fel, beállt Matri, és nem tűnt reménytelennek, megsérült Giovinco - nagyjából ennyi maradt a második gólunkat követő bő fél órára. Gio sérülése elsőre vészesebbnek tűnt, a mérkőzést követően saját lábán köszöntötte a szurkolókat, és Biabiany is említette a meccs utáni nyilatkozatában, hogy Seba beköszönt a vendégöltözőbe. Ha már sérülések: a tegnapi történésekhez lazán kapcsolódik, hogy Lucio bokaszalag-szakadást szenvedett, hónapokra kidőlt, így feltételezzük, hogy a nyáron két részletben végleg megvásárolt Masit mégsem adjuk kölcsönbe.

A szezonnyitó előtt három paránk lehetett: mi lesz velünk Conte nélkül, mi lesz velünk Marronéval középhátvédben, valamint mi lesz velünk Giovincóval a csatársorban. Az első kérdésre nem kaptunk definitív választ, tegnap Carrerának nem volt halálosan nehéz dolga, a csapat rutinból gyűrte le a Parmát. A Szuperkupával együtt eddig 2/2, ezt egyelőre nem kell túlmagyarázni. Marrone mind a 22 éve teljes bölcsességével egyszerre volt elegáns, mint Ferrara, határozott, mint Montero, és labdabiztos, mint Cannavaro. Carrera a meccs után azt mondta róla, hogy egyelőre védő feladatai vannak a csapatban, de titkon reméljük, hogy fogjuk még őt a középpályán látni, a szervezőkészségét sem kellene sutba dobni. Egyelőre viszont Giovinco nehezen találja a helyét ebben a csapatban, szinte minden megmozdulásával az őt előre lehúzókat erősíti, és a sebessége sem volt az igazi.

Láttunk tehát egy magához képest alapvetően bágyadtan támadgató, max. 20 perc játékkal kényeztető Juventust, amelyik egy várható középcsapatot a Capello-féle Juve többnyire nézhetetlen játékával, ámde ugyanazzal a magabiztossággal gyűrt gyepbe. A lankadtság többek szerint a nyári cirkusznak köszönhető: belefásult volna a keret a Conte körüli kavarásba, személy szerint Bonucci is ezért tűnhetett nyomottabbnak a meccs elején? A meccs után összedugtuk a fejünket, és Benivel nagy egyetértésben arra jutottunk, hogy inkább az alapozás látszik a srácokon. Vidalt mikor láttuk utoljára lassúnak, erőtlennek? Ja-ja, a tavaszi hadjárat alkalmával, mikor heti 2 alkalommal menekültünk a Milan elől, akkor vette Artur király a seggén a levegőt. Occam borotvája nyomán: azért tűntek fáradtnak a srácok, mert fáradtak voltak, Conte emberesen megfingatta őket. Majd kipihenik.

Bárcsak Asamoah is levette volna a mezt...