Nem egészen egy évvel ezelőtt (amikor a csapat még az első hely közvetlen közelében tartózkodott) írtam egy posztot arról, hogy miért tartom balgaságnak a scudetto-álmok kergetését. Óvatosságra intettem lelkes kis pajtásaimat, és sajnos eléggé bejöttek a félelmeim. Érdemes egyébként elolvasni, hogy lássuk, milyen változások történtek 1 év alatt.

Most azt találtam ki, hogy idén egy magabiztosságra és bizakodásra ösztönző posztot írok, hasonló stílusban mint egy éve, ám ellenkező végkifejlettel.

Bízzunk benne, hogy soraimnak csodatévő hatása van, és a cikk miatt lesz bajnok a csapat.

Csapjunk is bele a lecsóba ököllel!

Nem egészen egy évvel ezelőtt (amikor a csapat még az első hely közvetlen közelében tartózkodott) írtam egy posztot arról, hogy miért tartom balgaságnak a scudetto-álmok kergetését. Óvatosságra intettem lelkes kis pajtásaimat, és sajnos eléggé bejöttek a félelmeim. Érdemes egyébként elolvasni, hogy lássuk, milyen változások történtek 1 év alatt.

Most azt találtam ki, hogy idén egy magabiztosságra és bizakodásra ösztönző posztot írok, hasonló stílusban mint egy éve, ám ellenkező végkifejlettel.

Bízzunk benne, hogy soraimnak csodatévő hatása van, és a cikk miatt lesz bajnok a csapat.

Csapjunk is bele a lecsóba ököllel!

Kezdjük ismét a támadó szekcióval!

Imádom Alexet, szerelmes vagyok belé 14 éves korom óta (azelőtt tiltották a szüleim), ő az isten, az ikon, a Juventus maga! Ám szerencsére idén már nem kell minden meccsen a kezdőben látnunk. Ez nekünk, neki és a csapatnak is jó. Így megússza azt, hogy 37 évesen pontokat mentsen, a saját 16-osánál szereljen, és úgy tegyen, mintha még mindig 22 éves lenne.

^{Ilyet sajnos már soha többé nem látunk}

Helyette itt van nekünk Vucsi barátunk, a római sutyerák, aki minden második meccsen olyan kelletlenül lődörög, mintha bottal zavarták volna a pályára. Ennek ellenére mégis hasznos tagja a csapatnak, jól segít a támadásépítésben, és az olasz kollégák (számomra néha érthetetlenül) rendre kiemelik jó játékát. Matri előző idénybeli formáját hozza, jókor és jó helyeken érkezik, lehet rá számítani. Q pedig végre a kezdőben kaphatott helyet, és 1 év után gólt is szerzett.

Mi a változás tavalyhoz képest?

Amauri, Iaquinta, Q és Alex ostromoltak tavaly. Közülük Q kicsit kevesebb mint egy éve sérült meg súlyosan. Ragozzam? Ugye, nem kell...

Nem a Juventus lőtte eddig idén a legtöbb gólt a bajnokságban. Nem is kell, lőjenek pont annyit, hogy megnyerjük a meccseket. A Vucinic, Q, Matri, Del Piero négyes - főleg Conte egy csatáros szisztémájában - bőven elegendő változatosságot és lehetőséget tartogat az idény végéig. Súlyos esetben bevethető Toni, aki kiváló csereember. Amauri télen remélhetőleg elhúz végre a francba és Iaquinta sem hiszem, hogy sok sót fog enni nálunk.

Középpályán vágtat a halál gólvágók hada!

Kezdjük azzal, hogy mi volt itt tavaly. Marchisio kényszerből a bal szélen tolta. Óje! Mivel Pepe ekkor még csak futni tudott, de játszani sajnos nem (ennek ellenére a juventushungary 2011-es Juve-aranylabdájára én őt jelöltem). Középen Melo, Aquilani, Sissoko voltak. Hihetetlen, hogy egyikük sincs már, és egyikük sem hiányzik. Elmondhattuk egy éve, hogy az egyetlen dinamikus és gyors játékosunk Krasic! Most Krasic konkrétan a lelátón ül, mert annyira bénának tűnik az új Pepéhez képest, és sajnálatos módon egy Eszti, Giaccherini, Elia összehasonlításban sem billen az ő irányába a mérleg. Itt már szépen át is tértünk az idei helyzetre. A középpályán Pepe, Eszti, Elia, Giaccherini, Marchisio, Vidal és Pirlo, Pazienza, Kraszics és Marrone játszhatnak.

