Fun-tom kolléga korábban már küldött nekünk cikket, és most ezt megismételte. Bár nem pontosan értjük, hogy miért, hiszen mi a saját írásainkon kívül mást nem nagyon szeretünk. De figyelembe véve a nyári uborkaszezont, és azt, hogy a szerkesztőség tagjainak egy része a francia riviérán, egy másik része pedig a Seychelles-szigeteken dekkol a TI pénzetekből, úgy döntöttünk, hogy leközöljük ezt a nem rövid úti beszámolót. Fogadjátok szeretettel! HAJTÁS UTÁN Fun-tomot olvashatjátok.

Fun-tom kolléga korábban már küldött nekünk cikket, és most ezt megismételte. Bár nem pontosan értjük, hogy miért, hiszen mi a saját írásainkon kívül mást nem nagyon szeretünk. De figyelembe véve a nyári uborkaszezont, és azt, hogy a szerkesztőség tagjainak egy része a francia riviérán, egy másik része pedig a Seychelles-szigeteken dekkol a TI pénzetekből, úgy döntöttünk, hogy leközöljük ezt a nem rövid úti beszámolót. Fogadjátok szeretettel! HAJTÁS UTÁN Fun-tomot olvashatjátok.

Figyelem! A cikk termékmegjelenítést tartalmaz! (Nyomokban pedig földimogyorót)

Minden szurkoló életében van egy olyan időszak, amikor nem tud magával mit kezdeni és unatkozik. Persze ezek a negyed órák gyorsan letelnek a meccsek szüneteiben, hiszen ilyenkor fel lehet állni a kanapéról és elmenni egy újabb sörért a hűtőhöz, esetleg bedobni a mikróba egy zacskó pattogatott kukoricát. Vannak viszont ennél is hosszabb idők, amik tétlenül telnek, ilyen pl. a nyár. Lecseng a bajnokság, befejeződnek mindenféle kupák és a játékosok pihenőre térnek. Ilyenkor sokan a netet bújják mindenféle átigazolási pletykák után kutatva (esetleg szájkaratéznak más csapatok blogjain), vannak, akik a bajnoki címet ünneplik már hetek óta (és vannak, akik mindenféle címről lemaradtak idén – haha, mégpedig sokan vannak ilyenek!). De a fociszurkolók életében is eljön a pillanat (évente egyszer) amikor ezt (és a munkahelyet, kollégáikat) megunják, és a főnökeik elengedik őket szabira, elhúznak a francba külföldre pihenni. Mivel közületek is sokan így fognak tenni, így arra gondoltunk, adunk néhány tippet olyan úticélokhoz, ahol nem maradtok a kedvenceitek, esetleg régi bálványaitok nélkül és a pihenés közben is kellemes emlékeket idézhettek fel.

Olaszországi kalandozásaim során hol tudatosan, hol pedig teljesen véletlenül néhány érdekes helyre és dologra bukkantam, amiket úgy gondoltam, veletek is meg kell, hogy osszak, mégpedig egy fényképes beszámoló formájában.

Azt mondanom sem kell, hogy bármerre jártam Olaszországban (na jó, nem voltam azért mindenfelé), - legyen ez a Garda-tó környéke, vagy Toszkána, esetleg Genova környéke és a tengerpart -, mindenfelé Juventus-zászlók lobogtak az ablakokban már azelőtt, hogy rajongásig szeretett csapatunk bajnok lett. Be is bizonyítom ezt egy fotóval:

Ha Muntari gólját megadták volna!

Akkor sem töltött volna el nagyobb büszkeséggel Dél-Toszkánában, hogy egy olyan csaj előzött meg a kis Toyotájával, akinek „Juve girl”-feliratú minipóló volt kirakva a hátsó szélvédőjére (más esetben természetesen igencsak megalázó lett volna ez az élethelyzet – bár jobban belegondolva így is…).

Aztán Mantovában betévedtem egy könyvesboltba (mint ahogy ti is tettétek volna, hiszen a bejáratnál egy nagy tábla hirdette, hogy megjelent Del Piero új könyve és kapható is ott). Az alagsorban aztán a sportkönyvek között - félretúrva néhány tűzrevaló milanos és interes könyvet -, kincsekre leltem:

Ezek közül természetesen nem hagyhattam ott az összeset, így van, amelyik immáron a könyvespolcom éke.

