A szél belekap a Csatár hajába. Fázósan összehúzza a kabátját, ahogy kiszáll a menedzser Bentley-jéből, szemét végigjáratja a stadion karéján, majd megvakarja a tökét és betonra csuláz. „Ez a lófasz kis tákolmány az ország második legnagyobb stadionja?” - akarja kérdezni, de a menedzser a szemével jelzi, hogy a Csatár mögött jön valaki. Csatár megfordul, és végigméri a közeledő idegent. A kopaszodó, de meglehetősen jóképű férfi mosolyogva lép oda hozzájuk, és még éppen elkapja, ahogy a Csatár az ügynök felé fordulva így szól: „Mi a lófaszt keres itt a Beckenbauer.”

A szél belekap a Csatár hajába. Fázósan összehúzza a kabátját, ahogy kiszáll a menedzser Bentley-jéből, szemét végigjáratja a stadion karéján, majd megvakarja a tökét és betonra csuláz. „Ez a lófasz kis tákolmány az ország második legnagyobb stadionja?” - akarja kérdezni, de a menedzser a szemével jelzi, hogy a Csatár mögött jön valaki. Csatár megfordul, és végigméri a közeledő idegent. A kopaszodó, de meglehetősen jóképű férfi mosolyogva lép oda hozzájuk, és még éppen elkapja, ahogy a Csatár az ügynök felé fordulva így szól: „Mi a lófaszt keres itt a Beckenbauer.”

Az ügynök bocsánatkérően néz az érkezőre, aki diplomatikusan úgy tesz, mintha nem hallotta volna a megjegyzést. Egyébként is előfordult már, hogy a német legendához hasonlították, hiszen valóban van hasonlóság közöttük, meg hát semmi értelme egy tárgyalást rossz hangulatban kezdeni.

- Jó napot kívánok, üdvözlöm önöket Rómában – szól mosolyogva az idegen.
- Mennyit adtok? - horkan fel a Csatár a felé nyújtott kezet méregetve.
- Higgadj már le, az ég áldjon meg – sziszegi az ügynök a Csatárnak, majd kezet ráz az idegennel. Újabb bocsánatkérő pillantást vet az idegenre, ezután hármasban indulnak a klubház felé. A csípős szél újra belekap a csatár hajába.
- Esőbe', meg ilyen szélbe' nem edzek, csak külön pénz... - kezdi zsémbesen a Csatár, de az ügynök még idejében észbe kap, és félbeszakítja.
- Gratulálok a tegnapi meccshez, szépen megverték a Fiorentinát. Elárulom, Torinóban már most nagyon félnek a negyeddöntőtől.
- Foshatnak is, mer' ha leigazoltok, szétcsapom a szájukat. Persze, csak ha megfelelően motiválva vagyok, vagy valami ilyesmi. Tudod, kopasz, az ügynököm mindig azt mondja, hogy fogalmazzak így, mert ezzel szimpatikusabbá válok, de szerintem ez hülyeség. Mondjuk ki mindig, amit gondolunk, nem, golyófej? - néz rá a Csatár egy „jól nyomom, mi?”- pillantással az ügynökére.

Az ügynök grimaszolva megrázza a fejét, valamit motyog az orra alatt, de nem válaszol. Azon gondolkodik, hogyan tudná menteni a helyzetet, hiszen mindenképpen szeretné, ha jól menne a tárgyalás. „Hogy szomorodnál meg, te agyatlan seggfej, hát nem fogod fel, hogy én csak akkor keresek rajtad, ha még a télen eladnak, és nem ingyen igazolsz el a nyáron? Tudod is te, milyen csekkekkel sorban állni, meg szívni a fogad a hónap végén, ha az asszony vacsorázni akar. Évi 4,2 millió euróval könnyen vagy ekkora diszfasz, hogy rohadnál meg, ahol vagy.” - gondolja, és szinte már nem is figyel rá, hogy az arcára ne üljön ki, mit gondol ügyfeléről.

- Sütő verdád van, segghomlokú, mibe fájt? - próbál barátkozni a Csatár, miközben az idegen kiveszi a laptoptáskáját a kocsijából. Nem igazán érti a kérdést, azt mérlegeli, Csatár viccel-e, ezért félszegen csak annyit mond:
- Céges, a klub biztosítja a számomra.
- Nekem nehogy egy ilyen szart adjatok, bazmeg, mert begorombulok. És piros legyen! Különben elfelejtek gólt lőni, aztán nézhettek, mint Delneri. Láttátok, mire vagyok képes, ha nem vagyok rendesen motiválva, mi? Akarjátok aztat? Na, akkor ezt a szart takarítsátok el a szemem elől, mert csak ideges leszek – csattan fel a Csatár, majd az ügynökéhez fordul – Milyen csórókhoz hoztál, te rohadék?

Az ügynök úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna, gyors mozdulattal belöki a klubház ajtaját, és belép. A recepciós pár perc várakozásra kéri őket, ami alatt a Csatár észrevétlenül ellopja a biztonsági őr zalais zsemléjét, és méregetni kezdi, mennyit érhet a Tárgyaló feliratot viselő tölgyfa ajtó míves kopogtatója. Egy öltönyös férfi lép feléjük a liftből kiszállva. A testes, ősz hajú úriember barátságosan kezet nyújt.

- Mit fizettek? - rázza meg a kezét a Csatár. Az ügynök és az idegen, akiről közben kiderül, hogy sportigazgató a klubnál vállvonogatással válaszolnak az Elnök kérdő tekintetére, aki úgy dönt, viccnek tekinti a kérdést.
- Az attól függ, hogy játszik, tisztelt uram.

Az ügynök még időben lendül előre ahhoz, hogy megragadja a Csatár ütésre lendülő öklét. Szerencsére az Elnök közben elfordult, így nem láthatta, milyen közel volt ahhoz, hogy betörjék a koponyáját. Barátságosan a tárgyaló felé int, majd előremegy, hogy mutassa az utat. Az ügynök ujjai Csatár szájára fonódnak, így nehezen kivehetőek Csatár szavai: "Szétcsaplak te rohadt állat!" Az Elnök megfordul, és kérdően néz az ügynökre, aki már elengedte a Csatár száját, és mosolyogva így szól: "Ügyfelem csak azt mondta, Szép raklap korhad-e nálad? Ez egy brazil kifejezés, azt jelenti, maga minden bizonnyal korrekt üzletember, így joggal bízom benne, hogy eredményes tárgyalások elébe nézünk, melyek mindkét fél számára gyümölcsöző végeredménnyel zárulnak.

A biztonsági őr visszaengedi a gépkarabély závárját.
A titkárnő elájul.

Kisvártatva indulatos szavak szivárognak ki a vaskos ajtó mögül. „Ennyiér' fel sem megyek fejelni edzésen”, majd kicsit halkabban egy másik hang: „A jelenlegi gazdasági helyzetben...”, ám ez a mondat nem fejeződik be, egy tompa puffanás, majd dulakodás és egy éles fájdalomkiáltás hallatszik helyette. Az ajtó kinyílik, és a testes férfi támolyog ki rajta. A nyakából egy arannyal futtatott Mont Blanc toll áll ki, a vér a szívverése ütemében spriccel ki a sebből. A Csatár lépdel ki mögötte, könyörtelen léptekkel követi az egyre jobban összerogyó idős férfit. Az Elnök végül a saját vértócsájában csúszik meg. Eldől, és többet nem mozdul. 

- Na, most ki a mohó? Kinek vannak irreális igényei? Ismételd el! Hova tűnt a nagyfiú, aki beszólt? - üvölti az Elnök fennakadt szeme közé.