Vagy azért, mert régen láttuk a Juvét, vagy azért, mert túlságosan közeli az udinei élmény, de kicsit meg vagyunk nyomva hangulatilag. Persze az is lehet, hogy csak a tavalyi pofont szeretnénk elkerülni, ami leengedett kézzel ért minket, hiszen mindenre számítottunk, csak arra nem, ami végül tavasszal történt Torinóban.
Zaklatott lelkünknek egyedül Darti szavai jelentenek gyógyírt, aki megmondta: ez nem lufi, nem tud kipukkadni. Ráadásul tavaly meg azt mondta meg, hogy az lufi és ki is fog pukkanni, úgyhogy muszáj hinnünk neki. Maximum soha többet nem korbácsoljuk véresre az izzadt testét, ha mégsem lesz igaza. Az alábbi posztban azért megénekeljük néhány kisebb-nagyobb félelmünket, aztán majd persze leszünk nagyon pozitívak is később.
Vagy azért, mert régen láttuk a Juvét, vagy azért, mert túlságosan közeli az udinei élmény, de kicsit meg vagyunk nyomva hangulatilag. Persze az is lehet, hogy csak a tavalyi pofont szeretnénk elkerülni, ami leengedett kézzel ért minket, hiszen mindenre számítottunk, csak arra nem, ami végül tavasszal történt Torinóban.
Zaklatott lelkünknek egyedül Darti szavai jelentenek gyógyírt, aki megmondta: ez nem lufi, nem tud kipukkadni. Ráadásul tavaly meg azt mondta meg, hogy az lufi és ki is fog pukkanni, úgyhogy muszáj hinnünk neki. Maximum soha többet nem korbácsoljuk véresre az izzadt testét, ha mégsem lesz igaza. Az alábbi posztban azért megénekeljük néhány kisebb-nagyobb félelmünket, aztán majd persze leszünk nagyon pozitívak is később.
Talán csak a Zaccheronival súlyosbított ferrarás idény volt ránk olyan hatással, hogy tavaly Delnerinek elhittük, a bab is hús. Nem láttuk előre, milyen törékeny az ősszel sikeres Juventus, ezért sokkoló meglepetésként ért minket, hogy az első adandó alkalommal be is igazolódott Murphy törvénye.
Egy meccs, egy kulcsjátékos súlyos sérülése, Melo tavalyi egyetlen vadbaromsága, és a fonal úgy elveszett, hogy a szezon végéig már meg sem találtuk. Ez a mostani csapat sokkal erősebbnek tűnik, ezt már számtalanszor bizonyította (nápolyi feltámadás, Milan vereségbe hajszolása, etc), Conte egy jutasi őrmester határozottságával őrködik csapata pszichés állapota fölött, mégis van bennünk félsz. Nem elsősorban azért, mert az ősz vége nem sikerült olyan jóra, mint az eleje, hanem inkább azért, mert tartunk tőle, hogy átfordulnak a dolgok, és az apróságok, amik a Juve javára döntöttek (= szerencse), most ellene fognak.
A klub valószínűleg nem költ pénzt a télen, azaz a tátongó meglevő lyukak betömésére is csak akkor van lehetőség, ha sikerül valakit ingyen/nagyon olcsón/kölcsönbe megszerezni. Jó a Juventus, kivált az elmúlt évekhez képest, de lehetne még sokkal jobb is, és a játékoskeret csapatrészek közti egyenlőtlen elosztása szintén problémákhoz vezethet. A védelem épphogy kivan, nincs nagy variálási lehetőség, és a kezdő, azaz legerősebbnek vélt felállás sem megnyugtató, miközben elöl meg pont az a gond, hogy túl sokan vannak, akik egyáltalán nem, vagy csak ritkán jutnak lehetőséghez. Quagliarella csak Vucsinics sérülése miatt játszott kvázi sokat az ősz végén, Eliában nem bízik Conte, Kraszicsnak pedig már új csapatot keres az ügynöke. Közben Alex is csak 20-25 perceket kap, Tonit még nem láttuk idén, és bár teljesen elfelejtettük, van egy Iaquintánk is. Ahol még nem indult be a morgolódás, hamarosan ott is be fog.
És akkor ott van az is, hogy Pirlo 70, Marchisio 50 százalékot esett vissza az ősz végére, és bár tudjuk, hogy néhány gyengébb meccs nem jelent sokat, azért tartunk tőle, hogy a hullámvölgy tartósabb lesz, mint amit a csapat elbír. Az udinei Juventus egy rakás szar volt, még a mi aranylabdásunk, Barzagli is hozzászarult a többiekhez, így nem csak az Alpok lábának közelsége miatt fagyott belénk a szar a Friuliban, hanem a tavaly(előtt)i Juventus visszatérésének képétől. Nem számítunk rá, hogy idén sokszor fogjuk látni ezt, ezért is várjuk reszketve a Lecce elleni meccset, ami lényegében meghatározza a tavaszi rajtunkat is.
Nagyon jó dolog álmodozni, jó lenne, ha még legalább egy darabig megtehetnénk. Az őszből hátralevő meccsek mindegyike nyerhető, és meg is kell nyerni őket. Egyrészt a tavaszhoz kellő lendület megszerzése miatt, másrészt a Milanon (és a feltámadni látszó üldözőkön) tartandó nyomás miatt. A Lecce nagyjából ugyanaz, mint tavaly ilyentájt a Parma volt, itt az ideje megmutatni, hogy végleg magunk mögött hagytuk azt a Juventust.
