A tabella első öt helyezettje nem tudott nyerni, ha a vasárnapi játéknap előtt tudjuk ezt, szinte látjuk magunk előtt, hogy a Siena agyonverése után megszaporodnak a scudetto, a Grande Ikszipszilon, meg hasonló tartalmú hozzászólások. Kikapott az Udinese, a Lazio és az Inter, a Milan csak döntetlent játszott, ami azt jelenti, hogy a Milannal szemben három, az Udinesével szemben hat pontra növelhette volna az előnyét a Juve.
De nem tette, és nem is tehet senkinek szemrehányást azért, mert nem jött össze a győzelem a kiesés elől menekülő Siena ellen. Az ilyen meccseket egyszerűen meg kell nyerni, kell lennie valakinek a csapatból, aki húz egy váratlant. Egy olyat, amire nincs válasza egy mégoly szervezetten védekező csapatnak sem. Ilyen most nem volt.
A tabella első öt helyezettje nem tudott nyerni, ha a vasárnapi játéknap előtt tudjuk ezt, szinte látjuk magunk előtt, hogy a Siena agyonverése után megszaporodnak a scudetto, a Grande Ikszipszilon, meg hasonló tartalmú hozzászólások. Kikapott az Udinese, a Lazio és az Inter, a Milan csak döntetlent játszott, ami azt jelenti, hogy a Milannal szemben három, az Udinesével szemben hat pontra növelhette volna az előnyét a Juve.
De nem tette, és nem is tehet senkinek szemrehányást azért, mert nem jött össze a győzelem a kiesés elől menekülő Siena ellen. Az ilyen meccseket egyszerűen meg kell nyerni, kell lennie valakinek a csapatból, aki húz egy váratlant. Egy olyat, amire nincs válasza egy mégoly szervezetten védekező csapatnak sem. Ilyen most nem volt.
Persze könnyű lenne anyázni a bírót, hogy nem adta meg a teljesen egyértelmű tizenegyest (nem is értjük, hogy a bánatba nézte ezt el, mikor három méterre állt az esettől). Mi viszont szponzorgallér nélkül is ki merjük jelenteni, hogy nem szokásunk a bíróval foglalkozni – és nincs de. Szögezzük le helyette: a Juventus lófaszt sem érdemelt a Siena elleni teljesítményért, nemhogy győzelmet.
A mérkőzés képe igen egysíkúan alakult: Pirlo felvitte a labdát 40 méterig (azaz nagyjából 6-8 méterre a sienai lövészárkoktól), aztán vagy kitette valamelyik szélre, vagy felívelte a tizenhatoson belülre, hátha valaki lefejeli/megcsúsztatja/kezd vele valamit. Ennyiben nagyjából ki is merült a csapat támadójátékának kreativitása, és mivel a Siena kifejezetten kulturáltan védekezett, nagyon gyorsan látszott, hogy itt csak oltári mázlival szerez gólt a Juve. Ilyen még idén úgysem volt, úgyhogy ebben lehetett reménykedni. Meg talán abban, hogy a maradéktalanul teljesítő védelemből valaki felér egy támadással, és be is tudja fejezni, de Chiellini beadásánál elmaradt a büntető, a fejesét pedig kipaskolta a végig magabiztos Pegolo.
Tulajdonképpen annak kell örülnünk, hogy nem kaptunk ki, mert a Siena előtt is adódott ziccer. Tessék egy örömhír: a tavalyi Juve ezt a meccset elbukta volna 1-0-ra. Akkor azt már lemondó legyintéssel fogadtuk volna, most viszont másfél négyzetméternyi tapétát rágtunk le a falról, olyan kurva idegesítő volt nézni egyrészt a játékot, másrészt néhány játékos teljesítményét. Matri például pont azt csinálta, mint múlt héten, csak most nem volt esélye rá, hogy bepattanjon róla egy lövés, Vidal pedig botrányosan gyengén futballozott (nem először), és még a kontrák megakadályozása sem ment neki. Marchisiót alig láttuk, Vucsinicsnek sem ment, Pepe pedig úgy néz ki, korán jött vissza, és rásérült a bajára. A helyére beálló Giaccherini volt a támadósor legjobbja, de neki is a lábában maradt a győztes gól.
Borriello becserélése nem volt rossz ötlet, hiszen beadásokig eljutott a csapat, de talán Matri helyén jobb öltet lett volna, hogy korábban jöhessen Quagliarella, aki a földön is és a levegőben is hasznos. De igazából mindegy volt, ilyen teljesítménnyel akkor is rossz érzésünk lett volna a meccs után, ha egy kósza kísérletből megszületik a győztes gól. Dicsérnünk is kell, méghozzá a védelmet, és most nem csak a középen újra régi fényében csillogó Chiellinit, vagy a szokásos, sallangmentesen precíz Barzaglit, hanem De Cegliét is, aki most már sorozatban játszik nagyon jól a balhátvéd posztján. Még nem neveznénk sorozatnak, de zsinórban másodszor homályosította el Lichtsteinert, aki kicsit fáradtnak tűnik az utóbbi hetekben. Buffon meg Buffon, ennyi.
Bologna, Cagliari, Genoa, Siena. Ezeket a csapatokat nem tudta megverni hazai pályán a Juventus, és az itt megszerezhető 12 pontból összekapart négy nagyon sovány, ha a bajnoki címre hajt a csapat. Ennek a mostaninak az időzítése is belerobbantotta a foskupacot a képünkbe, mert most – februárban – lehetne elbizonytalanítani az üldözőket, akiket így viszont felhozunk, ha látják, hogy esélyük van. Nyilván sokkal jobb érzés a rangadókat megnyerni, de az ilyen eredmények pont nem azt az üzenetet hordozzák, amire most szüksége lenne a Juvénak. Mást kellene üzennünk. Olyan ez, mint amikor rég csorgatod a nyálad egy fajtársra, de amikor végre lekerülnek a göncök, makacsul hatot mutat az óra.
Idén talán először mondunk ilyet, de ezt a Siena elleni meccs úgy, ahogy van el kell felejteni. Reméljük, ezt a reménytelen impotenciát ezzel a meccsel letudtuk, és nem látjuk viszont többet az idei Juventustól tökéletesen szokatlan látványt. Ehhez már csak annyit tennénk hozzá, hogy őszintén gratulálunk a Sienának, szervezetten, jól játszott, megérdemelte a pontot. Most pedig menjünk inni.
