6 év elteltével újra a Serie A bajnoka a Juventus - annak ellenére, hogy nem a Juve volt a legesélyesebb. Gondoltad volna?

6 év elteltével újra a Serie A bajnoka a Juventus - annak ellenére, hogy nem a Juve volt a legesélyesebb. Gondoltad volna?

Ki gondolta, hogy ez lesz a vége, amikor a Juventus - mint aki nem tanult Ferrara csúfos bukásából - újra egy egykori legendás játékost, egy rutintalan, fiatal edzőt ültetett a kispadra? Azt a Contét, aki ugyan már nyert Serie B-t korábbi csapatával, de esett is ki onnan - meg a Serie A-ból is. Azt a Contét választották, aki a nyilatkozatok alapján egy nyílt támadójátékot játszó csapatot akart építeni. Aztán Conte mindenkire rácáfolt: meglepő taktikai érettséget mutatott, ugyanakkor tartósan visszahozta a spirito Juvét!

Nem lesz hangod a végére, meglátod!

Ki gondolta, hogy ez lesz a vége, amikor Marotta nagy fizetést és több éves szerződést adott annak az Andrea Pirlonak, aki az elmúlt 3 évben csak lézengett a pályán, és olyannyira visszaesett a teljesítménye, hogy egyenesen gyengítette a Milant - az eredmények és a statisztikák legalábbis ezt mutatták. De nem véletlen, hogy nemcsak, hogy nem mi ülünk a kispadon, hanem a sportigazgatói posztot sem nekünk adták: míg közülünk többen is rossz döntésnek gondolták Szundi megszerzését, végül azoknak lett igaza, akik bíztak a futballistában: Pirlo a bajnokcsapat legjobbja volt, aki egyszerűen nélkülözhetetlennek bizonyult. Az új környezetben megújult, új kihívásokat talált, és nagyon jól reagált arra, hogy az előző klubjánál leírták: kiemelkedő motivációval küzdötte végig az évet.

Ki gondolta, hogy ez lesz a vége, amikor a stadionavatón csak döntetlent játszottunk egy angol harmadik ligás csapat ellen, és a többi felkészülési meccs sem sikerült igazán fényesen? Végül azonban beigazolódott a Berlusconi Kupához kapcsolódó babona: ott kikaptunk 2-1-re, azóta viszont egyszer sem kapott ki a csapat!

A stadionavató nem a legjobban sikerült - na és?

Ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége, amikor a védekezés őshazájában egy edző azzal állt elő, hogy ő bizony 4-2-4-et akar játszani - ráadásul igazi védekező középpályás nélkül? Aztán az a bizonyos edző az elmúlt 10 év legalkalmazkodóbb, legbátrabb Juventus edzőjének bizonyulva végül mindig rátalált arra a taktikára, amivel érvényesülni tudott a csapata.

Ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége, amikor a régóta várt csatársztár helyett "csak" a Romában gyenge évet produkáló Vucsinicset igazolta le Marotta? A montenegrói végül a csapat egyik legfontosabb láncszemévé vált, a bajnokság végére még a góllövésbe is belejött. De ami a legmeglepőbb volt: szó nélkül küzdve besegített a védekezésbe, és egyetlen igazán necces pillanata volt: amikor a Bologna ellen túlpörögve kiállíttatta magát.

Egyáltalán: ki gondolta, hogy a kát egymást követő hetedik hely után elég lesz a fentebb említettekkel, Giaccherinivel, Vidallal vagy Lichtsteinerrel erősítenünk? Erre Vidal a csapat egyik legjobbja lett, Lichtsteiner személyében végre lett egy klasszis szélső védőnk, aki igazi mániákusként küzd, míg az ellenünk az üres kaput is elhibázó Giaccherini személyében egy több poszton is bevethető futballistát szereztünk meg aprópénzért.

Ilyet nálunk nem csinált

Ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége, amikor februárban a várt előnyszerzés helyett a Milan jobban szerepelt a Juventusnál? Ekkor úgy tűnt, hogy a címvédő túlélte a legnehezebb hónapját, és akár még az is előfordulhat, hogy sétagaloppban nyerik a scudettot. Ehelyett ők is botlottak a könnyebbnek ígérkező meccseken, a Juventus pedig fantasztikus utolsó másfél hónapot produkálva már egy fordulóval a vége előtt bajnok lett!

Ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége, amikor Milánóban az első félidőben lefocizott minket a hazai csapat, és csak a szerencsén (és a játékvezetőkön) múlt, hogy nem kerültünk 2 gólos hátrányba? Aztán Conte, ahogy azt annyiszor megtette az évben, ismét jól nyúlt a meccsbe: a feltámadó Juventus pedig jogosan hozott el egy pontot a legnagyobb riválistól.

Gyorsan búcsút intett

Ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége, amikor Conte közölte a nyár elején nagy örömmel fogadott Zieglerrel, hogy nem számít rá - majd De Ceglie hibái miatt hirtelen az a Grosso került a kezdőcsapatba, akit még úgy sem tudott elsózni a klub, hogy adtak volna mellé egy tollat, egy olvasólámpát és egy aktatáskát is. Ekkor úgy tűnt, a csapatban van egy lyukas poszt, amin minden elúszhat... Januártól viszont ismét jött De Ceglie, és túlzás nélkül állítjuk, hogy mindenkit meglepve stabil csapattaggá vált, mégpedig nagyon jó teljesítményt nyújtva! Ma már ott tartunk, hogy a válogatottságra is esélyes, és kifejezetten nagy baj, hogy megsérült a kupadöntő előtt.

Ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége, amikor Genovában még a kapu torkából sem sikerült betalálni? Vagy amikor kiderült, hogy a játékvezető ismét elfelejtett megadni egy szabályos Juve gólt, és egy büntetőt Matri lerántásáért? Aztán kiderült, hogy az a meccs volt a fordulópont: a későbbiekben egyetlen döntetlen csúszott csak be, ráadásul a Juventus imponáló magabiztossággal verte az ellenfeleit.

Ki gondolta, hogy ez lesz a vége, amikor - sokak számára érthetetlenül - Conte makacsul ragaszkodott a nulltalálatos Borriellohoz, és őt hozta be 0-0-ás állásnál a Cesena ellen? Persze itt is Conténak lett igaza, és pinabajszú hősünk eldöntötte a meccset, pályafutása talán legfontosabb gólját szerezve.

Szóval: gondoltad volna, hogy ez lesz a vége? Mondhatnám, hogy én igen, de a korábbi posztjaim nem erről tanúskodnak. Számunkra itt a blog szerkesztőségében nem jelent gondot a hazudozás, a gerinctelenség vagy az aljasság, de ezúttal inkább megvallom az igazat: őszintén szólva néha még most is nehéz elhinnem ezt a tündérmesébe illő történetet.

Halljam, mi a következő kívánságotok?