Mielőtt a nagyobb érdekességekre kitérnék, el kell mesélnem még egy pozitív élményt (amúgy negatív nem is ért): ha esetleg arra jártok autóval és pont szerencsésen jön ki a műszak beosztása, akkor Genova után az autópályán van egy alagút, ami után közvetlenül van egy Total ERG kút, ahol bizony egy Juventino a kútkezelő és ezt büszkén vállalja is. Juve-s baseball-sapka, Juve-sál figyel a tagon meló közben. Beszédbe elegyedtem vele és egyből pacsizott velem, amikor tudattam, hogy hasonló szemmel nézem az olasz focit, mint ő. Ezen kívül fülig ért a szája, amikor megtudta, hogy kis hazánkban is rengetegen fekete-fehérben látják a világot. Szóval bártan menjetek arra, és említsétek meg, hogy én bíztattalak erre titeket. Biztosan emlékezni fog arra a hülye magyarra, aki erősen törte az olaszt és valamennyire az angolt is J

A benzinkúttól az autópályán továbbhaladva (vagy ahogy Andrea mondaná a GPS-ből: „Menj tovább száz kilométert”) találunk egy Alassio nevű települést. Azon kívül, hogy lehet itt strandolni, másról nem is nagyon lehetne beszámolni, ha… Történt ugyanis, hogy 1951-ben ebben a kisvárosban járt Ernest Hemingway (nem, nem a Kispest Honvéd tulajdonosa!), és ivott egy kávét, s ennek tiszteletére kiraktak egy, az ő aláírásával díszített csempét a kávézóval szembeni falra. És ez azóta hagyomány, szóval minden arra járó híres emberrel aláíratnak egy biankó-csempét, ami aztán kikerül a többi közé. A csempék átböngészése jó fél órát igénybe vesz, viszont az éles szeműek (vagy inkább azok, akik nem teljesen vakok) páratlan érdekességekre bukkanhatnak. Ki ne emlékezne pl. a világhírű olasz játékvezetőre?

Igen, többek között az ő aláírása is ott díszeleg a falon. Valószínűleg teljesen érdemtelenül.  Meg még Michele Alboreto, Liam Brady, Jean Cocteau, Vittorio de Sica, Nino Manfredi, Alberto Tomba, Louis Armstrong, plusz vagy 500 híres ember szignója. Bevallom, először begépeltem úgy 4-5 óra alatt az összes nevet, de aztán rájöttem, hogy senkit sem érdekel, úgyhogy töröltem is azokat (akiket mégis érdekel, katt IDE). Na de azért szép számmal el van látva ez a fal szeretett csapatunkkal kapcsolatos aláírásokkal is.

Ezt is összecsalta nektek Moggi!

Bár Juve-történelemben Dino tudásának csak a felszínét karcolgatom (vagy azt is csak szeretném) (fel sem tudod te fogni, hogy csak a felszíne mekkora! Darti), azt bizton állíthatom, hogy Mogginak semmi köze sincs ehhez a falhoz. Ezen kívül tényleg hiányosak az ismereteim, viszont annál nagyobb arccal kérdezem: ugye mindenkinek rémlik Gaetano Scirea neve? Akinek nem, az itt most befejezi az olvasást, nyit egy google-t, és rákeres, olvas, tájékozódik. J Sajnos az ő szignója csak az 1982-es olasz válogatott által dedikált csempéken van meg, de szerintem ezt sem bánja senki. Hiszen mindannyiunk emlékezetében él (én konkrétan 1 éves voltam akkor), ahogy Rossi, Tardelli és Altobelli góljaival a Squadra Azzurra 3-1-re hazaküldte Madridból a döntőben a Nyugat-Németeket. Ez a világbajnok csapat akkora sztár volt, hogy nem egy, hanem 10 csempét kaptak a falon, így megcsodálhatjuk még néhány akkori Juve-játékos autogramját: Zoff, Gentile, Scirea, Tardelli, Cabrini, Rossi.

Járt ennél a falnál Scirea özvegye is, aki természetesen egy Juve-mezt is rajzolt a csempére:

És az ifjabb Scirea, azaz Riccardo is tiszteletét tette itt, mégpedig nem kisebb legendás játékos társaságában, mint Stefano Tacconi és a nem annyira legendás Luigi (Gigi) de Agostini.

Van viszont egy náluk is nagyobb fekete-fehér ikon, akinek aláírását csodálhatjuk a falon, s akire mindenki nagy szeretettel és megbecsüléssel gondol. Az illető nem más, mint Giampiero Boniperti (ne tévesszen meg senkit sem az, hogy el van írva a neve).