^{Pepinnyó, 40 méteres szólója végén}

Pepe megőrült. Hatalmasakat játszik. Marchisio lassan gólkirály lesz. Vidal olyan gyorsan feledtette Melót, hogy még nekem sem jut eszembe, pedig nagyon sírtam amikor elment. Pirlo az első meccseken igazi Mesterként osztogatott, remélhetőleg képes lesz ezt a fontos pillanatokban újra kihozni magából. Eszti biztató, Giaccherini egyelőre rémes, de valamit lát benne Conte. Elia pedig nem sok lehetőséget kapott, pedig tudjuk, hogy ügyes fiú.

Egy szó, mint száz! Összehasonlíthatatlanul több lehetősége van Conténak a középpályán, és összehasonlíthatatlanul kombinatívabban is bánik vele elődeihez képest. Pirlo kiesése - ha néha tapasztalható gyenge formáját nézzük - sem lehet gond ennek a csapatnak. Van variációs lehetőség bőséggel, és a játékosok egy része még messze nincs csúcsformában (Eszti, Giaccherini, Elia).

A védelemben van még potenciál (ezt nevezik diplomatikus és pozitív szemléletű megfogalmazásnak)!

A tavalyi De Ceglie Grosso, Chiellini, Bonucci, Motta hátvédsornak sok álmatlan éjszakát köszönhetünk. Barzagli csodákat tett még azzal a fos védelemmel is, és idén is rendre ő a legjobb. Lichtsteiner (Fénykőő Úr) pedig olyan sziklája a védelemnek, hogy könnyes szemekkel nézem, ahogy ellentmondást nem tűrően csapja szét az ellen testét. Nemcsak gyors, de erős is. Kiesése esetén jöhet a helyére Sörensen, de egy-két meccset kibírunk még Mottával is, aki tavaly ugye stabil kezdő volt. A balszélen Chiellini, De Ceglie, Grosso is szaladgálhat. Egyik sem biztató, de jobb a tavalyi helyzetnél, amikor egyedül Grosso bohóckodott ott. Ide azért érkezhetne valaki a szünetben.

^{Remélhetőleg Motta sem örül több öngólnak}

A kapuban Buffon újra régi fényében tündököl. Storari túl jó cserekapusnak, Manninger pedig túl jó harmadik számú kapusnak. Tehát itt is jól állunk.

A kispadon Conte ül, akinek akkora a tüdeje, mint egy tanker raktere, és akkora a szíve, mint egy 747-es. Emellett taktikailag sem ragaszkodik nem működő fantazmagóriákhoz, mindig igény szerint változtat (bizonyos keretek között), észreveszi a hibáit (legalábbis egyelőre), és megköveteli a játékosoktól az alázatot és a küzdőszellemet.

Persze a fociban nincsen ha, de HA Delneri ült volna a padon 2-0-ás Napoli vezetésnél, akkor biztosan nem jöttünk volna vissza 3-3-ra. Kétszer vezetett az ellen két góllal, idegenben, elképesztő hangulatban, és mégis volt tartása és akarata a csapatnak, hogy pontot mentsen, sőt...

^{"Most mi a faszt csináljak?" - Ezt sem látjuk többet}

Conte tartást, büszkeséget adott ennek a csapatnak. A sikeréhség, a variációs lehetőségek, egy edző lelkiereje csodákat tehet. Reméljük, hogy idén a Juventus Arénában láthatjuk ezt a csodát, ha nem is scudetto, de legalább dobogós helyezés formájában (nyilvánvaló, hogy scudetto lesz).

Az ellenfelek pedig höröghetnek, hogy "ti nem játszotok nemzetközi porondon", "ez nagyon kevés lesz Európában". És? Leszarjuk vagy leszarjuk? Ahogy Conte mondta, ha ez akkora előny, akkor jövőre ne játsszanak a többiek Európában, ne kvalifikáljanak. Majd mi megtesszük. Ott ez kevés lesz? Meglátjuk, idény elején állítólag a Serie A-ra is kevésnek tűnt. Itt nincs rinyálás, itt küzdés van, egymásért, és a sikerért.

Nem lesz itt gond, ez nem lufi, ez nem tud kipukkadni. Akkor sem pukkad ki, ha netalántán kikapunk az Udinese-től. Akkor sem lesz semmi baj, örökre senki sem lehet veretlen. (Itt halkan megjegyezném, hogy tavaly Delnerivel 18 meccsen keresztül volt veretlen a csapat, semmire sem volt elég. Inkább egy vereség, mint 5 döntetlen.)

És bár Marotta szerint télen nem érkezik senki (ami idén nem lenne akkora probléma, mint tavaly volt), ha mégis jön egy vagy néhány ember, akkor az csak tovább növeli Conte variációs lehetőségeit.

Forza Juve... Dai dai dai! Non mollare... Mai mai mai!