Egy urban legend szerint a második világháború idején egy német híradóban, ami a keleti frontról szólt, az aláfestő szöveg így hangzott: "Vitéz magyar szövetségeseink, ajkukon az ősi "Nobozmeg!" csatakiáltással rohamozzák a bolsevik állásokat." De állítólag a középkorban egy bizánci szerzetes is arról számolt be, hogy a lóháton támadó magyarok ezzel a felkiáltással indultak harcba. Igaz vagy sem, mindegy: az biztos, hogy hasonlóképpen kiáltottam fel én is, amikor megláttam, hogy a Bologna vezet Milánóban. Aztán ugyan egyenlítettek a hazaiak, de az esti meccsre ugyanez maradt a csatakiáltás: óriási lehetőséget kapott a Juventus.
Egy urban legend szerint a második világháború idején egy német híradóban, ami a keleti frontról szólt, az aláfestő szöveg így hangzott: "Vitéz magyar szövetségeseink, ajkukon az ősi "Nobozmeg!" csatakiáltással rohamozzák a bolsevik állásokat." De állítólag a középkorban egy bizánci szerzetes is arról számolt be, hogy a lóháton támadó magyarok ezzel a felkiáltással indultak harcba. Igaz vagy sem, mindegy: az biztos, hogy hasonlóképpen kiáltottam fel én is, amikor megláttam, hogy a Bologna vezet Milánóban. Aztán ugyan egyenlítettek a hazaiak, de az esti meccsre ugyanez maradt a csatakiáltás: óriási lehetőséget kapott a Juventus.
Őszintén szólva igencsak féltem a Roma elleni meccstől: vajon élni tudunk-e a kínálkozó lehetőséggel? Folytatódik-e a győzelmi sorozatunk? Nem zökkent-e ki a kitűnő formából a csapat az elmaradt forduló miatt?
Aztán három perc sem telt el a meccsből, és ismét csak a nobozmeg szökkent ki fogaim kerítésén. Aztán öt perccel később megint. Nekiestünk az ellenfélnek, és az elmúlt hónap talán legjobb juventinoja, Vidal el is döntötte a meccset. Dinamikusan és nagy tempóban kezdte a Juve a meccset, és taktikailag egyértelműen Conte nyerte a két edző csatáját.
Conte azzal, hogy a 3-5-2-vel és De Cegliével kezdett, egyértelműen a Roma jobb oldalát támadta - ahogy azt profetikus beharangozónkban fel is vetettük, bár Taddei helyett Rosi játszott a vendégek jobb oldalán. Vucsinics azzal, hogy befelé mozgott, rendre óriási riadalmat okozott a római védelemben, De Ceglie pedig rendre szabadon kaphatta a labdát - ebből lett az első és a negyedik gól is. (Amúgy pontosan azt történt, amit a blog értelemmel és érzelemmel telített belső levelezőlistáján Benito felvetett.) 2-0 után már szinte mindegy volt, hogy Stekelenburgot - szerintem tévesen, az olasz Sky szerint jogosan - kiállította a bíró, bár innentől tényleg egyértelművé volt, hogy az emberhátrányban lévő vendégeknek semmi esélye. A Juve átengedte a területet, ennek volt köszönhető, hogy a megszokottól eltérően 50-50% körüli volt a labdabirtoklás a végén.
Borriello is beállt a meccs végén
Annyira sima lett a meccs, hogy a 60. perctől Conte nyugodtan pihenőt adhatott Vidalnak és a szintén nagyot játszó Vucsinicsnek. (A montenegrói mind a négy gólban szerepet játszott!) A cserékkel le is ült a meccs, igazából semmi érdekes nem történt. Mondjuk az emlékezetes volt, amikor a 4. gól után Luis Enrique felnézett az eredményjelző táblára - vélhetően az érdekelte, hogy mennyi van még hátra a meccsből. Aztán Lichtsteiner és Lamela még Tottiztak egyet: előbbi mutatta a négyest, utóbbi eljátszotta a 2004-es EB egyik jelenetét.
Lamela igen sportszerűtlen volt
A csapat jó játéka mellett nem szabad szó nélkül hagyni néhány játékos kiemelkedő teljesítményét. Vidalról és Vucsinicsről meg megemlékeztünk, de Bonucci is egyre megbízhatóbb, és mostanában kifejezetten jól érzi magát a háromvédős rendszer közepén, előretöréseivel pedig veszélyt is teremt az ellenfél kapuja előtt. De Ceglie január óta folyamatosan bizonyítja, hogy igaza volt Conténak, amikor bizalmat szavazott neki. De Marchisora sem lehet panaszunk, és nem csak a gólja miatt. Chiellini és Barzagli meg csak a "szokásos" játékukat hozták. Amúgy meccs közben azon gondolkodtam, vajon Vidal, Pirlo vagy Barzagli megszerzése volt a nagyobb üzlet Marottától?
Sima győzelem lett a vége tehát az év utolsó rangadóján, és a Juventus három ponttal vezet a szétesni látszó Milan előtt - azaz akár egy döntetlen vagy egy vereség is beleférhet a végéig. Persze a biztonság kedvéért nyerjünk csak meg minden meccset, és lehetőség szerint Triesztben biztosítsuk be a scudettot! Szóval továbbra is: nobozmeg, győzelmekre fel!
Bonucci is igen jól, megbízhatóan játszott
