Egészen szürreális, hogy az ember felkel az ágyikójából, aztán bő 24 óra múlva visszafekszik oda, csak közben kétszer repült, bérelt autó lelkét taposta ki, ült a szikrázó napsütésben a tengerparton, és megnézte a Genoa-Juventus meccset élőben. Ehhez a gyakorlatilag tökéletes naphoz Dinónak és a szintén a nyírségi haciendájáról startoló Zsoltinak pusztán az elhatározásra, nekem pedig a világ legtündéribb menyasszonyára volt szükségem, aki azzal lepett meg hajnalban, hogy öltözzek kurva gyorsan, mert megy a gépem 2 óra múlva.

24 óra alatt 1100 km földön és levegőben, egy fél csodálatos és egy fél elborzasztó Juventus a Serie A legfaszább stadionjában, Vidal a templomban, Mekkmester a hegyek tetején, és az érzés, hogy ebbe a városba még visszatérsz egyszer akkor is, ha éppen 40 ezer helyi szomjazza a véredet.

Egészen szürreális, hogy az ember felkel az ágyikójából, aztán bő 24 óra múlva visszafekszik oda, csak közben kétszer repült, bérelt autó lelkét taposta ki, ült a szikrázó napsütésben a tengerparton, és megnézte a Genoa-Juventus meccset élőben. Ehhez a gyakorlatilag tökéletes naphoz Dinónak és a szintén a nyírségi haciendájáról startoló Zsoltinak pusztán az elhatározásra, nekem pedig a világ legtündéribb menyasszonyára volt szükségem, aki azzal lepett meg hajnalban, hogy öltözzek kurva gyorsan, mert megy a gépem 2 óra múlva.

24 óra alatt 1100 km földön és levegőben, egy fél csodálatos és egy fél elborzasztó Juventus a Serie A legfaszább stadionjában, Vidal a templomban, Mekkmester a hegyek tetején, és az érzés, hogy ebbe a városba még visszatérsz egyszer akkor is, ha éppen 40 ezer helyi szomjazza a véredet.

A Malév bedőlésével te, mint utas, csak nyertél. Az üres járathelyekre lecsapó Wizzair – ki tudja, talán pont a focibuzik miatt – úgy indít járatok vasárnap, hogy a 15h-kor kezdődő meccsek Észak-Olaszországban pont elérhetőek úgy, hogy a hajnali géppel elcsapatsz Bergamóba, ott bérelsz egy kocsit, és az 22.30-as budapesti járat indulása optimális esetben már újra Atalantáéknál talál. Erről az optimális esetről még lesz szó.

Kilenc célpont bőven elérhető távolságra Bergamótól

Az autóbérlés sima ügy, Dino vezetésével könnyed léptekkel közelítettünk rá a parkolóra, ahol egy még új szagú, pofás kis Fiat 500-asba pattantunk. Miután kiröhögtük magunkat azon, milyen röhejesen nézhet ki 280 kilónyi meglett férfiember egy fodrászlányoknak gyártott autóban, kifordultunk a parkolóból, és elindultunk rossz irányba. Aztán némi kavarás után a jó irányba. Aztán egy elbaszott lejáró után újra Svájc felé vettük az irányt, míg végül rátaláltunk a helyes ösvényre.

Az együtt töltött csaknem 20 óra alatt cirka öt mondat hangzott el, ami nem a Juventusról szólt, ezek között volt például az a rövid kitérő, amikor Zsolti közölte, Genova biztosan szép város, úgyhogy menni kéne egyet várost nézni, ha már ilyen korán célba csapunk. Dino azzal durungolta le szabolcsi oligarchát, hogy ő is szívesen néz szép épületeket, de amikor meccsre menetel van, nem tud egy szép templom látványában elmerülni, mert a pulpituson is Vidalt véli látni. Aztán amikor megérkeztünk Genovába, gyorsan közölték is velünk, hogy ha egy mód van rá, talpig Juventusba öltözve ne nagyon mászkáljunk a városban, mert sem a kórházak, sem a temetők nem olyan szépek, hogy érdemes legyen megnézni őket.

