Egészen elképesztő, ami tavasszal történik a Serie A-ban. Február elején azt hittük, a Juve óriási fórba kerül, mert megbicsaklani látszott a sérülésektől sújtott Milan, amelynek iszonyú sorozatban kellett tartania minimális hátrányát az ekkor gyenge csapatokkal meccselő Juve előtt. Aztán a Milan (miután megnyerte az agyonvesztett udinei meccsét) szárnyakra kapott, fecnikre tépte az Arsenalt, és a március közepére prognosztizált hátrány helyett átvette a vezetést az alsóházi csapatok ellen bukdácsoló Juvétől.
Ekkor már mi is berendezkedtünk az ezüstre, hiszen jöttek a Juve rangadói, a Milan pedig virgoncul aprította a kicsiket. Semmi nem utalt rá, hogy ez lesz az az időszak, amikor a Juventus visszatér a bajnoki versenyfutásba. Most meg egy ponttal mégis vezetünk.
Egészen elképesztő, ami tavasszal történik a Serie A-ban. Február elején azt hittük, a Juve óriási fórba kerül, mert megbicsaklani látszott a sérülésektől sújtott Milan, amelynek iszonyú sorozatban kellett tartania minimális hátrányát az ekkor gyenge csapatokkal meccselő Juve előtt. Aztán a Milan (miután megnyerte az agyonvesztett udinei meccsét) szárnyakra kapott, fecnikre tépte az Arsenalt, és a március közepére prognosztizált hátrány helyett átvette a vezetést az alsóházi csapatok ellen bukdácsoló Juvétől.
Ekkor már mi is berendezkedtünk az ezüstre, hiszen jöttek a Juve rangadói, a Milan pedig virgoncul aprította a kicsiket. Semmi nem utalt rá, hogy ez lesz az az időszak, amikor a Juventus visszatér a bajnoki versenyfutásba. Most meg egy ponttal mégis vezetünk.
A palermói meccsről nagyon keveset tudnánk csak mesélni. Aki ember, az úgyis végigkövette hihetetlenül magas színvonalú élő közvetítésünket. A lényeget összefoglalva megállapíthatjuk, hogy hasonlóan kegyetlen elvertük őket, mint a Milan, csak mi az első 20 percben kihagytuk azokat a helyzeteket, amiket Ibráék belődöztek. Ettől még a győzelem jogosságához semmi kétség nem férhet, végig óriási fölényben játszottunk, percekig sem volt meccsben a Palermo. A sportújságírói közhelyek egyik legszebbjét elővéve: csak az volt a kérdés, mikor verjük az elsőt.
Villantjuk a bicepszet
Az elsőt végül Bonucci szerezte, és ezt most nem veszik el tőle (pedig a harmadik lassítás után sem voltunk biztosak benne, hogy nem a védő fején csúszott meg). Kiemelni igazából felesleges lenne bárkit is, mert a csapatjáték rendben volt, az ellenfél pedig nem állított olyan feladat elé, hogy bárkitől kellett volna bármi extra. Hogy mégis kiemelek valakit, az csak annak köszönhető, hogy Caceres egyértelműen az őszi Lichtsteinert idézi, a különbség köztük annyi, hogy míg a svájci védekezésben egyértelműen erősebb, addig az ingyán beadásai pontosabbak, és gólveszélyesebb a játéka. A forduló gólja lett volna, ha egyrészt Vucsinics álompasszát nemcsak zseniálisan kapja le a levegőből, hanem be is lövi, másrészt ha Mauri nem ollózza fecnikre a Napoli kapuját.
A sok elmaradt meccs miatt nehezebb megmondani, hogy mennyi ideig hagytuk vezetni a Milant idén, de nem tartott sokáig. Próbálunk óvatosak maradni, de nem nagyon megy: úgy érezzük, most sokkal nagyobb a Juve előnye, mint a tabellán látható egy pont. Két okból gondoljuk azt, hogy most már a Juventus a bajnokság esélyese, és ebbe még bele sem számoltuk, hogy nagyképű szarok vagyunk.
Az egyik az, hogy az utóbbi hetekben a Juventus nemcsak simán legyőzte, hanem brutális kegyetlenséggel fel is kockázta pörkűttnek az ellenfeleit. Ha hozzávesszük, hogy a Milan például csak egy kamubüntetővel tudott egy ideig döntetlenre állni hazai pályán azzal a Fiorentinával szemben, amit a Juve idegenben mészárolt le, jól körbe is írtuk a két csapat formája közti különbséget. Nyilvánvalóan nem annyira rossz a Milan, mint ahogy szombaton játszott, de – és ez a másik ok – a rengeteg sérült nem csak úgy szedi be a sarcát, hogy nincs kivel kiállnia. Hanem úgy is, hogy a csapat nagy része kénytelen volt végigjátszani a szezont, így értelemszerűen elfáradt. Ne felejtsük el, a Milan 12 komoly tétmeccsel többet játszott idén a Juventusnál, ráadásul míg Conte egy-egy rövid sérülés, és minimális számú eltiltás miatt jobbára minden játékosára számíthatott, addig Allegri kénytelen volt trequartistát faragni Emanuelsonból, és sokkal több lehetőséget adni egy Robinho-kvalitású hulladéknak, mint amennyit érdemelt.
Neki köszönhetjük
Pár nappal ezelőtt Conte azt mondta, a Milannak kell elveszítenie a bajnokságot. Ez a helyzet most megfordult, már a Juventusnak kell diktálnia a tempót az élen, csak éppen cirka fele akkora nyomással a vállán, mint amekkora a Milanén volt. A Juventus egy outsider volt a bajnokság elején, senki nem várta tőle, hogy április elején kupadöntős és listavezető legyen, most mégis ez a helyzet. A Milannál ellenben hiába volt tökéletesen vállalható a BL-szereplés, és hiába tűnik jelen pillanatban úgy, hogy ha Allegriék egy jobb sorsolással bementek volna a négybe a Chelsea helyén, tényleg a világ négy legjobb csapata lenne ott, a végeredmény az, hogy jelen pillanatban mindkét hazai fronton kinéz a pofon. Méghozzá a fent említett Juventustól.
A Milan hátralevő meccsei között alig találunk olyat, amit néhány hete ne adtunk volna oda nekik csukott szemmel. A szombaton látott Milannak ellenben már nyitott szemmel sem adnánk oda semmit, legkevésbé az egész bajnokság leggenyóbb csapatával szembeni veronai meccset, ameddig már csak három napjuk van hátra. A hétközi forduló döntő jelentőségű lehet, hiszen a Juventus komoly lendületben fogadja a Laziót, ami újra rangadónak minősül, tehát jók az esélyek egy győzelemre, a Milan viszont fizikálisan és mentálisan is nagyon össze kell, hogy szedje magát, mert egy újabb pontvesztéssel komolyan megléphet a Juve.
Véreink, fontos közlemény! Ha minden igaz, április 6-án Triesztben találkozunk a Cagliarival, ami a lehető legközelebbi olasz város. Csak gondoltuk, szólunk.