Ennyit Alassioról, a szó a stúdiójé. De előtte még mesélek pár dolgot. Ha továbbmegyünk az autópályán, hirtelen Franciaországban találjuk magunkat. Az első traumák után felocsúdva, Menton bazársorában megakad a szemem egy ajándékbolton, ahol érdekes színes csempék várnak fanatikus focidrukkerekre, akik legszívesebben az egész lakást ilyennel borítanák:

Bűnbe estem. Nem hagyhattam ott amortizálódni a Milan és Roma csempék között ezt a kincset, bár még helyet kell neki keresnem a lakásban. Természetesen biztos vagyok benne, hogy meg is fogom azt találni, csak idő (és némi kompromisszum) kérdése.

Innen egyenesen Monacoba vitt az utam. Itt található a Stade Louis II, ahol az eddigi UEFA Szuperkupákat rendezték. Sajnos bármennyire szép is ez a stadion, csapatunk jövőre már nem itt, hanem Prágában fogja megvívni a harcot ezért a kupáért, hiszen ott fogják megrendezni az eseményt.

Található itt egy Óceanográfiai Múzeum, ahol szintén találkoztam egy Juve drukkerrel, bár beszélgetni nem nagyon tudtunk (pedig lett volna miről). Hogy is mondjam, nem találtuk a közös hangot:

Most, hogy már nagyjából két és fél órája olvassátok azt a sok hülyeséget, amit leírtam, végre fellebbentem a fátylat: miért is az lett a cikk címe, ami. Monte Carlo utcáin kalandozva teljesen véletlenül rábukkantam (füllentek, barátnőm vette észre) a „The champions promenade” nevű sétányra. Ez az a sétány, ahol a Golden Foot díjazottjai olyan elemi erővel ugranak rá a betonra, hogy benne marad a lábnyomuk. Na, ez a hely igazi csemege egy Juventinonak! Alassio-ban sem volt kevés Juve-kötődés, de itt még jobban el vagyunk halmozva Juve-legendákkal. Mondanom sem kell, hogy közvetlenül a tengerparton fekszik a sétány, így a tenger morajlását hallgatva eleveníthetünk fel egy-egy nevet látva felejthetetlen pillanatokat. Szörnyű élmény, higgyétek el nekem.

Kezdjük a kalandozást úgy, mintha a CSI:Monte Carlo főszereplői lennénk. Vizsgáljuk meg a talált lábnyomokat. Már az illető lábnyomából megállapítható, hogy fiatal, vagy idős korában vettek-e róla mintát. Az időseknek ugyanis bütykös a lábuk, és ez jól látható a sétányon is… (ha meg nem az, akkor rajta van a dátum, hogy mikor jártak ott, és ha pl. tavaly előtt, akkor gyors fejszámolással rádöbbenünk: Beckenbauer már elég öreg volt akkor is). Bár biztos mindenki tisztában van vele, de azért álljon itt egy kis történelmi áttekintés a Golden Foot-díjról: 2003 óta osztják minden évben ezt az elismerést, és legalább 29 éves, aktív játékosok kaphatják a díjat.

Meglátjuk, mennyit ér ez Európában!

Sokat. Egész pontosan 6 (sajnos már csak volt) Juventus játékos lábnyoma díszíti a sétányt: Michel Platini, Zinedine Zidane, Roberto Baggio, Zbigniew Boniek, Pavel Nedved és Alessandro Del Piero részesültek ebben a megtiszteltetésben. Golden Foot-díjazásban viszont nem mindegyikük: Robbie 2003-ban, Pavel 2004-ben Alex pedig 2007-ben. Igaz, Zidane-on kívül a többieknek esélyük sem lett volna rá, hogy megkapják ezt a díjat.

Platini és Zidane lábnyomai és autogramja:

Baggio és Boniek is hagyott nyomokat:

Végül Del Piero és Nedved (ezeket aranyból kellett volna kiönteni):

Természetesen magyar vonatkozása is van Alassionak és Monte Carlonak, hiszen a Száguldó Őrnagyot, Öcsi bácsit, azaz Puskás Ferencet mindenhol ismerik és elismerik. Ő is járt Alassioban, és a lábnyoma sem hiányozhat a bajnokok sétányáról.

Mikor újultak meg a gyorskommentek?

Nos, ezt én sem tudom pontosan, de mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az alig 6000 km-es körutazást, mert rengeteg szép élménnyel gazdagodhattok az út során. Természetesen célirányosan is lehet menni a főbb látnivalókhoz, és akkor valamivel rövidebb a táv, de akkor sok más élménytől fosszátok meg magatokat. A legjobb pedig úgy megszervezni az utat, hogy legalább 1 hazai vagy idegenbeli Juve meccs is beférjen a programba.