A Genovába vezető cca 200 km elég laza, kivéve az utolsó 40-50-es etapot, ahol a _hajtű jobbra, hajtű balra kottát követi az út, de a megérkezés bőven kárpótol ezért. Genova egyszerűen hihetetlen, nincs az a fénykép, ami visszaadja a tengerpartról meredeken felívelő hegyoldalba épült város látványát. Csak annyit mondunk, aki teheti, mindenképpen menjen el, és nézze meg személyesen (minél kevesebb Juventus felirattal a ruházatán). Alig 6 órával az ébredés után egy tengerparti szálloda bárja előtt ültünk a szikrázó napsütésben, egy szál rövid ujjú pólóban, és vártuk, hogy a kikötő elkerített parkolójába megérkezzenek a Juventus-szurkolók.

A szurkolók elszeparálását úgy oldják meg, hogy minden torinói járműnek ebbe a parkolóba kell érkeznie, innen buszokkal viszik a Marassihoz a szurkolókat. Mi roppant okosan nem álltunk be a parkolóba, hanem mellette fogtunk pozíciót, mert rövid számolgatás után arra jutottunk, visszafelé ki kell taposnunk a hűtőrácsot szegény fodrászlánykocsiból, hogy elcsípjük a kocsileadás határidejét, és a repülőt is. Ebbe nem fér bele az olaszos tempóban történő távozás, ez előre látszott.

Szívet melengető nóta a genovai anyukákról

A Marassi pont olyan gyönyörű, mint amilyennek a tévéből látod. Fantasztikus a hangulata, főleg olyankor, amikor tele van. A parkolóban – idén már nem először – összefutottunk a Juventus Club Hungary népes kontingensével, velük néztük végig a gyorsan megtelő vendégszektorból, ahogy egyre több piros-kék emberke vesz körbe minket a stadionban. Bennük egy közös volt: mindenki a vendégszektor felé fordulva mutogatta a masszív lófaszokat, és ez a következő három órában egyetlen percre sem változott. Ez nem is csoda, hiszen számukra igen kevés örömforrást biztosított, ami a pályán történt.

Tartottunk ettől a meccstől, nemcsak a foghíjas csapat, hanem a Juve formája miatt is, és bár úgy indult, hogy a 20. másodpercben szívrohamot kaptunk Buffon iszonyatos bravúrjánál, csak félig lett igazunk. Azért félig, mert a Juventus fele akkorát játszott, mint cirka novemberben utoljára. Pirlo fenomenális volt, elképesztő mennyiséget rohangált össze, labdát szerzett, passzolt, lőtt, vasalt, mosogatott, kivitte a kutyát és még az sem szegte kedvét, hogy néhány ügyefogyott pancser elrontotta a játékát. Ha csak a karmesteren múlt volna, úgy megszórjuk a Genoát, hogy a második félidőre ki sem mernek jönni. Vucsinics az első félidőben konkrétan egy istenség volt, minden csele bejött, szórta a tökéletes passzokat, de sajnos rá is állt, ami Pirlóra: a többiek miatt kevés haszna volt briliáns játékának. De Ceglie hozta, amit mostanában szokott (hiba nélkül), Caceres a védelem közepén is közel tökéletest nyújtott, és még Giaccherini is igyekezett, de még ez sem volt elég.

Hiába volt a bal oldalunk hibátlan, a másik szél kétségbeejtően gyenge volt. Lichtsteiner nemcsak elfáradt, de már egy átlagos teljesítmény sem jön ki belőle, Marchisio pedig úgy csalta a játékot gyakorlatilag az egész meccsen, hogy rossz volt nézni. A csatároké külön történet, Pepe az első félidőben úgy felidegesített minket, hogy még a terjengő hasisfelhőben is volt kedvünk percenként rágyújtani, Matri pedig úgy játszott, mintha tilos lett volna jó döntést hoznia a genovai kapu előtt. Iszonyú idegesítő volt nézni, ahogy a Juventus a kapujához préseli a Genoát, de hol egy rossz döntés, hol Frey parádéja, hol egy elmaradt büntető, hol a kapufa mentette meg őket a góltól. Aztán amikor az sem, akkor jött a bíró, és lefújta Pepe szabályos gólját (amit oda lőtt az orrunk elé).

