Sokak meglepetésére a milánói kékfeketék egyik legjobbja, a brazil Lucio a napokban két éves szerződést kötött a Juventusszal. A játékos múltja és kora miatt vannak, akik nem örülnek a megszerzésének, de mi megbocsátóak vagyunk és tiszteljük az öregeket is. Bár vélhetően nagy vonásokban mindenki ismeri Luci pályafutását, hátha tudunk újat mondani a róla szóló bemutató posztban!
Sokak meglepetésére a milánói kékfeketék egyik legjobbja, a brazil Lucio a napokban két éves szerződést kötött a Juventusszal. A játékos múltja és kora miatt vannak, akik nem örülnek a megszerzésének, de mi megbocsátóak vagyunk és tiszteljük az öregeket is. Bár vélhetően nagy vonásokban mindenki ismeri Luci pályafutását, hátha tudunk újat mondani a róla szóló bemutató posztban!
Az új védőnk teljes neve Lucimar Ferreira da Silva, és idén májusban töltötte be a 34. életévét. A porto allegre-i Sport Club Internacionalnál kezdte profi pályafutását, majd 2000-ben a német Bayer Leverkusenhez szerződött. Meglehetősen érdekes módon fedezték fel: a Guara nevű amatőrklub játékosa volt, amikor a brazil kupában 7-0-ra kikaptak az Internacionaltól. A súlyos vereség ellenére Lucionak nem mehetett rosszul a játék, mert a meccs után szerződést ajánlott neki az Internacional.
A Leverkusenben töltött három éve alatt, 2002-ben részese volt a klub ezüstös évének, amikor a BL-ben, a bajnokságban és a német kupában is másodikak lettek. Lucio egyébként gólt fejelt a glasgow-i BL fináléban a Real ellen. 2004 és 2009 között a Bayern Münchent erősítette, egészen addig, amíg a híresen empatikus van Gaallal össze nem különbözött, és 7 millió euróért Milánóba szerződött (az eredeti összeg 5 millió volt, ami a sikerektől függő bónuszokkal emelkedett még kettőt). Itt végül sikerült BL-t nyernie (2010-ben), sőt a döntőben egykori klubját, a Bayernt sikerült legyőzniük. A döntő egyik kulcsjátékosa sokak szerint éppen Lucio volt: van Gaal arra számított, hogy őt kicsalogatva lyukat üthetnek az ellenfél védelmén, de Lucio rendkívül fegyelmezetten játszott, és esélyt sem adott a münchenieknek.
Természetesen a válogatottal sem kerülték el a sikerek: 2002-ben világbajnoki címet szerzett a brazilokkal, és egyike volt annak a három futballistának, akik végigjátszották mind a hét meccset. A 2006-os vb-n 386 percet játszott egymás után szabálytalanság nélkül - ez rekord a vb-k történetében! A válogatottal a 2005-ös és 2009-es Konföderációs Kupán is diadalmaskodott, utóbbi sorozat döntőjében gólt is szerzett. 2006 augusztusa óta ő a válogatott csapatkapitánya.
Az Egyesült Államok elleni gólja a Konföderációs Kupa döntőjében
Talán nem mindenki tudja, de Lucio egyszer már majdnem a Juve játékosa lett: 2003 nyarán az olasz sajtó arról számolt be, hogy az akkor Leverkusenben játszó brazil egy év múlva 17 millió euróért Torinóba szerződik. Hogy aztán ez csak pletyka volt, vagy a Juve lemondott az esetleges opciójáról, nem tudni, mindenesetre Lucio a Bayernbe igazolt.
Legfőbb erősségei közé tartozik a meglepetés, a pápához való feltét... a fejjátéka és hogy kiválóan kapcsolódik be a támadásokba - ez utóbbinak köszönhetően meglehetősen gólerős védőnek számít. Fő gyengesége is a támadásokhoz köthető: hajlamos elfeledkezni a védekezésről, illetve néha túl könnyelmű is. Érdemes még kiemelni, hogy Lucio egy igazi vezéregyéniség a pályán, aki mindig győzni akar, és meg is döglik ezért a pályán, ha kell.
Lucióról köztudott, hogy erősen vallásos, gyakran beszél arról nyilatkozataiban, hogy a hite miként segíti őt a futballban és a magánéletében. A története kicsit hasonló Legrottaglie-éhoz: mindketten felnőttként lettek igazán vallásosak, és Lucio is azt vallja, hogy a hit teljesen megváltoztatta, és fegyelmezettebbé tette. A meze alatt rendszeresen Jézussal kapcsolatos felirattal dekorált trikót visel.
Nem tudni, egykori klubjánál miért mondtak le róla, de a Malaga és a Fenerbahce egyaránt szívesen látta volna - vélhetően több pénzt is ajánlottak, mint a Juve. Viszont a Juventusszal szinte biztosan több esélye lesz nemzetközi sikereket elérni, mint a másik két klubbal. Akiket pedig a kora izgat, egyetlen példát hadd hozzunk fel: 1995 nyarán Torinóba igazolt Pietro Wierchowod, aki akkor már a 37. életéveben járt. Bár más klubok jobb szerződést kínáltak neki, ő BL-t akart nyerni, hogy el tudja felejteni az 1992-es, Barcelona ellen elvesztett döntőt. Sokan kételkedtek abban, hogy jó döntés-e egy kiöregedőben lévő egykori klasszist leigazolni. A végeredmény: a Juventus megnyerte a BL-t, Wierchowod pedig 21 mérkőzést játszott a szezonban.
Mindenesetre én nem tartom kizártnak, hogy Pirlo tavalyi megszerzése után Marotta ismét jól döntött: ingyen megszerzett egy tapasztalt védőt, aki stílusával még sokoldalúbbá, még veszélyesebbé teszi a Juventust. Két évre szerződtette a klub, nagyjából 2,5 millió eurós fizetéssel - ez valamivel több, mint Grossoé volt, és kb. a 60%-a annak, amit Amauri vitt haza.
A szokásos első interjú
