Az olasz kupa döntővel a Juventus történetének egyik legnagyobbja búcsúzott a klubtól és a közönségtől. Egy olyan játékos, aki Scireához, Platinihoz, Bonipertihez, Zoffhoz, Bettegához, Combihoz, John Charleshoz hasonlóan örökre a Juve szurkolók kedvence marad, és aki velük együtt azzá tette ezt a klubot, ami: a világ egyik legnagyobb, legsikeresebb csapatává. Az elmúlt 19 évben Del Piero volt a Juventus "arca", vagy ahogy gyakran mondják, franchise player-e - egy olyan futballista, akivel azonosították a klubot, és akit a klubbal azonosítottak. E blog szerzői és olvasóinak nagy része végigkövette Alex pályafutását, és vélhetően mindannyiunk számára elképzelhetetlen, hogy létezhet Juventus Del Piero nélkül.
A Bianconeri Blog szerzői azzal szeretnének tisztelegni Alex előtt, hogy minden szerző felidéz egy-egy pillanatot, amely valamilyen szempontból fontos, emlékezetes számára.
Az olasz kupa döntővel a Juventus történetének egyik legnagyobbja búcsúzott a klubtól és a közönségtől. Egy olyan játékos, aki Scireához, Platinihoz, Bonipertihez, Zoffhoz, Bettegához, Combihoz, John Charleshoz hasonlóan örökre a Juve szurkolók kedvence marad, és aki velük együtt azzá tette ezt a klubot, ami: a világ egyik legnagyobb, legsikeresebb csapatává. Az elmúlt 19 évben Del Piero volt a Juventus "arca", vagy ahogy gyakran mondják, franchise player-e - egy olyan futballista, akivel azonosították a klubot, és akit a klubbal azonosítottak. E blog szerzői és olvasóinak nagy része végigkövette Alex pályafutását, és vélhetően mindannyiunk számára elképzelhetetlen, hogy létezhet Juventus Del Piero nélkül.
A Bianconeri Blog szerzői azzal szeretnének tisztelegni Alex előtt, hogy minden szerző felidéz egy-egy pillanatot, amely valamilyen szempontból fontos, emlékezetes számára.
Pár napja formálisan is véget ért a majd’ 20 éves liezon, lejárt Sándor szerződése, ennyi volt. Szombat reggel óta mindenki többször is elolvashatta Alex búcsúlevelét. (Tippünk szerint sokan tényleg többször is átfutották a bejegyzést, ez lett ugyanis a blog veretes történelmének legolvasottabb posztja.) Alexre van, volt, lesz igénye a juventinóknak, és a világ legjobb blogjának olvasói megszokták a kényeztetést. Itt mindig valami különleges várja az embert, kiváltképp, ha múltidézésről van szó. Most szakítok ezzel a nemes hagyománnyal, és Del Piero torinói karrierjének egy olyan mérkőzését idézem fel, amelyik bármelyik közhelyszerű válogatásban helyet kaphatott volna.
Az utolsó bajnoki
A szerző tyúkszaros élete általában a lőtéri döglött kutyát nem érdekli, ezért tényleg csak a legszükségesebb bevezetőt engedje meg nekem az olvasó. A ’90-es évek közepén kollégista voltam két vidéki kisvárosban. Mindkét helyen csak neccesen lehetett elcsípni egy-egy futballmeccset, sokszor csak összefoglalókat láttunk. Ilyen volt a ’95-96-os BL-évad csoportköreinek nyitó fordulója, 1995. szeptember 13., amikor a hazai érdekeltségű Grashoppers – Ferencváros meccs után a csatornák között váltogatva egy francia adón kaptuk el a Dortmund – Juventus találkozó rezüméjét.
A nyitókör pocsékul kezdődött a Juve számára, miután a 37. másodpercben Ferrara egy középre gurított labdát lekészített Möllernek; a német bajnok húzóemberének egészséges lövését Peruzzi védhette volna, mégsem tette. 1:0 oda, mindössze 37 másodperc telt el a mérkőzésből. Ki gondolt ekkor a római BL-döntőre... A hátrányba került Juventus aztán átvette a kezdeményezést. Del Piero először a 12. percben került be az összefoglalóba egy formás gólpasszal, jobb külsővel indított beíveléséből Padovano fejelt a pipába; csodás találat volt ez is.
Möller kíséretében, a '95. novemberi, torinói meccsen
A tuti azonban a meccs 37. percében érkezett: Sousa labdaszerzése után Del Piero a felezővonal környékén, a bal oldali oldalvonaltól nem messze, de már a dortmundi térfélen kapta a labdát, így hosszirányú lesről szó sem lehetett. Kohler kíséretében levitte a labdát a 16-os vonaláig, befelé húzott, rákacsintott a már akkor sem rutintalan védőre, majd eleresztett egy jobblábas lövést. Természetesen beakadt. Az újságírók később jobb híján „Gol alla Del Piero” néven emlegették a védjeggyé váló formagyakorlatot, amit én akkor láthattam először. Mágia alert 2:50-től:
Aki úgy gondolná, hogy Robben másik oldalról indított, hasonló jellegű próbálkozásai előzmény nélküliek, nézze meg ezt a videót is:
Tulajdonképp a vezető góllal Del Piero eldöntötte a mérkőzést, de nem volt vége a műsornak: a második félidőben egy hajszálpontos löbbölése után Conténak gyerekjáték volt a jobb alsóba fejelni. Del Piero egyik legjobb meccse volt nemzetközi színtéren. Két gólpasszal és egy góllal mutatott utat, ami aztán a római Olimpicóban ért véget.
Ki emlékszik mindenre - talán 1995. szeptember 13-án tanultam meg Del Piero nevét. Az viszont biztos, hogy sosem felejtem.
