A szerkesztőségi orgiák mellett első posztjaival is tökéletesen teljesített S4tch (aki a pluszpontokért is bejelentkezett a Slayer videó beágyazásával), a Novara elleni győzelemről írt posztja olyan, mint Dino felsőteste: egy gramm plusz, vagy egy gramm mínusz ugyanúgy elvenne a tökéletes értékből.
Csak egy marginális jelenet kiemelésével szeretnénk mégis hozzátenni valamit, mert bár egy valójában jelentéktelen bekiabálásról lesz szó hajtás után, úgy hisszük, hogy a mögötte rejtező tartalom miatt fogjuk mindhárom hátralevő meccsünket megnyerni.
A szerkesztőségi orgiák mellett első posztjaival is tökéletesen teljesített S4tch (aki a pluszpontokért is bejelentkezett a Slayer videó beágyazásával), a Novara elleni győzelemről írt posztja olyan, mint Dino felsőteste: egy gramm plusz, vagy egy gramm mínusz ugyanúgy elvenne a tökéletes értékből.
Csak egy marginális jelenet kiemelésével szeretnénk mégis hozzátenni valamit, mert bár egy valójában jelentéktelen bekiabálásról lesz szó hajtás után, úgy hisszük, hogy a mögötte rejtező tartalom miatt fogjuk mindhárom hátralevő meccsünket megnyerni.
Néha hete Darti írt posztot Conte elhíresült motivációs beszédéről, ahol dobhártyarepesztő hangerővel, nyálfüggönyt vonva az öltözőre közölte a játékosokkal, hogy kicincálja a belüket, és azzal köti fel őket a kapufára, ha lazaságon kapja őket. Úgy tudjuk, Chiellini még épp időben lendült előre, és így megakadályozza a mestert abban, hogy bemutassa Kraszicson, mire gondol.
Tegnap agyoncsaptuk a jobb sorsra érdemes (és ez nem üres frázis, tényleg szimpatikus csapat a piemonti Izé-ölő). Már agyon voltak csapva, amikor Barzagli egy pillanatra azt hitte, Conte nem néz oda, és egy leheletnyi kockázatot vállalva hozott egy rossz döntést. Ha nem állna a pálya szélén a pécsi adótorony, akkor is szabad füllel hallható volt, ahogy Conte bemennydörögte a pályára:
„BARZA, NEM AKAROK GÓLT KAPNI!”
Barzagli – akinek tavaly szerkesztőségünk a Juventus Hungary aranylabdáját javasolta adni – kvázi az egyetlen mezőnyjátékosunk, akinek még nincs gólja idén. Az rendben van, hogy őt nem ezért tartjuk, bőven elég az a sallangmentes tökéletesség, amit a hátsó sorban mutat, csak hát közben Bonucci kétszer is vezető gólt szerzett (Fiorentina otthon és Palermo idegenben), Chiellini a Roma ellen bólintotta be az egyenlítésünket, De Ceglie a Chievo elleni borzalmon talált be, Lichsteiner az új aréna első hivatalos gólját szerezte, Cacares meg hobbiszerűen mészárolta a szomszéd falu hullarablóit.
Barzagli nagyon megérdemelné, de amint átlépné a félpályát, Conte már üvölt is, hogy takarodjon hátra. Akkor is, amikor bőven beleférne, hogy lekontrázzanak, és valamilyen isteni csoda miatt Buffon se tudjon védeni. De Conténél nem fér bele. Mert a lazaság további lazaságot szül, a figyelem büntetlenül maradó lankadása további hebrencskedést eredményez, és Conte tudja, hogy a Juventust már csak a Juventus állíthatja meg a bajnoki címért folyó küzdelemben.
És pontosan ezért nem fogja megállítani.