Valójában a bosszúság csak rövid ideig tartott. Egy agyonnyert meccsen újra döntetlent játszottunk, viszont legalább agyonnyertük előtte, és ez sokkal fontosabb, mint a Genovában hagyott két pont. Újra láttunk egy erős, magabiztos Juventust, ahol sok jó egyéni teljesítmény volt, bátran és határozottan játszottunk, szó sem volt a korábban látott, enervált labdatoszogatásról. Sajnos nincs csatárunk, olyan legalábbis nincs, aki gólt is lőne. Del Piero semmit nem tudott hozzátenni, Borriello detto, bár ezen már senki nem lepődött meg, és azt is láthattuk, Elia miért nem játszik soha. Igen, talán igazságtalanok vagyunk, mert 20 perc alatt világot váltani nem egyszerű feladat, de igazából azért merünk ítélkezni, mert egyetlen percre sem láttuk rajta, hogy át akarja harapni az összes genovai torkot a bizonyítási vágytól. Meg azért, mert szarul játszott.

Persze, hogy bosszantó egy pontot szerezni egy ilyen meccs után, de óva intenénk mindenkit attól, hogy azzal foglalkozzon, most éppen hány ponttal lépett meg a Milan. Nem ez számít, hanem az, amit a pályán mutatott a csapat, mert ebből kell újra felépíteni az őszi önmagunkat. Ha pedig ez sikerül, majd foglalkozhatunk azzal, mire lesz elég. Komoly sorozat előtt állunk, sorban jönnek a durva meccsek, de ha a Marassiban látott játékot hozzuk, senkitől nincs félnivalónk. És ha közben becsúszik egy vereség, azt is leszarjuk, mert ahogy már mondtuk, nem biztos, hogy az nagyobb teher lenne, mint amekkora most a veretlenség.

A lefújás után egy órát aszaltak minket a stadionban (ahol egy kbszt büfé nem volt a vendégszektornál), aztán majdnem egy másikat a buszokon, mire a konvoj elindult a zárt parkoló felé. Hét óra volt, mire felnyerített mind a 30 ló az 500-as motorházteteje alatt, azaz maradt két és fél óránk a kocsi leadásáig, és pár perc híján három óra a reptéri kapuzárásig. Egy rövid megálló után _jobb láb a gázon, bal láb a jobb lábon, és irány Bergamo. Mire megnyugodtunk volna, hogy nagyjából időben vagyunk, Milánó előtt jött a szokásos: torlódás a fizetőkapunál. Az itt elvesztett bő fél órát még megfejeltük egy elcseszett lejáróval, így a kétségbeesetten tiltakozó Fiat halálsikolyaitól kísérve döngettük végig a Bergamóig hátralevő 40 km-t. A leadási határidő előtt négy perccel hajítottuk be a kulcsot a kölcsönző pultjába, vetkőzés-öltözés a beléptetésnél, és három perccel a kapuzárás előtt, lihegve befutottunk a 15-ös kapuhoz. Férfimunka.

Ha kedvet kaptál egy hasonló túrához, szerintünk először vedd fel a kapcsolatot a JCH-val, akik olyanok, mint Pirlo: ott vannak minden kilométerkőnél. Ha viszont kényelmesebb vagy, és nem akarsz rengeteget inni egy buszos utazás alatt (megértjük azt is, ha igen), íme a költségvetése egy gyors, kényelmes és egy bő nap alatt letudható utazásnak. Ha időben veszel repjegyet, 15 ezer környékén megúszod Bergamót oda-vissza. A kocsibérlés 10 rongy, az üzemanyag és a matricák 20,000 körül lesznek (a fenti térképen láthatod, hogy mi azért relatíve sokat mentünk), a meccsjegy 35 euró, ha éppen nem bajba kerültél, és egy magyar véglénytől akarsz venni, mert ő kegyetlenül le fog húzni („80 euró. Nincs annyi? Nem baj, akkor adj 60-at.”)

Ennél lényegesen olcsóbb, ha beruházol egy olyan menyasszonyra, mint az enyém, aki a háttérben ügyeskedve úgy intézett el mindent, hogy amikor fél négykor kirúgott az ágyból, azt hittem, ég a ház, eszembe sem jutott, hogy aznap még Juve-meccsre megyek.

Még néhány kép, meg apróság az útról

A tumultus azért lett, mert felbukkant a közvetítőkocsinál Zuliani

Izi like a sunday mornin'

A jobb felső sarokban a tökéletes Chewbacca: torinói Genoa klub

Mekkmester a hegytetőn